Uruinimgina
| Uruinimgina | |
 | |
| Uruinimgina egy felirata csatornaépítésről tudósít | |
| Lagas uralkodója | |
| Született | i. e. 25. század Mezopotámia |
| Elhunyt | nem ismert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Uruinimgina témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Uruinimgina – régi olvasat szerint Urukagina – az ókori sumer városállam, Lagas uralkodója volt (kb. i. e. 2378-2371, a hosszú kronológia szerint; más forrásokban ur.i. e. 2435-2340[1] vagy i. e. 2400-2370[2] ), aki népmozgalomra támaszkodva elűzte a lagasi dinasztia utolsó tagját, Lugalandát. Az első évben az enszi, utána a lugal, azaz király címet viselte. A kistermelő parasztságot védő intézkedései, átfogó szociális reformjai és a papság korrupciója elleni fellépése miatt a papokkal összefogó ummai Lugalzageszi döntötte meg az uralmát.
Reformjai
[szerkesztés]Uralkodása első évében rögtön reformokat hajtott végre. Ennek eredeti szövegét nem ismerjük, de ismerjük több részletének átiratát, idézetét más feliratokból. Egyes vélemények szerint ez tekinthető a legrégebbi ismert „törvénykönyv”-nek. Előírásai korlátozzák a gazdagok és hatalmasságok önkényét. Előírja például, hogy ha egy gazdag vásárol egy alárendelttől, akkor ezüsttel kell fizetnie, de ha az alárendelt nem akar eladni, akkor nem kötelezhető erre. A papoknak megtiltotta, hogy a közösség – a köznép – kertjéből fát vagy gyümölcsöt vigyenek. Megtiltotta az uzsorát és az áruhalmozást. Biztonsági intézkedést tett a tolvajlás, rablások és gyilkosságok visszaszorítása érdekében. Előírta a temetések állami finanszírozását. Támogatta az árvákat és az özvegyeket.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISSN 1218 9855 (2003). ISBN 963 389 425 5
- Kronológia. Magyar Nagylexikon Kiadó 2006. ISBN 963-9257-26-5
- Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1
- Csató Tamás et al.: Egyetemes történelmi kronológia az őstörténettől 1977-ig. Budapest: Tankönyvkiadó. 1981. ISBN 963-17-5523-1
