Szepesremete

	Szepesremete (Mníšek nad Hnilcom)
	Szepesremete - Szent Kereszt-templom
; Szepesremete címere	; Szepesremete zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Gölnicbányai
Rang	község
Első írásos említés	1255
Polgármester	Ľudovít Kujnisch
Irányítószám	055 64
Körzethívószám	053
Forgalmi rendszám	GL
	Népesség
Teljes népesség	1816 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	43 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	431 m
Terület	39,44 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 48′ 15″, k. h. 20° 48′ 17″48.804167°N 20.804722°EKoordináták: é. sz. 48° 48′ 15″, k. h. 20° 48′ 17″48.804167°N 20.804722°E
	Szepesremete weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesremete témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ez a szócikk a szlovákiai településről szól. Hasonló címmel lásd még: Remete (egyértelműsítő lap).

Ez a szócikk a szlovákiai településről szól. Hasonló címmel lásd még: Mníšek (egyértelműsítő lap).

Szepesremete (szlovákul: Mníšek nad Hnilcom, németül: Einsiedel an der Göllnitz, lengyelül: Mniszek^[2]) község Szlovákiában, a Kassai kerület Gölnicbányai járásában.

Fekvése

Gölnicbányától 15 km-re délnyugatra, a Gölnic partján található.

Története

A régészeti leletek szerint határában már a bronzkorban, az i. e. 1300-750 körüli években is éltek emberek.

IV. Béla 1255-ben kelt egyik oklevele a pálosok puszta kolostorát említi ezen a helyen, mely „Heremitory” néven szerepel. 1287-ben „Heremite”, 1338-ban „Remethe” alakban szerepel a korabeli forrásokban. A falut magát 1322-ben említik először a gölnici határban. Német bányászok alapították, aki a határában levő aranybányákban dolgoztak. Kezdetben főként aranyat, ezüstöt, rezet bányásztak itt, később a vasérc termelés került előtérbe. Területe részben egy Konrád nevű gölnici polgár birtoka volt, aki svedléren is rendelkezett birtokokkal.

1338-tól királyi birtokként a szomolnoki uradalomhoz tartozott. 1465-ben több bányásztelepüléssel (Gölnicbánya, Szomolnok, Stósz) együtt a Szapolyai családé lett, akik szepesvár urai és szepesi ispánok voltak, így Remete is a szepesi váruradalom része lett. A 15. és 19. század között nemesi rangú bányászváros fejlett kézművesiparral. Céhei közül említésre méltó a mészárosok, asztalosok, bognárok és lakatosok céhe. A Szapolyaiak után 1531-ben előbb a Thurzók, majd 1638-től a Csákyak birtoka. 1787-ben 292 háza volt 2296 lakossal.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „REMETE. Einsiedel. Mnizsek. Német Mezőváros Szepes Vármegyében, földes Ura Gróf Csáky Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Gölnitz vize mellett; külömbféle hasznos bányái vagynak, harmintzadja is van helyben, határja meglehetős, de néhol hegyes.”^[3]

1828-ban 295 házában 2143 lakos élt. Lakói főként bányászok és vasmunkások voltak, akik a környék bányáiban és vaskohóiban dolgoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Remete, Einsidl, Mnissek, német bánya-város, Szepes vmegyében, Szomolnokhoz északra 1 1/2 mfdnyire a Göllnicz vize mellett: 781 kath., 1381 evang. lak. Kath. és evang. anyatemplommal, gazdag vasbányákkal.”^[4]

Vaskohója 1869-től gőzhajtással működött. 1884 után az itt termelt vasat már főként Szomolnokhután dolgozták fel. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 1795, túlnyomórészt német anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 1691 lakosából 1399 szlovák, 148 cigány és 130 német volt.

2011-ben 1688 lakosából 1457 szlovák, 97 német és 37 cigány.

Neves személyek

Innét származott Lux Gyula János tanár, nyelvész, tanügyi főtanácsos, tartalékos hadnagy, a dobsinai és dél-szepesi német kultúra jeles kutatója.
Itt született 1823-ban Sarlay János tanár, honvéd, tüzér, állami főreáliskolai tanár. Petőfi Sándor barátja.
Itt szolgált Adami Márton evangélikus lelkész, egyházi író.
Itt garázdálkodott Gordán Gyuri betyár, zsivány.

Nevezetességei

A Szent Kereszt tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1820-ban épült barokk-klasszicista stílusban, tornya 17. századi.
Evangélikus temploma 1787-ben épült, 1901-ben tornyot építettek hozzá.

Képtár

Utcakép
Szepesremetei tájkép
Útmenti feszület
Utcakép
Utcakép
A Gölnic-folyó Szepesremetén

További információk

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Mniszek (lengyelül) A Lengyel Királyság és egyéb szláv országok földrajzi szótárában, tom VI (Malczyce — Netreba) 1885
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Mniszek (lengyelül) A Lengyel Királyság és egyéb szláv országok földrajzi szótárában, tom VI (Malczyce — Netreba) 1885

[3] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[4] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[1]

[2]

[3]

[4]

Sablon:Gölnicbányai járás m v sz A Gölnicbányai járás települései
Gölnicbánya (Gelnica)
Dénes (Úhorná) · Görögfalu (Závadka) · Gyónfalva (Hrišovce) · Henclófalva (Henclová) · Jekelfalva (Jaklovce) · Kluknó (Kluknava) · Kojsó (Kojšov) · Margitfalva (Margecany) · Merény (Nálepkovo) · Nagykuncfalva (Helcmanovce) · Nagysolymár (Veľký Folkmar) · Óvíz (Stará Voda) · Prakfalva (Prakovce) · Rihnó (Richnava) · Svedlér (Švedlár) · Szepesremete (Mníšek nad Hnilcom) · Szomolnok (Smolník) · Szomolnokhuta (Smolnícka Huta) · Zakárfalva (Žakarovce)