Test Bank for Strategic Management of

Technological Innovation 5th Edition

Go to download the full and correct content document:
http://testbankbell.com/product/test-bank-for-strategic-management-of-technological-i
nnovation-5th-edition/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

Test Bank for Strategic Management of Technological

Innovation, 6th Edition, Melissa Schilling

https://testbankbell.com/product/test-bank-for-strategic-
management-of-technological-innovation-6th-edition-melissa-
schilling/

Solution Manual for Strategic Management of

Technological Innovation 6th Edition Melissa Schilling

https://testbankbell.com/product/solution-manual-for-strategic-
management-of-technological-innovation-6th-edition-melissa-
schilling/

Test Bank for The Management of Technology and

Innovation A Strategic Approach, 2nd Edition

https://testbankbell.com/product/test-bank-for-the-management-of-
technology-and-innovation-a-strategic-approach-2nd-edition/

Essentials of Strategic Management 5th Edition Test

Bank Hunger

https://testbankbell.com/product/essentials-of-strategic-
management-5th-edition-test-bank-hunger/
Test Bank for Managing Innovation: Integrating
Technological Market and Organizational Change, 6th
Edition Joe Tidd John Bessant

https://testbankbell.com/product/test-bank-for-managing-
innovation-integrating-technological-market-and-organizational-
change-6th-edition-joe-tidd-john-bessant/

Solution Manual for Managing Innovation: Integrating

Technological Market and Organizational Change, 6th
Edition, Joe Tidd John Bessant

https://testbankbell.com/product/solution-manual-for-managing-
innovation-integrating-technological-market-and-organizational-
change-6th-edition-joe-tidd-john-bessant-2/

Test Bank for Concepts in Strategic Management and

Business Policy: Globalization, Innovation and
Sustainability 15th Edition by Wheelen

https://testbankbell.com/product/test-bank-for-concepts-in-
strategic-management-and-business-policy-globalization-
innovation-and-sustainability-15th-edition-by-wheelen/

Concepts in Strategic Management and Business Policy

Globalization Innovation and Sustainability 15th
Edition Wheelen Solutions Manual

https://testbankbell.com/product/concepts-in-strategic-
management-and-business-policy-globalization-innovation-and-
sustainability-15th-edition-wheelen-solutions-manual/

Solution Manual for Strategic Management and Business

Policy: Globalization, Innovation and Sustainablility,
14/E 14th Edition : 0133126145

https://testbankbell.com/product/solution-manual-for-strategic-
management-and-business-policy-globalization-innovation-and-
sustainablility-14-e-14th-edition-0133126145/
Test Bank for Strategic Management of
Technological Innovation 5th Edition
Full download link at: https://testbankbell.com/product/test-bank-for-strategic-
management-of-technological-innovation-5th-edition/

Chapter 02

Sources of Innovation

True / False Questions

1. If an individual knows a field too well, it can stifle his ability to come up with solutions that require an
alternative perspective.

True False

2. An organization's overall creativity level is a simple aggregate of the creativity of the individuals it
employs.

True False

3. Sometimes, monetary rewards undermine creativity by encouraging employees to focus on extrinsic

rather than intrinsic motivation.

True False

4. Innovation often originates with those who create solutions for their own needs.

True False

5. The terms research and development represent different kinds of investment in innovation-related
activities.

True False
6. The science-push approach to research and development argued that innovation was driven by the
perceived demand of potential users.

True False

7. Firms often form alliances with competitors to jointly work on an innovation project or to exchange
information in pursuit of innovation.

True False

8. Typically, the intellectual property policies of a university embrace both patentable and unpatentable
innovations.

True False

9. Incubators are regional districts, typically set up by government, to foster R&D collaboration between
government, universities, and private firms.

True False

10. The decline in the government share of spending on R&D is largely due to the rapid increase in
industry R&D funding rather than a real decline in the absolute amount spent by the government.

True False

11. Collaborative research is prohibited in high-technology sectors.

True False

12. Knowledge that cannot be readily codified is called explicit knowledge.

True False

13. Proximity and interaction can directly influence firms' ability and willingness to exchange knowledge.

True False
14. Knowledge that is explicit requires more frequent and close interaction to be meaningfully exchanged
than knowledge that is tacit.

True False

15. The degree to which innovative activities are geographically clustered is independent of the national
differences in the way technology development is funded or protected.

