romkocsma

Hungarian

Etymology

rom (“ruin”) +‎ kocsma (“pub”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈromkot͡ʃmɒ]
• Hyphenation: rom‧kocs‧ma
• Rhymes: -mɒ

Noun

romkocsma (plural romkocsmák)

1. ruin pub

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	romkocsma	romkocsmák
accusative	romkocsmát	romkocsmákat
dative	romkocsmának	romkocsmáknak
instrumental	romkocsmával	romkocsmákkal
causal-final	romkocsmáért	romkocsmákért
translative	romkocsmává	romkocsmákká
terminative	romkocsmáig	romkocsmákig
essive-formal	romkocsmaként	romkocsmákként
essive-modal	—	—
inessive	romkocsmában	romkocsmákban
superessive	romkocsmán	romkocsmákon
adessive	romkocsmánál	romkocsmáknál
illative	romkocsmába	romkocsmákba
sublative	romkocsmára	romkocsmákra
allative	romkocsmához	romkocsmákhoz
elative	romkocsmából	romkocsmákból
delative	romkocsmáról	romkocsmákról
ablative	romkocsmától	romkocsmáktól
non-attributive possessive - singular	romkocsmáé	romkocsmáké
non-attributive possessive - plural	romkocsmáéi	romkocsmákéi

Possessive forms of romkocsma
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	romkocsmám	romkocsmáim
2nd person sing.	romkocsmád	romkocsmáid
3rd person sing.	romkocsmája	romkocsmái
1st person plural	romkocsmánk	romkocsmáink
2nd person plural	romkocsmátok	romkocsmáitok
3rd person plural	romkocsmájuk	romkocsmáik