Torri del Benaco
| Torri del Benaco | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Olaszország |
| Régió | Veneto |
| Megye | Verona megye |
| Polgármester |
|
| Védőszent | Néri Szent Fülöp |
| Irányítószám | 37010 |
| Körzethívószám | 045 |
| Forgalmi rendszám | VR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2927 fő (2023. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 63,22 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 67 m |
| Terület | 46,3 km² |
| Időzóna | CET (UTC+01:00) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 36′ 34″, k. h. 10° 41′ 15″45.609440°N 10.687390°EKoordináták: é. sz. 45° 36′ 34″, k. h. 10° 41′ 15″45.609440°N 10.687390°E | |
.svg) | |
| Elhelyezkedése Verona megye térképén | |
| Torri del Benaco weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Torri del Benaco témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Torri del Benaco település Olaszországban, Veneto régióban, Verona megyében. Lakosainak száma 2927 fő (2023. január 1.).[1] Torri del Benaco Brenzone, Gardone Riviera, Gargnano, Salò, San Felice del Benaco, San Zeno di Montagna, Toscolano-Maderno, Costermano és Garda községekkel határos.
Története
[szerkesztés]Az első emberi letelepedés nyomai i.e. 2000 körülre datálhatók: kavicsból készített eszközök és díszített kerámia cserepei a bronzkorból, illetve cölöpházak nyomai. Az korszak további emlékei sziklarajzok, sziklába vésett nagyméretű ábrák.
Az i.e. I. században lett a Római Birodalom része Tulles néven. Ezt legjobban a környéken talált császákori pénzérmék tanúsítják, ezen kívül máig létező helynevek, mint a Le Sorti (sortes) vagy Il Salto (saltus), a város alaprajza a kikötő környékén illetve a kastély nyugati tornya.
A Római Birodalom bukása utána gótok érkeztek a területre, akiket a longobárdok majd a frankok követtek. A X. században megjelentek a kalandozó magyarok, ami miatt I. Berengár itáliai király aki oklevelek tanúsága szerint 905-ben itt tartózkodott, elrendelte egy védőfal építését, aminek romjai ma is láthatók csakúgy, mint egyik tornya, a ma a templom mellett álló Torre Berengario. A II. évezred elején a település jelentősége megnőtt, miután a tóparti települések szövetsége kapitányának székhelye lett. A keleti tóparton vonultak fel a XII. században I. Frigyes német-római császár csapatai, ebben az időben épültek a Szent György-, Szentháromság- és a Szent János-templomok.
A Scaligero-család veronai hatalomátvételével Torre jelentősége is megnőtt, új erődítések épültek a kikötő védelmére, köztük a mai Castello Scaligero, Antonio Dalla Scala tervei alapján. De ezek az előkészületek sem akadályozták meg a Visconti- és Da Carrara-seregeket, hogy egymást váltogatva uralják a várost és a tópartot. 1405-ben a Velencei Köztársaság lett a város ura, és ekkor lett véglegesen a 10 tóparti község közösségének, a Gardesana dell'Acquának a székhelye. Feladatai közé tartozott a csempészet megakadályozása és a települések pénzügyeinek koordinációja. Székhelye a mai Gardesana Hotel épületében volt, feje a Tó Kapitánya (Capitano del Lago). A címet viselte a torrei Giovanni dei Menaroli (1380) is.
A XVI-XVII. században több pusztító járvány tizedelte a lakosságot. A holttesteket a Szent János templomban és a San Faustino templomhoz tartozó kolostorban gyűjtötték össze. A Szent Antal templomban található egy ebből a korból származó ábrázolás Torri del Benacoról: a fallal körülvett város még a XVIII. századi bővítés előtti állapotában látszik a várral és a templomtornyokkal. A következő századból értékes forrás a lakók hétköznapi életéről a Vicinia (a családfők gyűlése) üléseinek fennmaradt jegyzőkönyve.
Bonaparte Napoleon csapatai 1797-ben szálltak partra a városban, több összetűzés is volt a franciák és osztrákok között. Közben a tavon, Pai partja előtt egy osztrák flottilla megfutamította a francia hajókat. A franciák razziái után éhezés, rendkívüli fagyok, szárazság és járványok időszaka következett a városban.
Az olasz egyesítés híre Torriba is eljutott, egy itteni botanikus, Gregorio Rigo is kitüntette magát a harcokban. 1866-ban végül Torri is az egyesült Olasz Királyság része lett. Ekkoriban még mindig a halászat és az olajbogyó-termesztés jelentette a fő bevételi forrást.
Gazdaság
[szerkesztés]Torri del Benaco fő bevételi forrása a turizmus, ezen kívül az olívaolaj-készítés is jelentős maradt.
Közlekedés
[szerkesztés]A Garda-tó keleti partján futó S249-es főút (Gardesana Orientale) az egyetlen jelentős megközelítési lehetőség. Autópályák felől az A22-es autópálya Affi kijáróján át lehet elérni. Tervben van a parttól távolabb futó SP32A főút kiépítése, amely 7 km-es szakasszal összekötné Affi mellett az A22-es autópályával és az A4 felé tartó S9 főúttal.
Testvértelepülések
[szerkesztés]
Nevezetes szülöttei
[szerkesztés]- Boldog Giuseppe Nascimbeni pap (1851-1922), a Szent Család Kis Nővérei kongregáció alapítója
Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
| Lakosok száma | 3025 | 3040 | 2927 |
| 2017 | 2018 | 2023 |
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Torri del Benaco című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]
|
Ez az olaszországi településről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |