Stanislas de Guaita
| Stanislas de Guaita | |
 | |
| Született | 1861. április 6.[1][2][3][4] Alteville Castle |
| Elhunyt | 1897. december 19. (36 évesen)[1][2] Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | lycée Henri-Poincaré |
| Halál oka | kábítószer-túladagolás |
| Sírhelye | Tarquimpol |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stanislas de Guaita témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Stanislas de Guaïta (Tarquimpol, 1861. április 6. – Tarquimpol, 1897. december 19.) francia költő, író, okkultista,[5] A Rózsakereszt Kabbalisztikus Rendje társalapítója Joséphin Péladan mellett.[6] Az okkultizmus és a mágia írásművei fő témakörei voltak.
Korai évek
[szerkesztés]Stanislas de Guaita Lotaringiában, a Tarquimpol közelében fekvő Alteville kastélyban született. Édesanyja Marie-Amélie Grandjean, apja François-Paul de Guaïta voltak, akik egy 1800 óta Lotaringiában élő nemesi családból valók voltak és őseik az olaszországi Lombardiából származtak.[7] Nemesi származása okán viselte a márki címet. Nancybe járt líceumba és már ekkor érdeklődött a metafizika és a Kabbala iránt, melyet barátjával, a későbbi író és boulangista, illetve jobboldali politikus Maurice Barrès-val (1862-1923) együtt kultiváltak. Kollégiumi lakótársa volt Joséphin Péladan (1858-1918) is. De Guaitára nagy hatással volt Alphonse-Louis Constant, más néven Éliphas Lévi (1810-1875), akinek írásait kommentárokkal látta el és általuk betekintést kapott a keresztény misztikába, illetve az okkult tradícióba; továbbá Fabre d'Olivet (1767-1825), aki ráirányította a figyelmét a "nagy misztériumokra" és a héber nyelv tanulmányozására ösztönözte; valamint Saint-Yves d'Alveydre (1842-1909), aki a "szinarchizmus"[* 1] eszméjét hintette el benne. Ifjonti lelkesedésében úgy gondolta, hogy mindezek a keresztény misztikus tradíciók és az ideális kormányzás elhozza majd "Isten országát".
Tevékenységei
[szerkesztés]Fiatalemberként Párizsba költözött és fényűző lakása a misztika, illetve az ezoterika iránt érdeklődő költők, művészek és írók találkozási pontja lett. Guaita az 1880-as években két verseskötetet (1883 - La Muse noire, 1885 - Rosa mystica) adott ki, melyek népszerűségre tettek szert.[7] Barrès-val és Péladannal együtt léptek be a Martinista Rendbe, melyet barátjuk, Papus (1865-1916) alapított.[* 2]
Péladannal együtt 1888-ban megalapították A Rózsakereszt Kabbalisztikus Rendjét, melyhez hamarosan Papus,[7] a zeneszerző Erik Satie (1866-1925) és Claude Debussy (1862-1918), valamint az író Oswald Wirth (1860-1943) is csatlakozott.[8][9] A Rendben a Kabbalát tanulmányozták, valamint a Biblia és Isten természetének rejtett titkait és kísérleteket is végeztek. A tanulmányi fokozatrendszer a tudományban megszokotthoz volt hasonló. Guaitának temérdek könyve volt metafizika, mágia és titkos tudományok témakörökben. Kortársai "rózsakeresztes hercegnek" nevezték.
Guaita és barátai több párbajig fajuló vitába keveredtek a lyoni Boullan abbéval,[8] aki még 1875-ben kilépett a Római katolikus egyházból, miután eltiltották eretnek nézeteinek terjesztésétől és gyakorlásától. Guaita azzal vádolta az abbét, hogy sátánista és hogy gyakorlatilag liturgiává tette a szexualitást.[* 3] Az abbé élete végén azt hangoztatta, hogy "mágikus támadás" áldozata,[* 4] melyet követői is tovább fűtöttek. 1893-ban a világi hatóságok is elítélték illegális gyógyszerhasználatért és nem sokkal ezután el is hunyt.[9]
Halála
[szerkesztés]De Guaita kábítószerfüggő volt, mely korai halálát okozta 1897. december 19-én. A tarquimpoli temetőben helyezték örök nyugalomra.[8] Némelyek azt állítják, hogy túladagolás okozta vesztét, de ezt a család már a maga korában cáfolta. Valószínűbbnek látszik az, hogy komoly veseproblémái vezettek halálához. Ezzel együtt sem zárható ki azonban, hogy érezve közelgő halálát, morfinokat és egyéb kábítószereket vett be.[10]
Bibliográfia
[szerkesztés]Guaïta művei
[szerkesztés]- Essais de Sciences Maudites (Tanulmányok az ördögi tudományokról)[* 5]
- Au seuil du Mystère. I. kötet (franciául) Párizs: G. Garré. 1886.
