Pókafalva
Megjelenés
Pókafalva (Păuca) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szeben |
Község | Pókafalva |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 557175 |
Körzethívószám | 0269 |
SIRUTA-kód | 145239 |
Népesség | |
Népesség | 481 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Népsűrűség | 6,57 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 320 m |
Terület | 73,2 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 00′ 35″, k. h. 23° 53′ 26″46.009722°N 23.890556°EKoordináták: é. sz. 46° 00′ 35″, k. h. 23° 53′ 26″46.009722°N 23.890556°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pókafalva témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pókafalva (románul Păuca, németül Törnen) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.
Története
[szerkesztés]A település nyugati részén cölöpökön álló agyagból épült lakóépítményt tártak fel.[1] Első írásos említése 1272-ből maradt fenn Pokafalua néven. További névváltozatok: de Duabus Turribus (1309), Pouka Cheuturn (1313), Poka (1328), de Buabus Turribus (1332), Pókafalva (1418),Czwen Turren (1478), Dörna (1484).[2]
Lakossága
[szerkesztés]1850-ben Pókafalva 1177 lakosából 665 román, 90 magyar, 329 német (erdélyi szász) és 93 cigány volt. 2002-re a 705 lakos nemzetiségi összetétele a következőképpen alakult: 674 román, 29 német (erdélyi szász) és 2 más.[3]
Látnivalók
[szerkesztés]- Lutheránus templom a 13. századból. Eredetileg két tornya volt, ezek 1910-ben leomlottak. A templomot a 16. században gótikus stílusban átépítették. A freskók részben ma is láthatóak.
- Református templom, eredetileg a pálos kolostor templomának épült 1416-ban. A kolostorba később ferencesek költöztek, majd 1560-ban János Zsigmond világi birtokosoknak adományozta (maga a kolostor nem maradt meg). A templom 16. századi ajtókerete reneszánsz tagolású.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5 [1]
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ Varga E. Árpád: Szeben megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) adatai (1850-2002). [2022. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 17.)
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6