Pekáry István
| Pekáry István | |
 | |
| Született | 1905. február 1. Budapest |
| Meghalt | 1981. augusztus 25. (76 évesen) Budapest |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pekáry István témájú médiaállományokat. | |
Pekáry István (Budapest, 1905. február 1. – Budapest, 1981. augusztus 25.) festő, grafikus, textiltervező.
Életpályája
[szerkesztés]
Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd az 1940-es években állami ösztöndíjjal több éven keresztül Rómában élt.[1] A Novecento stílusa nem hatott rá, főiskolai mesterétől is csupán a magyaros témák kedvelését vette át. 1936-ban megalakította a budai szövőműhelyt, ahol népművészeti ihletésű gobelinjei készültek.[1] Jellegzetes egyéni stílust teremtett népművészeti előképek felhasználásával, mely ugyan rokonságban áll a naiv művészettel, de színhasználatában, festék- és ecsetkezelésében, kompozíciós megoldásaiban, képszerkesztésében professzionális. Elbeszélő képei meseszerűek, textiljei főként a magyar népmeséket és legendákat ábrázolják. A második világháború előtt három ízben szerepeltek képei a velencei biennálén. Számos színházi és operaprodukcióhoz tervezett díszlet- és kosztümterveket Magyarországon és külföldön 1933–1962 között (Fővárosi Színház; Nemzeti Színház; Schiller Theater, Berlin; Teatro dell'Opera, Róma; Staatsoper, Bécs). Mestere Rudnay Gyula volt. 1961-ben is több hónapot Olaszországban töltött.
Egyéni kiállításai
[szerkesztés]- 1931, 1932, 1933 • Tamás Galéria, Budapest
- 1942 • Alkotás Művészház, Budapest
- 1961 • G. Viotti, Torino • Ernst Múzeum, Budapest
- 1965 • G. Viotti, Torino
- 1966 • G. Semiha Huber, Zürich (kat.)
- 1967 • G. Viotti, Torino
- 1968 • G. Arno, Firenze
- 1971 • Galerie Semiha Huber, Zürich • G. Arno, Firenze
- 1973 • Gekkoso Galéria, Tokió
- 1975 • Ernst Múzeum, Budapest • Bakony Múzeum, Veszprém.
Gobelinek
[szerkesztés]- Alba Regia (1937, Székesfehérvár, Városháza)[2]
- Szent István (1938, Szeged).[3]
- Noé bárkája (1942, Budapest)
- Szüret (1952, Budapest, Művelődésügyi Minisztérium)
- Népművészet (Magyarország népművészete) (1954, Dunaújváros)[4]
- Magyarország (1955, Külügyminisztérium)
- Kisfaludy (1956, Budapest, Szőlészeti Kutatóintézet)
- Falu (1959, Budapest, MTA).
Válogatott csoportos kiállítások
[szerkesztés]- 1932, 1938, 1942 • XVIII., XXI., XXIII. velencei biennále, Velence
- 1967 • Magyar festők Itáliában, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- 1973, 1974 • Magyar művészek, Szapporo (Japán).
Köztéri művei
[szerkesztés]- freskó (A meotiszi monda − alternatív cím: A csodaszarvas, 1937, Budapest, Palatinus fürdő, a II. világháborúban elpusztult) 2017. októberi felavatással rekonstruálták.[5]
- mozaik (Felvidék visszatérése, 1939. Mozaik. Gádor Istvánnal. Budapest, VII. Károly körút, 13–15.)[6]
- freskó (1941, Róma, Villa Caprioni)
- freskó (1946, Budapest-Újpest, Magyar Pamutipar Munkásszállója)
- mozaik (metlachi, 1955, Budapest, Albertfalvai lakótelep)
- festett kerámia – Bakony (festett csempe, Budapest, Mezőgazdasági Múzeum, 1998-ban áthelyezve: Gödöllő, Szent István Egyetem)[7]
- festett kerámia – Hortobágy (festett csempe, Budapest, Mezőgazdasági Múzeum, 1998-ban áthelyezve: Gödöllő, Szent István Egyetem)[8]
- sgraffittó (1958, A győri vár- Győr, Vasútállomás)
Díjak, elismerések
[szerkesztés]- 1930: Szinyei Merse Pál Társaság, dicsérő oklevél
- 1931: Szinyei Merse Pál Társaság, kitüntető oklevél
- 1932: Szinyei Merse Pál Társaság, Nemes Marcell-díj
- 1934: Triennálé, Milánó, ezüstérem
- 1937: Triennálé, Milánó; Világkiállítás, Párizs, ezüstérem és Diplôme d'Honneur
- 1939-1941: Budapest Székesfőváros római ösztöndíja
- 1940: Triennálé, Milánó, Gran Premio
- 1956: Munkácsy Mihály-díj
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Halálhíre. Magyar Hírlap, 1981. augusztus 28. 201. szám, 11. o.
- ↑ Alba Regia, 1927. Szövés: Ungár Klára, 1937/38. Köztérkép, Szapet műlapja
- ↑ Szent István emlékezete falikárpitokon 1938–2000 (Szeged, 2001)
- ↑ Magyarország népművészete. Köztérkép, Szapet műlapja.
- ↑ A meotiszi monda. Köztérkép, Göröntsér Vera műlapja.
- ↑ Felvidék visszatérése, fali mozaik. Köztérkép, Ocsovai András műlapja
- ↑ Bakony. Köztérkép. Ocsovai András műlapja.
- ↑ Hortobágy. Köztérkép. Ocsovai András műlapja.
Források
[szerkesztés]- Artportal
- Pogány Gábor-Wehner Tibor: Pekáry István. Arpotál Lexikon. Megtekintve 2023-06-28 Archiválva 2023. június 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Művészet folyóirat 1961.09 szám Urbach Zsuzsa
További információk
[szerkesztés]- Dékány András: Ludas Matyi. (Bábjáték öt képben). Díszlet- és jelmeztervező: Pekáry István. OSZMI Adattár. Megtekintve: 2023-06-26
- Személyi adatai az OSZMI Színháztörténeti Adattárában. Megtekintve 2023-06-28
- 56 alkotása az Iparművészeti Múzeumban. (51 darab az Ex-libris gyűjteményben, és 5 kárpit a Textil- és viseletgyűjteményben
- Pekáry István gobelinképei az Intercisa Múzeumban. Híradó. 1995. július 6. József Attila Könyvtár, Dunaújváros. Médiatár JAKDK. Megtekintve 2023-06-28
- Pekáry Istvánnal kapcsolatos 1960-as, 1970-es öt darab fotó az MTVA Archívumában. Vízjelezett