- Le serpent de la Genèse II. kötet:
- Première septaine: Le Temple de Satan. In Le serpent de la Genèse. II. kötet (franciául) Párizs: G. Garré. 1891.
- Deuxième septaine: La Clef de la Magie Noire. In Le serpent de la Genèse. II. kötet (franciául) Párizs: G. Garré. 1897.
- Troisième septaine: Le Problème du Mal. In Le serpent de la Genèse. II. kötet (franciául) Párizs: Guy Trédaniel. 1996. [* 6]
- Discours d'initiation martiniste pour une réception martiniste tenue du 3° degré. (franciául) 1889. [* 7]
- Költemények
- Oiseaux de passage: Rimes fantastiques, rimes d'ébène. (franciául) Párizs: Berger-Levrault. 1881.
- La Muse noire. (franciául) Párizs: Alphonse Lemerre. 1883.
- Rosa mystica. (franciául) Párizs: A. Lemerre. 1885.
Guaïtáról szóló művek
[szerkesztés]- Maurice Barrès: Stanislas de Guaïta (1861-1898): Un rénovateur de l'occultisme : souvenirs. (franciául) (hely nélkül): Wentworth Press. 2018. ISBN 978-0274385522 első kiadás: 1898
- Albert de Pouvourville (Matgoï): Nos Maîtres. Stanislas de Guaïta. (franciául) Párizs: Librairie Hermétique. 1909.
- Oswald Wirth: Stanislas de Guaïta, souvenirs de son secrétaire. (franciául) Párizs: Editions du symbolisme. 1935.
- André Billy: Stanislas de Guaïta. (franciául) (hely nélkül): Mercure de France. 1971. ISBN 2715209088
- Arnaud de l'Estoile: Guaïta. (franciául) (hely nélkül): Éditions Pardès. 2004. = Qui suis-je?,
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ "harmonikus uralom", egy idealizált kormányzati forma
- ↑ vélhetően még egész a szervezés legelején, az 1880-as évek végén
- ↑ valóban voltak szellemi lényekkel történő közösülést javasló tanai
- ↑ a sikertelenül végződőtt párbajokat is ennek tudta be azza, hogy "mágikus erő" akadályozta meg a golyót, hogy kiröpüljön a pisztolycsőből
- ↑ A címével ellentétben a művek nem feketemágia-tankönyvek, hanem a téma kvázi-tudományos nézőpontú tárgyalásai. A "Serpent de la Genèse" előszava szerint "[a mű] szándéka a tudatlanság békéjének megzavarása."
- ↑ befejezetlen. Oswald Wirth kiegészítette és Marius Lepage fejezte be
- ↑ martinista beavatási beszéd egy 3. fokozatú martinista fogadására
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ GeneaStar
- ↑ Babelio (francia nyelven)
- ↑ André Billy. Stanislas de Guaita (francia nyelven). Mercure de France (1974). ISBN 978-2715209084
- ↑ Greer, John Michael. The Element Encyclopedia of Secret Societies (angol nyelven). Barnes & Noble, 252–253. o. (2006. november 3.). ISBN 978-1435110885
- ↑ a b c Stanislas de Guaita (angol nyelven). rosicrucian-order.com . [2020. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 24.)
- ↑ a b c Stanislas de Guaita (1861-1897) (francia nyelven). la-rose-bleue.org . (Hozzáférés: 2019. december 24.)
- ↑ a b Docteur Gérard (Anaclet Vincent) Encausse (francia nyelven). hermetic.com . (Hozzáférés: 2019. december 25.)
- ↑ Bertrand Beyern. Guide des tombes d'hommes célèbres (francia nyelven) (2003). ISBN 978-2749101538
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Stanislas de Guaita című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Stanislas de Guaita című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.