Szapáry László (katona)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Szapáry László | |
 | |
| Született | 1831. november 22.[1] Pest[1] |
| Elhunyt | 1883. szeptember 28. (51 évesen) Pozsony |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Marianne Grünne |
| Gyermekei | Szapáry Frigyes |
| Szülei | Almásy Rozália Szapáry Ferenc |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szapáry László témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szapári, muraszombathi és széchyszigeti gróf Szapáry László (Pest, 1831. november 22. – Pozsony, 1883. szeptember 28.) lovassági tábornok, titkos tanácsos.
Élete
[szerkesztés]Szapáry Ferenc és Almásy Rozália negyedik gyermeke. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt lépett katonai szolgálatba. Több ütközetben részt vett Olaszországban is, Custozzánál, Milánónál, Motaránál, és Novaránál. 1855–1862-ig a király szárnysegéde volt, majd 1862 áprilisától az I. (Jászkun) huszárezred parancsnoka, amelyből később a 13. huszárezredet alakították. 1859-ben a solferinói csatában már őrnagyi rangban harcolt, majd egy évre rá alezredessé nevezték ki. Az 1866-os porosz–osztrák–olasz háború alatt Enrico Cialdini tábornok előrenyomulását katonai manőverekkel akadályozta meg,[2] s a 13. huszárezred volt az, amely e háborút veszteség nélkül zárta. 1869. április 23-án vezérőrnagy és a 20. hadtest dandárparancsnoka lett. 1874 októberében altábornagyi rangban e hadosztály parancsnokává nevezték ki. 1878-ban a boszniai hadjáratban is részt vett a 20. hadtestet vezényelve, majd a 3. hadtest parancsnokaként is.
Címei, kitüntetései
[szerkesztés]- 1859-től őrnagy
- 1860-tól alezredes
- 1878-tól hadtest-parancsnok
- a Mária Terézia rend lovagja
- belső titkos tanácsos
Családja
[szerkesztés]1862. április 28-án, Bécsben nőül vette Mariane von Grünne grófnőt, Grünne Károly Lajos gróf tábornok, a király főlovászmestere második leányát, akivel négy gyermekük született:
- Károly István László (1864-1878)
- Ferdinándina (1867-1892)
- Frigyes (1869-1935)
- Ilona (1877-1884)
1883. szeptember 28-án „hosszú és kínos szenvedés” után 52 évesen halt meg,[3] s pozsonyi felravatalozása után Albertirsára, a Szapáry család sírkápolnájába szállították és ott helyezték el.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Szapáry, Ladislaus Graf (BLKÖ)
- ↑ „Az olaszok elkövették azt a könnyelműséget, hogy két hadseregre osztották magukat. Az egyik szemből támadta meg Albrecht főherceget, a másik délről kezdte megkerülni. Ez Cialdini tábornok hadserege volt, és az osztrákok ezzel a sereggel nem tudtak mit szembeállítani. A folyó túlsó partján mindössze öt század huszár volt Szapáry ezredes vezetésével, és ez az öt század huszár, mint Az ozorai példában Gáspár kapitány nyolcvan huszára, eljátszotta azt, hogy egy óriási hadsereg előretolt része, felderítő egysége. Cialdini úgy szenved vereséget, hogy a serege jóformán még a puskáját sem süti el.” Katona Tamás: A Szapáryak szerepe a magyar történelemben a kiegyezéstől. Vasi Szemle 1997 (51. évf.) 1997. 2. szám. Emlékülés. 236. oldal
- ↑ Gyászjelentése. Pannon Digitális Egyesített Archívum – OSZK.
- ↑ Szapáry család sírkápolnája Albertirsán.
