Ugrás a tartalomhoz

Pusztasalgó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pusztasalgó (Uzovský Šalgov)
Pusztasalgó zászlaja
Pusztasalgó zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásKisszebeni
Rangközség
Első írásos említés1323
PolgármesterJozef Merva
Irányítószám082 61
Körzethívószám051
Forgalmi rendszámSB
Népesség
Teljes népesség638 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség95 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság366 m
Terület6,43 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 05′ 25″, k. h. 21° 03′ 39″49.090300°N 21.060900°EKoordináták: é. sz. 49° 05′ 25″, k. h. 21° 03′ 39″49.090300°N 21.060900°E
Pusztasalgó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztasalgó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pusztasalgó (1899-ig Usz-Salgó, szlovákul: Uzovský Šalgov) falu Szlovákiában, az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Kisszebentől 4 km-re délnyugatra fekszik.

Története

[szerkesztés]

A község területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. A leletek többsége a falutól délre emelkedő 513 m magas Várhegyről került elő, ahol már a kőkorszakban emberi település volt. A legrégebbi leletek a vonaldíszes kerámiák népétől származnak az i. e. 6. évezredből. Az i. e. 5. évezredben a bükki kultúra népe lakta a vidéket. Ekkor a hegy tetején már földvár állt, a település pedig alatta, a teraszokon helyezkedett el. A hegy a későbbiekben is lakott maradt, az i. e. 3300 és 1900 közötti időben a bádeni kultúra népe élt itt. A korai bronzkorban a pilinyi kultúra, majd a lausitzi és a gávai kultúra erődített települései álltak a Várhegyen. A vaskort az i. e. 700 és 400 közötti időből a hallstatti kultúra és a 400 utáni laténi kultúra képviseli a leletek között.

A falu feletti hegyen még a 14. században is állt még egy földvár. A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a várat 1241-ben a tatárok elfoglalták és felgyújtották, ezzel védelmi szerepe megszűnt. A mai települést 1323-ban Károly Róbert oklevelében említik először, melyben a király egy 1315-ben tett adományt erősít meg. A király ebben a mai Salgó-patak felső völgyében fekvő birtokot Thököly Pálnak és Andrásnak adja. A birtok központja – az egykori Tótfalu – a 13. század végéig létezett. Neve az itteni szlovák lakosságról tanúskodik. A pápai tizedjegyzék 1332-ben János nevű plébánosát is megemlíti. A település 1337-ben „Totfalua”, 1348-ban „Salgov” alakban szerepel. A faluban a 14. században fatemplom állt, mely 1372-ben még létezett; ebben az évben Salgónak 27 jobbágytelke volt. 1427-ben a bíróén kívül még 19 háztartás adózott a településen. A 15. században a falu birtokosai tamásfalvi és roskoványi nemesek voltak.

A 16. században az Úszok, a Thökölyek egyik ága a birtokos a községben. Róluk kapta a falu régi Usz-Salgó nevét. 1543-ban 2, 1567-ben szintén 2 portáig adózott a település – ugyanebben az évben 6 volt a háztartások száma. 1588-ban másfél portáig adózott a falu. A reformáció itt is hamar elterjedt, 1591-ben már evangélikus hitszónoka volt a községnek. 1600-ban 14 háztartás, valamint templom, plébánia és iskola állt a településen, ezzel a közepes nagyságú falvak közé számított. 1610 körül kőtemplom épült, melyet később Szent Imre herceg tiszteletére szenteltek. Az egyhajós reneszánsz építmény ekkor még torony nélküli volt. A templomot 1743-ban barokk stílusban építették át. 1787-ben 34 háza és 200 lakosa volt a községnek.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SALGO. Usz Salgo. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Péchy Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Szebenhez 3/4 mértföldnyire; határja sovány, fája van, réttyei meglehetősek.”[2]

A 19. században a Semsey, később a Péchy család volt a birtokosa, akik egészen 1945-ig birtokolták a falu nagyobb részét. 1828-ban 49 házában 390 lakos élt, főként földművesek. A templom mellett, egy régebbi udvarház alapjain a 19. század közepén felépült a Péchy család késő klasszicista kastélya.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Úsz-Salgó, tót falu, Sáros vgyében, Nyárs-Ardóhoz 1/2 órányira, 392 kath. lak. Sok gyümölcs. Jó határ. F. u. Úsz nemzetség. Ut. p. Berthót.”[3]

Jelentős év volt még a falu életében 1896, amikor a Péchyek nagy kiterjedésű gyümölcsöst telepítettek a községbe. A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 261, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 577 lakosából 573 szlovák volt.

2011-ben 609 lakosából 586 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Péchy-kastély 1840 és 1850 között, egy korábbi udvarház alapjain épült késő klasszicista stílusban. Körülötte nagy parkot létesítettek számos faritkasággal.
  • Szent Imre herceg tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1610 körül épült reneszánsz stílusban. 1743-ban barokk stílusban építették át. Főoltára 1700 körül készült.
  • A Várhegy számos ősi kultúra településének lelőhelye.
  • 130 éves kaliforniai mamutfenyő az iskola udvarán.
  • Salgói halastó.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]