Viszonyszó

A viszonyszók a szófajok egyik nagy csoportját alkotják az alapszófajok és a mondatszók mellett, amelyekre az alábbiak jellemzőek:

• nem mondatrészek,
• nem bővíthetők,
• általában nem toldalékolhatók,
• viszonyjelentésük van.

Az alapszófajoktól mind a négy szempont terén különböznek; a mondatszókkal viszont megegyeznek az első három vonatkozásban (kivéve, hogy a mondatszók soha nem toldalékolhatók), az utóbbi csoport tagjai azonban mondatértékűek.

A viszonyszókat az alábbi négy nagyobb csoportra lehet osztani:

• nyelvtani viszonyjelentést hordozók (Ny),
• logikai jelentést hordozók (L),
• kapcsolóelemek (K),
• értékelést, viszonyítást kifejezők (É).

Az ide tartozó szófajok megállapításában nincs teljes összhang az egyes munkák között, de az alábbi öt csoportot mindegyik munka ide sorolja:

• a segédigék (és segédigenevek) – Ny
• a névutók (és névutómelléknevek) – Ny
• az igekötők – Ny
• a névelők – L
• és a kötőszók – K
• és a módosítószók - K

Egy bővebb osztályozás szerint az alábbiak is a viszonyszók körébe tartoznak:

• tagadószók – L
• mint segédszó – Ny
• partikulák – É

A módosítószók egyes források szerint viszonyszók, mások szerint mondatszók. Ezek a szavak közel állnak a partikulákhoz, de nem azonosak velük, mivel a partikula önmagában nem állhat válaszban.