True False

Multiple Choice Questions

16. Erison Group, an advertising company, wants to hire someone as its creative head. Who among the
following would be best suited for this position?

A. An individual who completely adheres to the existing logic and paradigms and has extensive
knowledge of the field
B. An individual who has low tolerance for ambiguity and avoids taking risks
C. An individual who has a moderate degree of knowledge of the field but is intrinsically motivated
D. An individual who prefers to look at problems in conventional ways

17. Which of the following is a characteristic of most successful inventors?

A. They specialize solely in a single field rather than several fields simultaneously.
B. They are curious and more interested in solutions than in problems.
C. They blindly accept the assumptions made in previous works in their field.
D. They seek global solutions rather than local solutions.
18. Which of the following is an example of user innovation?

A. Samuel has invented a detachable bicycle in order to make profits by selling it to a reputed bicycle
manufacturing firm.
B. Sandra, an engineer, has developed a device that helps track the location of her teenage
daughter's car.
C. Jessica, an ace designer for a clothing brand, has been asked to work on a dyeing technique that
changes fabric color according to the room temperature.
D. Ivan, a scientist at a reputed pharmaceutical company, has developed an anti-inflammatory drug
for the company to commercialize.

19. Which of the following is the correct sequence of steps for the science-push approach to research
and development?

A. Customers express an unmet need, R&D develops the product to meet that need, the product is
manufactured, and finally the marketing team promotes the product.
B. Scientific discovery leads to an invention, the engineering team designs the product, it is
manufactured, and finally the marketing team promotes it.
C. Marketing discovers a need, R&D comes up with the product concept that is refined by
engineering, the manufacturing team produces it, and finally the product is sold.
D. Manufacturing sees a way to improve a product, the engineering team redesigns it, and finally the
marketing team creates awareness about the improved product.

20. Breaking Ventures Inc. realized that most parents are worried about their teenage children going out
on their own. Based on this information, the company developed a device that could be fixed into
teenagers' cell phones, and it helped parents keep track of their children's location. This approach to
research and development is referred to as .

A. demand-pull
B. supply-push
C. science-push
D. research-pull
21. The demand-pull approach to research and development refers to research and development that:

A. focuses on developing products that are expected to increase demand in a particular market
segment.
B. begins by examining the outcomes of the firm's basic research and the potential commercial
applications that may be constructed from those outcomes.
C. focuses on developing products that are expected to decrease the demand for their substitute
products.
D. originates as a response to the specific problems or suggestions of customers.

22. Organizations that manufacture products such as light bulbs for lamps or DVDs for DVD players are
examples of .

A. moderators
B. lead users
C. complementors
D. incubators

23. is the ability of an organization to recognize, assimilate, and utilize new knowledge.

A. Cognitive dissonance
B. Absorptive capacity
C. Organizational obsolescence
D. Built-in obsolescence
24. The president of Mountain Home University has been asked by the board of trustees to set up a
separate unit to facilitate the commercialization of technology developed by the research students at
the university. Such a unit is typically called a .

A. strategic business unit

B. commercialization office
C. technology transfer office
D. science park

25. Which of the following statements is true about the Bayh-Dole Act of 1980?

A. It made university technology transfer activities illegal and unethical.

B. It allowed universities to collect royalties on inventions funded with taxpayer dollars.
C. It restricted provision of patents for inventions developed at universities.
D. It made investment in research and technology mandatory for public companies.

26. Regional districts, typically set up by government, to foster R&D collaboration between government,
universities, and private firms are called .

A. technological trajectories
B. free trade areas
C. complementors
D. science parks
27. In 2001, Shanghai's municipal government set aside 13 square kilometers of land near the Huangpu
River for university laboratories and start-up firms in microelectronics, digital technology, and life
sciences. The project aimed to foster research in microelectronics, the development of a
technologically advanced labor pool, and the creation of new industries in Shanghai. This project
would be best termed a .

A. complementor
B. strategic unit
C. science park
D. free trade area

28. Institutions designed to nurture the development of new businesses that might otherwise lack access
to adequate funding or advices are called .

