Ugrás a tartalomhoz

Verhojanszk

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Verhojanszk (Верхоянск)
Emlékmű az északi hidegpólusnak Verhojanszk bejáratánál
Emlékmű az északi hidegpólusnak Verhojanszk bejáratánál
Verhojanszk címere
Verhojanszk címere
Verhojanszk zászlaja
Verhojanszk zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyJakutföld
Irányítószám678530
Körzethívószám41165
Népesség
Teljes népesség768 fő (2023)[1]
Földrajzi adatok
Időzónavlagyivosztoki idő, UTC+10
Elhelyezkedése
Verhojanszk (Oroszország)
Verhojanszk
Verhojanszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 67° 33′, k. h. 133° 23′67.550000°N 133.383333°EKoordináták: é. sz. 67° 33′, k. h. 133° 23′67.550000°N 133.383333°E
Verhojanszk (Jakutföld)
Verhojanszk
Verhojanszk
Pozíció Jakutföld térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Verhojanszk témájú médiaállományokat.

Verhojanszk (oroszul: Верхоянск) város Oroszország ázsiai részén, Jakutföldön, a Verhojanszki járásban.

Népessége: 1311 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Elhelyezkedése

[szerkesztés]

A Verhojanszk földrajzi név szóösszetétellel keletkezett: Verhnyij – 'felső', Janszk – a Jana folyónévből képzett főnév.

A település Jakutszktól 675 km-re, az északi sarkkörtől északra, a Jana-fennsík északi peremén helyezkedik el. A Jana felső folyásán, két forrásága: a Dulgalah és a Szartang egyesülésénél, sík, mocsaras területen fekszik. A földszintes faházakból álló kis település 3 km hosszan nyúlik el a folyó mentén, határában több kis tó terül el. Kis folyami kikötő.

Itt található a Föld északi hidegpólusa, itt (és/vagy Ojmjakonban) mérték az északi félteke legalacsonyabb hőmérsékletét.

Itt mérték ugyanakkor Szibéria legmagasabb hőmérsékletét is: 2020. június 20-án 38 °C-os maximumot. Ezzel a Föld egy adott pontján valaha mért abszolút minimum és abszolút maximum közti különbség (abszolút hőingás) értéke 100 °C fölé: 105,8 °C-ra emelkedett.[3]

Története

[szerkesztés]

1638-ban kozák szálláshely, faerődítmény keletkezett a Dulgalah folyó mentén, a mai várostól 90 km-re délnyugatra. 1775-ben költöztették át mai helyére. 1817-ben fatemploma épült, 1822-ben közigazgatási székhely és város lett. 1885-ben a településen végzett kutatómunkát E. V. Toll, (vagy Eduard von Toll) balti német természettudós, felfedező.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]