lő

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈløː]

Ige

lő

1. Egy fegyverből lövedéket küld.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. finn lyödä, komi лыйны, mari лӱяш.

Fordítások

Tartalom

albán: shtie (sq) angol: shoot (en) belarusz: страля́ць (be) (straljácʹ) bolgár: стреля (bg) (strelja) cigány: puskirél (rom) cseh: střílet (cs), střelit (cs) dán: skyde (da) eszperantó: pafi (eo) észt: tulistama (et) feröeri: skjóta (fo) finn: ampua (fi) francia: tirer (fr) héber: ירה‎ (he) holland: schieten (nl) izlandi: skjóta (is)

lengyel: strzelać (pl) lett: šaut (lv) litván: šaudyti (lt), šauti (lt) macedón: стре́ла (mk) (stréla), пу́ка (mk) (púka) maláj: tembak (ms), panah (ms) mezei mari: лӱяш (mhr) (lüâš) német: schießen (de) norvég: skyte (no) olasz: sparare (it) orosz: стреля́ть (ru) (streljátʹ) óangol: scēotan (ang) ófelnémet: skiozan (goh) portugál: atirar (pt) román: trage (ro), împușca (ro) spanyol: disparar (es), tirar (es) svéd: skjuta (sv) szerbhorvát: стрељати (sh), streljati (sh), пуцати (sh), pucati (sh) szlovák: strieľať (sk), streliť (sk) szlovén: streljati (sl)

Származékok

• lövedék, lövés, lövet
• (összetételek): lőpor

• (igekötős alakok): | agyonlő | átlő | belő | belelő | ellő | fellő | keresztüllő | kilő | lelő | meglő | rálő | szétlő | túllő | visszalő | 
• (kifejezések): főbe lő