Ugrás a tartalomhoz

Wiener

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈvijɛnɛr]

Főnév

Wiener

  1. (matematika, matematikus) Norbert Wiener (1894–1964) amerikai matematikus és tudós volt, akit leginkább a kibernetika megalapítójaként ismernek. A kibernetika egy olyan tudományág, amely az irányítási és kommunikációs rendszerek működését vizsgálja gépekben, élő szervezetekben és társadalmakban. Wiener munkássága nagy hatással volt a számítástechnika, a mesterséges intelligencia, a biológiai rendszerek modellezése, valamint a mérnöki tudományok fejlődésére.

Élete és karrierje

Norbert Wiener 1894-ben született egy rendkívüli intellektuális családban. Apja, Leo Wiener, híres nyelvész volt, és fiát korán a tudományok felé irányította. Wiener csodagyereknek számított: már 14 évesen matematikai diplomát szerzett a Harvard Egyetemen. Ezt követően filozófiai doktori fokozatot is szerzett, majd széles körű tanulmányokat folytatott a matematika, a logika és a mérnöki tudományok terén.

Wiener a MIT (Massachusetts Institute of Technology) professzora lett, ahol a második világháború alatt és után kutatásaival jelentősen hozzájárult a modern számítógépes és kommunikációs rendszerek fejlődéséhez.

Kibernetika

Norbert Wiener legismertebb hozzájárulása a kibernetika elmélete, amely a kommunikáció és az irányítás tanulmányozására összpontosít mind az élő, mind a mesterséges rendszerekben. Ezt az elméletet az 1948-ban megjelent “Cybernetics: Or Control and Communication in the Animal and the Machine” című könyvében fejtette ki.

A kibernetika azzal foglalkozik, hogy hogyan kommunikálnak és szabályozzák magukat a rendszerek, legyenek azok biológiai szervezetek vagy gépek. A kibernetika kulcsfogalmai közé tartozik a visszacsatolás, amely a rendszerek önszabályozó mechanizmusainak alapja. Wiener munkája azt mutatta meg, hogy ugyanazok a matematikai szabályok alkalmazhatók mind az élőlények, mind a gépek működésének leírására.

Wiener és az információelmélet

Bár Claude Shannon-t tekintik az információelmélet alapítójának, Wiener jelentősen hozzájárult az elmélet fejlődéséhez is. Különösen a Brown-mozgás és a stacionárius folyamatok tanulmányozásával, valamint a Wiener-szűrő bevezetésével járult hozzá az időfüggvények és zajos jelek előrejelzéséhez. Wiener érdeklődése a jelek és zajok elemzése iránt közvetlenül kapcsolódott Shannon információelméletéhez, és jelentős hatással volt a jel- és rendszerelméletekre.

Hatása a modern tudományra

Wiener munkássága több tudományterületet is forradalmasított, például:

  1. Számítógéptudomány: Wiener munkája hozzájárult a számítógépek és a mesterséges intelligencia fejlődéséhez. A kibernetika egyik alapelve, hogy a gépek képesek lehetnek önszabályozásra és tanulásra, ami ma a mesterséges intelligencia kutatásának egyik fő célja.
  2. Biológia: Wiener a biológiai rendszereket is tanulmányozta, különösen az idegrendszer működését. A kibernetika rámutatott, hogy az élő szervezetek is képesek visszacsatolási mechanizmusok révén szabályozni saját működésüket, akárcsak a gépek.
  3. Irányítástechnika: Wiener elméletei segítettek az automatikus irányítási rendszerek kidolgozásában, amelyek ma mindenhol megtalálhatók, a gyártási folyamatoktól kezdve az űrkutatásig.

Humán és etikai vonatkozások

Norbert Wiener nemcsak a tudományos felfedezésekre koncentrált, hanem mélyen foglalkozott azok társadalmi és etikai következményeivel is. A kibernetika és az automatizálás lehetséges hatásait illetően aggodalmát fejezte ki az emberi munkahelyek elvesztésével kapcsolatban. Úgy vélte, hogy a technológiai fejlődésnek az emberiség javát kell szolgálnia, és figyelmeztetett az ellenőrizetlen technológia és gépesítés veszélyeire.

Wiener életének utolsó éveiben egyre inkább az etikai kérdésekre összpontosított, különösen a tudomány és technológia felelősségteljes felhasználására.



Kiejtés

  • IPA: /ʋiːnɛɐ̯/

Főnév

Wiener hn (erős, birtokos Wieners, többes Wiener)

  1. bécsi (ember)

Ragozás