Ugrás a tartalomhoz

Szenátus (Spanyolország)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szenátus
OrszágSpanyolország
TípusaA Cortes Generales felsőháza
Létrehozva1977
A Szenátus elnökeAnder Gil (PSOE)
A Szenátus első alelnökeCristina Narbona (PSOE)
A Szenátus másodalelnökePío García-Escudero (PP)
Politikai csoportok
Kormánypárt (113)
Támogatás (35)
  •      ERC–EH Bildu group (16)
  •      PNV (10)
  •      Konföderális Baloldal csoport (5)
  •      Demokratikus csoport (3)
    •      TE (2)
    •      PRC (1)
  •      Egyéb (1)
    •      PAR (1)
Ellenzék (117)
  •      PP (104)
  •      Nacionalista csoport (6)
  •      Demokratikus group (1)
    •      Cs (1)
  •      Mixed group (6)
    •      Vox (3)
    •      UPN (1)
    •      Függetlenek (2)
Szenátus weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szenátus témájú médiaállományokat.

A Szenátus (spanyolul: Senado de España , magyar jelentése: Spanyolország Szenátusa) a spanyol törvényhozás, a Cortes Generales felsőháza. A Szenátusnak 265 tagja van, melyből 208 tagot közvetlen választáson választanak meg a többi 57 tagot az autonóm közösségek törvényhozásai delegálnak.

Történelem

[szerkesztés]

A Szenátus létrejötte Bourbon–Szicíliai Mária Krisztina spanyol királynéhoz kötődik, az ő uralkodása alatt 1837-ben elfogadott alkotmánynak köszönhetően. A Szenátus tagjai három kategóriából kerültek ki: a saját jogból levő szenátorok, örökös szenátorok és a megválasztott szenátorok. A Képviselőházzal együtt az 1923-as puccs után felfüggesztette Miguel Primo de Rivera vezette kormány és csak 1978-ban állt vissza a Szenátus eredeti szerepe.

Szenátorok megválasztása

[szerkesztés]

A szenátorok megválasztását együtt tartják a képviselők választásával az általános választásokon. Ám a spanyol alkotmány 115. cikkelyének értelmében a miniszterelnök felkérheti a királyt hogy egyszerre csak a törvényhozás egy házának tagjait válasszák meg.[1]

Közvetlenül választott szenátorok

[szerkesztés]

A közvetlenül választható szenátorok esetében az általános választójog érvényesül. Az országot 59 szenátusi választókerület osztották fel. A félszigeten elhelyezkedő minden választókerület négy szenátort választhat meg, függetlenül az adott választókerület alá tartozó lakosság számarányától. A szigetek esetében más számokat határoztak meg. A Baleár- és a Kanári-szigetek nagyobb szigetein mint Mallorca, Gran Canaria-Tenerife esetében három szenátort, a kisebb szigetek, mint Ibiza- Menorca,Fuerteventura-La Gomera-Hierro-Lanzarote és La Palma esetében szigetenként egy szenátort választhatnak meg. A két spanyol enklávé Melilla és Ceuta két-két szenátort választhat meg.[2]

Autonóm közösségek által delegált szenátorok

[szerkesztés]

A Spanyol Alkotmány 69.5-ös cikkelyének értelmében az autonóm közösségek törvényhozásai jogosultak 1 millió lakosonként egy újabb szenátort delegálni. Ez azt jelenti, hogy az 1 millió főnél kisebb lakosú közösségek csak 1 szenátort delegálhatnak ám ha a lakosság már 1 millió fő feletti akkor összesen 2 tagot. A legnépesebb Andalúzia 8,4 millió lakosával 9 tagot delegálhat a Szenátusba.[2]

Szenátus elnökei

[szerkesztés]
Szenátus vezetése
Tisztség Név Párt neve
Elnök Andre Gil García Spanyol Szocialista Munkáspárt
Első alelnök Pedro Sanz sinmarco Néppárt
Második alelnök Joan Lerma Spanyol Szocialista Munkáspárt
Első titkár Luis Aznar sinmarco Néppárt
Második titkár Adela Pedrosa sinmarco Néppárt
Harmadik titkár María Eugenia Iparragirre Baszk Nacionalista Párt
Negyedik titkár Juan Carlos Raffo sinmarco Spanyol Szocialista Munkáspárt

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Título V. De las relaciones entre el Gobierno y las Cortes Generales. (Hozzáférés: 2018. november 25.)
  2. a b Capítulo primero. De las Cámaras, Artículo 69.. (Hozzáférés: 2018. november 25.)

Források

[szerkesztés]