Oroszország alkotmánya

Az orosz alkotmány díszkötésű nyomtatott példánya, amelyre az orosz elnökök beiktatásukkor esküt tesznek

Oroszország Alkotmánya (oroszul: Конституция Российской Федерации, Konstitucija Rossijskoj Federacii) Oroszország legfőbb jogforrása és alaptörvénye. Az 1993. december 12-én tartott népszavazáson fogadták el, és 1993. december 25-én lépett hatályba. Az Alkotmány meghatározza az állam felépítését, a hatalmi ágak eloszlását, valamint a polgárok alapvető jogait és kötelességeit. Az Alkotmány rendelkezései a teljes orosz jogrendszer számára kötelező érvényűek, és magasabb rendűek bármely más jogszabálynál.

Az Orosz Föderáció Alkotmánya a Szovjetunió összeomlását és a kommunista rendszerről a demokratikus jogállamiságra történő átmenetet követően született. Központi szerepet játszott az új, posztszovjet orosz államberendezkedés kialakításában, valamint a politikai intézmények, az emberi jogok és a piacgazdaság jogi alapjainak lefektetésében. Az elmúlt évtizedekben az Alkotmányt többször is módosították, legutóbb 2020-ban, ami lényeges változásokat hozott a hatalmi ágak viszonyában, a végrehajtó hatalom szerkezetében, a parlament szerepében és az elnöki mandátumokra vonatkozó szabályokban is.

Történelmi háttér

Az Oroszországi Föderáció Alkotmánya az 1991-ben megszűnt Szovjetuniót követő korszak terméke. Az előző, 1978-as alkotmány még a szocialista szövetségi rendszer jogi és ideológiai keretein belül készült. Az 1990-es évek elején, a kommunista egypártrendszertől a demokratikus és piacgazdasági rendszer felé történő átalakulás során szükségessé vált egy új alkotmány, amelyben meghatározzák a modern, demokratikus jogállamiság intézményeit, elveit, valamint garantálják az emberi jogok és szabadságok rendszerét.

A politikai átmenet során az első orosz elnök, Borisz Jelcin hatalma és az akkor még létező orosz törvényhozás (a Legfelsőbb Tanács és a Kongresszus) között súlyos hatalmi konfliktusok alakultak ki. 1993 szeptemberében Jelcin elnök feloszlatta a parlamentet, amely ezt jogellenesnek tartotta. Az ezt követő alkotmányos válság és az 1993. októberi, fegyveres összecsapásokba torkolló hatalmi harc végül az új alkotmány népszavazás útján történő elfogadásához vezetett.

Az Alkotmány elfogadása és hatályba lépése

Az új alkotmány szövegét egy elnöki munkacsoport és egy alkotmányozó bizottság készítette elő. 1993. december 12-én népszavazást tartottak, amelyen a választók többsége (kb. 58,4%-os igen szavazati arány a résztvevők körében) támogatta az alkotmány elfogadását. Az Alkotmány hivatalosan 1993. december 25-én lépett hatályba.

Az alkotmány elfogadása fontos mérföldkő volt az orosz államiság történetében, mivel ezzel létrejött a modern orosz állam jogi alapja, meghatározva a demokratikus intézmények működését és a hatalmi ágak kiegyensúlyozását.

Felépítés és szerkezet

Az Oroszországi Föderáció Alkotmánya egy Preambulumból, valamint két fő részre tagolódik. Az első rész 9 fejezetből áll, amelyek a következőket foglalják magukban:

1. A Föderáció alapelvei
2. Az ember és polgár jogai és szabadságai
3. A Föderációs szerkezet
4. Az elnök
5. A Szövetségi Gyűlés (Federációs Tanács és Állami Duma)
6. A kormány
7. Az igazságszolgáltatás
8. A helyi önkormányzatok
9. Az alkotmánymódosítások és az alkotmány felülvizsgálata

A második rész átmeneti és záró rendelkezéseket tartalmaz.

Az államhatalmi ágak és intézmények

Az Oroszország Alkotmányában rögzített államhatalmi rendszer az elnöki köztársaság sajátos formája, erős elnöki hatalommal, de a hatalmi ágak elválasztásán és ellensúlyokon alapul.

Az elnök

Az elnök az államfő és a legfelsőbb főparancsnok, aki széleskörű hatáskörökkel rendelkezik, többek között javasolja a miniszterelnök személyét, kinevezi és elbocsátja a kormány tagjait, valamint rendeletek és utasítások formájában jogszabályokat bocsáthat ki. Az elnök az alkotmány őre, továbbá a külpolitika meghatározója is.

A Szövetségi Gyűlés (parlament)

A Szövetségi Gyűlés kétkamarás parlament, amely a Föderációs Tanácsból (a régiók képviseleti szerve) és az Állami Dumából (a népképviseleti alsóház) áll. Az Állami Duma felelős a törvények elfogadásáért, amelyeket a Föderációs Tanácsnak is jóvá kell hagynia. A törvényhozási folyamatot az elnök megvétózhatja, bár a parlament felülírhatja a vétót, ha megfelelő többséggel újra elfogadja a törvényt.

A kormány

A kormány (Miniszterelnök és miniszterek) az ország végrehajtó hatalmának központi szerve. A kormány felelős a költségvetés, a gazdaságpolitika, a szociálpolitika és egyéb végrehajtási feladatok ellátásáért. A miniszterelnököt az elnök javasolja, és az Állami Dumának kell jóváhagynia.

