Ugrás a tartalomhoz

Salice Salentino

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Salice Salentino
A Santa Maria Assunta-anyaszentegyház
A Santa Maria Assunta-anyaszentegyház
Salice Salentino címere
Salice Salentino címere
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióPuglia
MegyeLecce (LE)
Rangközség
VédőszentAssisi Szent Ferenc
Irányítószám73015
Körzethívószám0832
Forgalmi rendszámLE
Népesség
Teljes népesség7838 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség150,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság48 m
Terület59 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 40° 23′, k. h. 17° 58′40.383333°N 17.966667°EKoordináták: é. sz. 40° 23′, k. h. 17° 58′40.383333°N 17.966667°E
Elhelyezkedése Lecce térképén
Elhelyezkedése Lecce térképén
Salice Salentino weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Salice Salentino témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Salice Salentino község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Lecce megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

A Salentói-félsziget déli részén fekszik, Leccétől nyugatra. Az igen magas, 4-es szeizmikus kategóriába sorolták.

Története

[szerkesztés]

Az első dokumentum, amely Salice néven említi, 1102-ből, Ruggero il Normanno Puglia hercegétől származik. 1294-ben, megnövekedett lélekszáma folytán Pandolfo bárósága lett. 1394-ben itt alapította meg a Király Háza nevű rezidenciáját Raimondo Orsini Del Balzo tarantói herceg. Őt fia, Giovanni Antonio őrgróf követte. Nevét a vidéken gyakori fűzfáról kapta (olaszul salice). A Del Balzók után, 1485-től a Zurlo, majd 1569-től az Albricci család szerezte meg. Antonio őrgróf itt építtette meg, a régi templom mellett a Kis Testvérek kolostorát. Majd a 17. századtól az Enriquezek, Squinzano hercegei birtokolták. Nehéz időszak volt ez a városka számára; a spanyolok magas adói ellen többször is felkelt Salice népe. Gabriele Agostino első ízben 1662. július 2-án tartotta meg az azóta is búcsúnapnak számító Mária vizitációját (1963 óta Sarlós Boldogasszony). 1749–1845 között a Filomariniak, Cutrofiano hercegei és a Capocelliek birtokolták, azután vált önálló településsé.

Családi címerei

[szerkesztés]

Főbb látnivalói

[szerkesztés]

Egyházi műemlékek

[szerkesztés]
  • Santa Maria Assunta-templom - 17. századi barokk stílusú templom
  • Kis Testvérek kolostora és Vizitáció temploma- 16. század
  • Madonna del Latte-templom - 16. századi kicsiny templom
  • Keresztelő Szent János és Szent Filoména-kápolna - 11. század
  • Szeplőtelen fogantatás kápolna
  • Szűz Mária-kápolna
  • Munkás Szent József-templom 1977-ben fölszentelve

Világi műemlék

[szerkesztés]
  • A Király Háza maradványai - 14. század

Képgaléria

[szerkesztés]

Népessége

[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]