előjel

Hungarian

Etymology

elő- (“pre-”) +‎ jel (“sign”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛløːjɛl]
• Hyphenation: elő‧jel
• Rhymes: -ɛl

Noun

előjel (plural előjelek)

1. omen, foreboding, premonition, portent, augury (something which portends or is perceived to portend either a good or evil event or circumstance in the future, or which causes a foreboding)
2. (mathematics) sign (positive or negative polarity, as denoted by the + or − sign)

   Hyponyms: pozitív, negatív

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	előjel	előjelek
accusative	előjelet	előjeleket
dative	előjelnek	előjeleknek
instrumental	előjellel	előjelekkel
causal-final	előjelért	előjelekért
translative	előjellé	előjelekké
terminative	előjelig	előjelekig
essive-formal	előjelként	előjelekként
essive-modal	—	—
inessive	előjelben	előjelekben
superessive	előjelen	előjeleken
adessive	előjelnél	előjeleknél
illative	előjelbe	előjelekbe
sublative	előjelre	előjelekre
allative	előjelhez	előjelekhez
elative	előjelből	előjelekből
delative	előjelről	előjelekről
ablative	előjeltől	előjelektől
non-attributive possessive - singular	előjelé	előjeleké
non-attributive possessive - plural	előjeléi	előjelekéi

Possessive forms of előjel
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	előjelem	előjeleim
2nd person sing.	előjeled	előjeleid
3rd person sing.	előjele	előjelei
1st person plural	előjelünk	előjeleink
2nd person plural	előjeletek	előjeleitek
3rd person plural	előjelük	előjeleik

Derived terms

• előjeles
• előjelez
• előjelű

 

Further reading

• előjel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• előjel in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).