Az igazságszolgáltatás és az Alkotmánybíróság

A bírói hatalom független a végrehajtó és törvényhozó hatalomtól. Az Oroszországi Föderáció Alkotmánybírósága az Alkotmány értelmezéséért és az alkotmányosság védelméért felel. Döntései véglegesek és kötelező érvényűek. Vizsgálja a törvények, a végrehajtó hatalom aktusainak, valamint a regionális jogszabályoknak az alkotmányosságát. Emellett a Legfelsőbb Bíróság, a Legfelsőbb Választottbíróság és más szövetségi bíróságok alkotják az igazságszolgáltatás rendszerét.

Alapvető jogok és szabadságok

Az Alkotmány második fejezete biztosítja az alapvető emberi és polgári jogokat, beleértve az élethez, a személyi szabadsághoz, a tulajdonhoz, a szabad véleménynyilvánításhoz, a gyülekezés szabadságához, a vallásszabadsághoz, a tisztességes eljáráshoz, a szociális biztonsághoz és az oktatáshoz való jogot. Az Alkotmány kimondja, hogy az emberi jogok és szabadságok közvetlenül alkalmazandók, és az állam kötelessége azokat tiszteletben tartani és védelmezni. A jogok korlátozása csak törvényben meghatározott esetekben, szükséges mértékben és alkotmányos céllal történhet.

Szövetségi szerkezet és régiók

Oroszország föderatív állam, amelynek alkotmánya meghatározza a régiók jogállását, hatásköreit és viszonyát a központi hatalommal. Az Alkotmány különböző jogállású szövetségi alanyokat ismer el: köztársaságokat, területeket (kraj), vidékeket (oblaszty), autonóm körzeteket és a szövetségi városokat (Moszkva, Szentpétervár, Szevasztopol). A föderatív rendszer lényege, hogy a régiók saját alkotmányt vagy alaptörvényt, valamint törvényeket fogadhatnak el, feltéve, hogy azok nem ellentétesek a szövetségi Alkotmánnyal és jogszabályokkal.

A módosítások rendszere

Az Alkotmány 9. fejezete szabályozza az alkotmánymódosítások eljárását. A módosítások a törvényhozás vagy a régiók kezdeményezésére indulhatnak. Bizonyos fejezetek (az Alkotmány alapelvei, az emberi jogok, az államszervezet alapjai) csak egy alkotmányozó gyűlés vagy új alkotmány elfogadásával változtathatók meg, míg más rendelkezések esetén az elfogadáshoz a Szövetségi Gyűlés mindkét házának minősített többsége, majd a régiók több mint felének ratifikálása szükséges.

Kritika és értékelések

Az Alkotmányt a kezdeti években a demokratikus átmenet fontos zálogaként értékelték. Ugyanakkor a gyakorlatban számos bírálat érte, amelyek szerint az erős elnöki rendszer túlzott hatalmat koncentrál az államfő kezében, gyengítve az ellensúlyokat. Egyes emberi jogi szervezetek szerint a gyakorlatban nem mindig érvényesülnek maradéktalanul az alkotmányban rögzített szabadságjogok, a politikai pluralizmus és a független igazságszolgáltatás.

Kritikusok rámutattak arra is, hogy a hosszú elnöki ciklusok és a végrehajtó hatalom fölénye a politikai rendszerben gyakorlatilag kikezdték az alkotmányos fékek és ellensúlyok hatékonyságát.

A 2020-as alkotmánymódosítás

2020-ban jelentős alkotmánymódosításokat fogadtak el, amelyeket népszavazás is megerősített. A módosítások többek között lehetővé tették Vlagyimir Putyin elnök számára, hogy korábbi elnöki ciklusait „lenullázza”, ezáltal lehetőség nyílhat hosszabb ideig tartó elnöki tisztség betöltésére. Továbbá megerősítették a parlament bizonyos jogosítványait, ugyanakkor az elnök megtartotta kulcsszerepét a kormány és az igazságszolgáltatás vezetőinek kinevezésében. A módosítások között szerepelt a „hagyományos értékek” védelmének rögzítése, az orosz nyelv és az orosz nép, mint államalkotó nép külön említése, valamint tiltották a föderációs területek átadását más államoknak.

A 2020-as módosítások kapcsán nemzetközi és hazai bírálatok is megfogalmazódtak, amelyek szerint ezek tovább erősítik az elnöki hatalmat, korlátozzák a politikai váltógazdaság lehetőségét, és kedveznek a hatalomkoncentrációnak.

Hatása a bel- és külpolitikára

Az Alkotmány stabil keretet biztosított az orosz belpolitikában, meghatározva a hatalmi játék szabályait és a politikai élet kereteit. Ugyanakkor a mindenkori elnök alkotmányos jogosítványaival élve – rendeletek, kinevezések, válsághelyzetek kezelése útján – jelentős befolyást gyakorol a belpolitikai irányvonalra. A külpolitikában az Alkotmány az elnök kezébe adja a külkapcsolatok alakítását, ami Oroszország nemzetközi viszonyainak formálásában is meghatározó.

Források

• http://www.constitution.ru/en/10003000-01.htm
• https://www.constituteproject.org/constitution/Russia_2014
• https://www.wipo.int/wipolex/en/legislation/details/21035
• https://mid.ru/en/foreign_policy/fundamental_documents/1750525/
• https://webapps.ilo.org/dyn/legosh/en/f?p=14100:503:8849603666245::NO:503:P503_REFERENCE_FILE_ID:261474:NO

További információk

• Oroszország Alkotmányának hivatalos szövege angol nyelven (Kremlin.ru)
• Emberi jogi helyzet Oroszországban (Human Rights Watch)
• A 2020-as alkotmánymódosításról szóló hivatalos információk (Tass.com)