Ugrás a tartalomhoz

Paul Signac

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul Signac
Georges Seurat portréja Paul Signac-ról (1990
Georges Seurat portréja Paul Signac-ról (1990
Született1863. november 11.[1][2][3][4][5]
Párizs[6][7]
Elhunyt1935. augusztus 15. (71 évesen)[6][1][2][3][4]
Párizs[6][7]
Állampolgárságafrancia[8][9]
HázastársaBerthe Roblès (1892–)
ÉlettársaJeanne Selmersheim-Desgrange
GyermekeiGinette Signac
Foglalkozása
  • festőművész
  • rajzoló
  • gravírozó
  • grafikusművész
  • belsőépítész
Tisztségeelnök (Société des Artistes Indépendants)
KitüntetéseiFrancia Becsületrend
Halál okaszepszis
SírhelyePère-Lachaise temető (67)
Paul Signac aláírása
Paul Signac aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Signac témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Paul Signac (Párizs, 1863. november 11. – Párizs, 1935. augusztus 15.) francia tájképfestő, a pointillizmus megalkotója festő-társával, Georges Seurat-val együtt. Ők hozták létre a divizionizmus festészeti technikáját is, amely csak a három alapszínből visz fel pontokat a vászonra, és ezek kombinációiból alkotja meg a képet.

Élete és munkássága

[szerkesztés]
QI sealAz öböl – 1906

Jómódú kereskedőcsaládban született. Építésznek tanult, de 18 éves korában eldöntötte, hogy festő akar lenni. Vitorláshajón körbejárta Európa partjait és megfestette a parti tájakat. Később Franciaországban városképeket is festett.

1884-ben találkozott Claude Monet-val és Georges Seurat-tal, akinek festői módszere mélyen megragadta és akinek hűséges követőjévé vált. Hatására elhagyta az ecsetvonások alkalmazását, ehelyett pontokat vitt fel a vászonra tiszta színekből, amelyek nem a vásznon, hanem a csak a néző szenében állnak össze képpé – azaz a pointillizmus híve lett.

Signac festményeinek nagy része a francia partokat ábrázolja. Minden nyáron elhagyta a fővárost, hogy Dél-Franciaországba utazzon. St. Tropezban házat is vásárolt. 1889-ben meglátogatta Vincent van Gogh-ot Arles-ban.

Vitorlás útjairól vibráló, élénk vízfestményeket, vázlatokat vitt haza, amelyekről műtermében készítette el a pointillista vásznakat.

Más műfajokkal is kísérletezett. Rézkarcokat, kőnyomatokat készített, sok tollrajzot is alkotott kis pontokból. Nagy hatással volt a francia festők következő generációjára, különösen Henri Matisse-ra és André Derain-re, és így jelentős szerepe volt a fauvizmus létrejöttében.

Elnöke volt a Független Művészek Társaságának (Société des Artistes Indépendants) 1908-tól haláláig. Bátorította a fiatal művészeket – ő volt az első, aki Matisse-tól képet vásárolt – kiállította a "vadak" és a kubisták vitatott műveit.

Több jelentős elméleti művet is írt a művészetekről, köztük az Eugène Delacroix-tól a neoimpresszionizmusig címűt, ami 1899-ben jelent meg.

Politikailag anarchista volt, mint sok barátja, például Camille Pissarro is.

Magyarul

[szerkesztés]
  • Delacroix-tól a neoimpresszionizmusig. Paul Signac elméleti írásai és egyéb szemelvények a neoimpresszionizmus dokumentumaiból; bev., jegyz. Françoise Cachin, ford., kieg. tanulmányok és képvál. Csorba Géza; Corvina, Bp., 1978 (Művészet és elmélet)

Művei

[szerkesztés]
  • 1887 Collioure látképe
  • 1890 Félix Fénéon arcképe
  • 1891 Bárkák a napfényben
  • 1891 Szellő Concarneau-ban
  • 1900 Pápák kastélya Avignonban
  • 1905 Velence
  • 1906 Rózsaszín felhő, Antibes
  • 1909 Konstantinápoly
  • 1914 Este, Antibes
  • 1918 A marseille-i kikötő bejárata
  • 1921 Kikötő La Rochelle-nél

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Paul Signac (holland nyelven)
  3. ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Синьяк Поль, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ a b https://rkd.nl/explore/artists/72519
  8. ↑ artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 27.)
  9. ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)

Források

[szerkesztés]
  • A művészet története. (Historia del Arte, tomo 8.) A rokokótól 1900-ig. Budapest : Corvina, 1989. Paul Signac l. 273-274. o. ISBN 963-13-2815-5

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Paul_Signac&oldid=23158580”