Ugrás a tartalomhoz

Zija Dizdarević

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zija Dizdarević
Született1916. február 18.[1]
Ljubuški
Elhunyt1942 (25-26 évesen)[2][3][4][5][6]
jasenovaci koncentrációs tábor
Állampolgárságabosznia-hercegovinai[7]
Foglalkozásaíró
IskoláiBelgrádi Egyetem Filozófiai Kar

A Wikimédia Commons tartalmaz Zija Dizdarević témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Zija Dizdarević (Vitina, 1916. február 18.Jasenovaci koncentrációs tábor, 1942. tavasza) bosnyák és jugoszláv író volt, aki az usztasa terror áldozataként halt meg 1942 elején.

Élete és pályafutása

[szerkesztés]

Egy kis hercegovinai faluban, a Ljubuški melletti Vitinában született, Šefkija és Selima Dizdarević bosnyák szülőktől.[8] Születése után néhány évvel a család Fojnicára költözött, ahol gyermekkorát töltötte. A fojnicai általános iskola elvégzése után 1926-ban beiratkozott a szarajevói Alsó Saría Gimnáziumba, amelyet 1930-ban végzett el. Egy évvel később a szarajevói tanárképző iskolába lépett, és 1936-ban kitűnő eredménnyel végzett.

Már középiskolásként is aktivistaként tevékenykedett, részt vesz a diáksztrájkokban, és ez a lázadó karakter hamar kiváltotta a rezsim ellenszenvét, mely a gyakori rendőri megfigyelés formájában nyilvánult meg. Ebben az időszakban publikálta első irodalmi műveit is: „Halucinacije i Zapisi bolesnog čovjeka” (Hallucinációk és egy beteg ember feljegyzései, 1935), ami tagadhatatlan tehetségére utal. Rendszerellenes politikai tevékenysége miatt nem tudott tanárként elhelyezkedni, ezért 1937-ben beiratkozott a Belgrádi Egyetem Filozófiai Karának pedagógia és pszichológia szakára.[8] Diákkorában a „Politika” című napilap számára írt történetekkel, valamint magánórákkal és bárokban való hegedüléssel tartotta fenn magát. Ebben az időszakban számos novellát és művet publikált a Putokazban, a Pregledben és a Politicában.

Betegsége sem akadályozta meg abban, hogy legálisan és illegálisan bekapcsolódjon számos diákszervezet munkájába. Egyetemi beiratkozása után azonnal a Jugoszláv Kommunista Párt tagja lett. Diákkorától fogva szoros barátság fűzte Branko Ćopić bosnyák íróhoz, aki egyik legjobb művét, a Mályvaszínű kertet Ziának ajánlotta.[9] A második világháború első évében illegalitásban tevékenykedett Fojnicán és Szarajevóban. 1942 tavaszán, egy nappal azelőtt, hogy csatlakozott volna a partizánokhoz Szarajevóban letartóztatták, és a jasenovaci koncentrációs táborba szállították, ahol azonnal megölték.[10]

Irodalmi munkássága

[szerkesztés]

Dizdarević novelláiban kisemberek tragikus sorsát írta le, amit nagyon érzelmesen élt meg. Leírta a kisvárosi életet (kasaba), egy hétköznapi ember szenvedését, valamint az ember fáradságos nevelését. Soha nem nevezte meg a cselekmény helyszínét, ami műveit egyetemlegessé teszi, bár feltételezhető, hogy művei inkább a városokhoz (Fojnica, Visoko, Kiseljak, Zenica és Kreševo vagy más kapcsolódó városok) kötődnek.[11]

Halála után kiadott művei

[szerkesztés]
  • Pripovijetke (Svjetlost, Sarajevo, 1948)
  • Prosanjane jeseni (Džepna knjiga, Sarajevo, 1959)
  • Sabrana djela (Svjetlost, Sarajevo, 1968)
  • Blago u duvaru (Zadrugar, Sarajevo, 1983). E mű alapján 1975-ben azonos néven egy tévéfilmet is készítettek.

Emlékezete

[szerkesztés]

„Találkozás Zija Dizdarevićcsel” címmel rendezik meg minden évben Fojnicán azt az irodalmi és kulturális seregszemlét, melyet annak a bosznia-hercegovinai írónak az emlékére szenteltek, aki novelláiban leginkább a két világháború közötti időszak Fojnicát és népét írta le. [12][13][14]

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Zija Dizdarević című bosnyák Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.