Ugrás a tartalomhoz

lapultság

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈlɒpult͡ʃaːɡ]

Főnév

lapultság

  1. (matematika, valószínűségszámítás) Az X valószínűségi változó lapultsága vagy lapultsági mutatója (esetenként csúcsossága vagy csúcsossági együtthatója) lényegében azt fogalmazza meg, hogy a valószínűségi változó sűrűségfüggvényének "csúcsossága" vagy "lapossága" hogyan viszonyul a normális eloszláséhoz. A precíz matematikai megfogalmazás a következő: az m várható értékű X valószínűségi változó lapultsága az

kifejezés értékével egyenlő, ahol E[·] a várható értéket jelöli. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy a lapultság a negyedik centrális momentum és a variancia négyzetének a hányadosánál pont hárommal kisebb szám.

A lapultságot a magyar szakirodalom nem egységesen jelöli: időnként β2-vel, máskor γ2-vel.

Szemléletesen úgy jellemezhetjük ezt a mutatót, hogy

  • normális eloszlás esetén β2 = 0
  • normális eloszlás "haranggörbe"-szerű sűrűségfüggvényénél "csúcsosabb" sűrűségfüggvényű eloszlások esetén β2 > 0,
  • annál "laposabb" sűrűségfüggvényű eloszlások esetén β2 < 0.