hón
Kiejtés
- IPA: [ ˈhoːn]
Főnév
hón
- Hónalj.
- valakinek a hóna alatt (alá, alól)
- a hónaljában, ill. abba, abból
- leszorított felső karja és az oldala között (közé, közül)
- A hóna alatt viszi a táskát.
- valakinek a hóna alatt (alá, alól)
- (bizalmas) Valakinek a hóna alá nyúl - (helyesebben:) felkarol valakit
Származékok
Etimológia
Finnugor eredetű.
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | hón | hónok |
| tárgyeset | hónt | hónokat |
| részes eset | hónnak | hónoknak |
| -val/-vel | hónnal | hónokkal |
| -ért | hónért | hónokért |
| -vá/-vé | hónná | hónokká |
| -ig | hónig | hónokig |
| -ként | hónként | hónokként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | hónban | hónokban |
| -on/-en/-ön | hónon | hónokon |
| -nál/-nél | hónnál | hónoknál |
| -ba/-be | hónba | hónokba |
| -ra/-re | hónra | hónokra |
| -hoz/-hez/-höz | hónhoz | hónokhoz |
| -ból/-ből | hónból | hónokból |
| -ról/-ről | hónról | hónokról |
| -tól/-től | hóntól | hónoktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | hónom | hónaim |
| a te | hónod | hónaid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
hóna | hónai |
| a mi | hónunk | hónaink |
| a ti | hónotok | hónaitok |
| az ő | hónuk | hónaik |
Forrás
- Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)