Ozonid

Ozonid

IUPAC-név

Trioxidan-1-id-3-yl

Kémiai azonosítók

SMILES
[O-]O[O]

InChI
1/HO3/c1-3-2/h1H/p-1

InChIKey

WURFKUQACINBSI-UHFFFAOYSA-M

Gmelin

25183

Kémiai és fizikai tulajdonságok

Kémiai képlet

O−3

Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az ozonid molekulaion, képlete O−3. Az ózon (O₃) alkénhez való addíciójával keletkező gyűrűs vegyületeket is nevezik ozonidoknak.

Ionos ozonidok

A szervetlen ozonidok^[1] sötétvörös sók. Az anion az ózonhoz hasonlóan V alakú.

Szervetlen ozonidok keletkeznek kálium, rubídium és cézium ózonos égetésével vagy az alkálifém-hidroxid ózonos kezelésével. Ez kálium-, rubídium-, illetve cézium-ozonidot ad. Ezek nagyon érzékeny robbanóanyagok, melyek alacsony hőmérsékleten nemesgáz légkörben tárolandók. A lítium- és nátrium-ozonid különösen instabilak, és alacsony hőmérsékletű ioncserével hozhatók létre CsO₃-ból kiindulva. A nátrium-ozonidot, mely NaOH-dá és NaO₂-dá hajlamos bomlani, 1996-ig tiszta formában előállíthatatlannak hitték.^[2] Kriptandok és metilamin segítségével viszont a NaNO₂-tel azonos szerkezetű vörös nátrium-ozonid kristályok állíthatók elő.^[3]

A tetrametilammónium-ozonid, mely cézium-ozonidból előállítható sómetatézissel, 348 K-ig (75 °C) stabil:

{\ce {CsO3 + [(CH3)4N][O2] -> CsO2 + [(CH3)4N][O3]}}

^[4]

Alkáliföldfém-ozonidok is ismertek. Például magnézium-ozonid-komplexeket izoláltak alacsony hőmérsékletű argonmátrixban.^[5]

Kovalens egyszeresen kötött struktúrák

A foszfit-ozonidok ((RO)₃PO₃) használhatók szingulett oxigén előállítására. Ez foszfitészter diklórmetánban való ozonizálásával állítható elő alacsony hőmérsékleten, és szingulett oxigén és foszfátészter termékekkel bomlik.^[6]^[7]

${\ce {(RO)3P + O3 -> (RO)3PO3}}$
${\ce {(RO)3PO3 -> (RO)3PO + ^{1}O2}}$

Molozonidok

A molozonidok ózon és alkének addíciójával jönnek létre. Ritkán izolálják az ozonolízis reakciólépésében. Instabilak, és gyorsan 1,2,4-trioxolánná alakulnak.^[8]^[9] Ezek általában rossz szagú olajos folyadékok, és gyorsan karbonilvegyületekké (aldehidekké, ketonokká) és peroxidokká bomlanak víz jelenlétében.

Jegyzetek

↑ Cotton, =F. A.. Advanced Inorganic Chemistry, 5th, 462. o. (1988)
↑ Korber, N. (1996). „Ionic Ozonides of Lithium and Sodium: Circumventive Synthesis by Cation Exchange in Liquid Ammonia and Complexation by Cryptands”. Chemische Berichte 129 (7), 773–777. o. DOI:10.1002/cber.19961290707.
↑ Klein, W. (1998). „Synthesis and crystal structure determination of sodium ozonide”. Chemical Communications (6), 707–708. o. DOI:10.1039/a708570b.
↑ Jansen, Martin (2007. augusztus 1.). „Ionic Ozonides”. Zeitschrift für anorganische und allgemeine Chemie 633 (9), 1307–1315. o. DOI:10.1002/zaac.200700023.
↑ Wang, Guanjun; Gong, Yu; Zhang, Qingqing; Zhou, Mingfei (2010). „Formation and Characterization of Magnesium Bisozonide and Carbonyl Complexes in Solid Argon”. The journal of physical chemistry 114, 10803-9. o.
↑ Catherine E. Housecroft. Chapter 16: The group 16 elements, Inorganic Chemistry, 3rd Edition. Pearson, 496. o. (2008). ISBN 978-0-13-175553-6
↑ Wasserman, Harry H.. Encyclopedia of Reagents for Organic Synthesis, e-EROS Encyclopedia of Reagents for Organic Synthesis. John Wiley & Sons. DOI: 10.1002/047084289X.rs035 (2001). ISBN 978-0471936237
↑ (1975) „Mechanism of Ozonolysis”. Angewandte Chemie International Edition in English 14 (11), 745–752. o. DOI:10.1002/anie.197507451.
↑ Ozonolízismechanizmus az Organic Chemistry Portalon

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ozonide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Matrix reactions of alkali metal atoms with ozone: Infrared spectra of the alkali metal ozonide molecules^{[halott link]}

[1] Cotton, =F. A.. Advanced Inorganic Chemistry, 5th, 462. o. (1988)

[2] Korber, N. (1996). „Ionic Ozonides of Lithium and Sodium: Circumventive Synthesis by Cation Exchange in Liquid Ammonia and Complexation by Cryptands”. Chemische Berichte 129 (7), 773–777. o. DOI:10.1002/cber.19961290707.

[3] Klein, W. (1998). „Synthesis and crystal structure determination of sodium ozonide”. Chemical Communications (6), 707–708. o. DOI:10.1039/a708570b.

[4] Jansen, Martin (2007. augusztus 1.). „Ionic Ozonides”. Zeitschrift für anorganische und allgemeine Chemie 633 (9), 1307–1315. o. DOI:10.1002/zaac.200700023.

[5] Wang, Guanjun; Gong, Yu; Zhang, Qingqing; Zhou, Mingfei (2010). „Formation and Characterization of Magnesium Bisozonide and Carbonyl Complexes in Solid Argon”. The journal of physical chemistry 114, 10803-9. o.

[InorgChem-6] Catherine E. Housecroft. Chapter 16: The group 16 elements, Inorganic Chemistry, 3rd Edition. Pearson, 496. o. (2008). ISBN 978-0-13-175553-6

[eEROS-7] Wasserman, Harry H.. Encyclopedia of Reagents for Organic Synthesis, e-EROS Encyclopedia of Reagents for Organic Synthesis. John Wiley & Sons. DOI: 10.1002/047084289X.rs035 (2001). ISBN 978-0471936237

[8] (1975) „Mechanism of Ozonolysis”. Angewandte Chemie International Edition in English 14 (11), 745–752. o. DOI:10.1002/anie.197507451.

[9] Ozonolízismechanizmus az Organic Chemistry Portalon

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]