tisztelet

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

tisztel (to respect) +‎ -et

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtistɛlɛt]
  • Hyphenation: tisz‧te‧let
  • Rhymes: -ɛt

Noun

[edit]

tisztelet (usually uncountable, plural tiszteletek)

  1. respect, regard, esteem
  2. honor, honour, reputation, veneration, worship

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tisztelet tiszteletek
accusative tiszteletet tiszteleteket
dative tiszteletnek tiszteleteknek
instrumental tisztelettel tiszteletekkel
causal-final tiszteletért tiszteletekért
translative tiszteletté tiszteletekké
terminative tiszteletig tiszteletekig
essive-formal tiszteletként tiszteletekként
essive-modal
inessive tiszteletben tiszteletekben
superessive tiszteleten tiszteleteken
adessive tiszteletnél tiszteleteknél
illative tiszteletbe tiszteletekbe
sublative tiszteletre tiszteletekre
allative tisztelethez tiszteletekhez
elative tiszteletből tiszteletekből
delative tiszteletről tiszteletekről
ablative tisztelettől tiszteletektől
non-attributive
possessive - singular
tiszteleté tiszteleteké
non-attributive
possessive - plural
tiszteletéi tiszteletekéi
Possessive forms of tisztelet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tiszteletem tiszteleteim
2nd person sing. tiszteleted tiszteleteid
3rd person sing. tisztelete tiszteletei
1st person plural tiszteletünk tiszteleteink
2nd person plural tiszteletetek tiszteleteitek
3rd person plural tiszteletük tiszteleteik

Derived terms

[edit]
Compound words
Expressions

Further reading

[edit]