Szolanin
| Szolanin | |||
| |||
| |||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 20562-02-1 | ||
| PubChem | 30185 | ||
| ChemSpider | 28033 | ||
| MeSH | Solanine | ||
| |||
| |||
| InChIKey | ZGVSETXHNHBTRK-OTYSSXIJSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C45H73NO15 | ||
| Moláris tömeg | 868,059 g/mol | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Ártalmas (Xn)[1] | ||
| R mondatok | R22[1] | ||
| S mondatok | nincs[1] | ||
| LD50 | 590 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A szolanin (solanin) a burgonyafélékben (Solanaceae) megtalálható mérgező szteránvázas glikoalkaloid neve.
Előfordulása
[szerkesztés]Az ebszőlő (csucsor) nemzetség igen sok fajának gyümölcsében, szárában, illetve csírájában előfordul (innen a neve). Koncentrációja függ az érettségi foktól.
Fontosabb, szolanin-tartalmú fajok:
- fekete ebszőlő (Solanum nigrum),
- krumpli Solanum tuberosum,
- keserű csucsor Solanum dulcamara,
- paradicsom Solanum lycopersicum.
A burgonya érett gumói csak 0,002-0,01% szolanint tartalmaznak, ez a mennyiség az emberre és az állatokra veszélytelen. Az éretlen vagy az öreg, kicsírázott gumókban már 0,06% is lehet a mérgező alkaloidból, a csírában pedig ennél egy nagyságrenddel több is, tehát az ilyen burgonya már mérgező lehet. Ebből az okból a burgonyáról a csírákat el kell távolítani a felhasználás előtt, illetve hosszabb tárolás alatt akár többször is.
Mivel a szolanin főként a felszín közelében koncentrálódik, a zöld héjú vagy kicsírázott gumókat a főzés előtt vastagon meg kell hámozni, és sok vízben kell főzni, hogy a mérgező anyag kioldódjon.
Korábban úgy gondolták, hogy a paradicsom zöld, éretlen bogyójában ugyancsak sok a szolanin, azonban ezt tudományos vizsgálatok nem támasztották alá. Helyette viszont találtak a zöld paradicsomban emberekre nem mérgező rokon vegyületeket, úgy mint tomatin, dehidrotomatin és filotomatin.[2][3]
Hatása
[szerkesztés]Lokálisan a nyálkahártyát izgatja. Felszívódva a központi idegrendszert megtámadva agyödémát, kómát és görcsöket okoz.
Források
[szerkesztés]- Csapó János, Csapóné Kiss Zsuzsanna: Élelmiszer-kémia; Mezőgazda Kiadó, 2003
- Neumüller, O.A.: Römpp Vegyészeti lexikon
- Knoll J.: Gyógyszertan