A. complementors
B. research collaboration offices
C. incubators
D. technology clusters

29. Which of the following is true of interfirm collaborative research and development networks?

A. Collaborative research networks are not important or viable in high-technology sectors.

B. Interfirm networks can enable firms to achieve much more than they could achieve individually.
C. The flow of information and other resources through a network is independent of the network's
size.
D. Information diffusion is fairly slow and limited in collaborative research networks with dense
structures and many paths for information to travel.
30. are regional groups of firms that have a connection to a common technology and may engage
in buyer, supplier, and complementor relationships, as well as research collaboration.

A. Technology transfer offices

B. Technology incubators
C. Strategic business units
D. Technology clusters

31. Which of the following statements is true of geographical clustering?

A. The proximity of many competitors serving a local market leads to competition that increases their
pricing power in their relationships with both buyers and suppliers.
B. Close proximity of firms eliminates the likelihood of a firm's competitors gaining access to the firm's
proprietary knowledge.
C. Clustering invariably leads to lower concentration of pollution and inordinately low housing costs.
D. Proximate firms have an advantage in sharing information that can lead to greater innovation
productivity.

32. The benefits firms reap by locating in close geographical proximity to each other are known
collectively as .

A. agglomeration economies
B. incubator economies
C. virtual economies
D. shadow economies
33. are individuals or organizations that transfer information from one domain to another in which it
can be usefully applied.

A. Knowledge brokers
B. Incubation workers
C. Complementors
D. Category captains

34. is a positive externality from R&D resulting from the spread of knowledge across organizational
or regional boundaries.

A. Technological discombobulation
B. Technological determinism
C. Technological spillover
D. Technological dissonance

35. A variety of rice created by Biocrop Inc. through recombinant DNA technology was found to be rich in
both carbohydrates and proteins. After the success of this rice variety, recombinant DNA technology
was implemented by less-developed countries to increase the nutrient levels of fruits, pulses, and
greens in order to feed their malnourished children. This is an example of .

A. technological dissonance
B. technological spillover
C. technological retardation
D. technological determinism

Essay Questions
36. What are the most important intellectual abilities for creative thinking? What is the impact of
knowledge on creativity?

37. Explain the terms basic research and applied research.

38. In the context of government-funded research, explain the term incubator.

39. What are some of the downsides to geographical clustering?

40. Explain the concept of technology spillovers. What are the factors affecting the likelihood of
technological spillovers?
 Chapter 02 Sources of Innovation Answer Key

True / False Questions

1. If an individual knows a field too well, it can stifle his ability to come up with solutions that require
(p. 20) an alternative perspective.

TRUE

Difficulty: 1 Easy

2. An organization's overall creativity level is a simple aggregate of the creativity of the individuals it
(p. 20) employs.

FALSE

Difficulty: 1 Easy

3. Sometimes, monetary rewards undermine creativity by encouraging employees to focus on

(p. 21) extrinsic rather than intrinsic motivation.

TRUE

Difficulty: 1 Easy

4. Innovation often originates with those who create solutions for their own needs.
(p. 24)

TRUE

Difficulty: 1 Easy
5. The terms research and development represent different kinds of investment in innovation-related
(p. 26) activities.

TRUE

Difficulty: 1 Easy

6. The science-push approach to research and development argued that innovation was driven by
(p. 27) the perceived demand of potential users.

FALSE

Difficulty: 1 Easy

7. Firms often form alliances with competitors to jointly work on an innovation project or to exchange
(p. 27) information in pursuit of innovation.

TRUE

Difficulty: 1 Easy

8. Typically, the intellectual property policies of a university embrace both patentable and
(p. 29) unpatentable innovations.

TRUE

Difficulty: 1 Easy

9. Incubators are regional districts, typically set up by government, to foster R&D collaboration
(p. 29) between government, universities, and private firms.

FALSE

Difficulty: 1 Easy
10. The decline in the government share of spending on R&D is largely due to the rapid increase in
(p. 29) industry R&D funding rather than a real decline in the absolute amount spent by the government.

TRUE

Difficulty: 1 Easy

11. Collaborative research is prohibited in high-technology sectors.

(p. 32)

FALSE

Difficulty: 1 Easy

12. Knowledge that cannot be readily codified is called explicit knowledge.

(p. 35)

FALSE

Difficulty: 1 Easy

13. Proximity and interaction can directly influence firms' ability and willingness to exchange
(p. 35) knowledge.

TRUE

Difficulty: 1 Easy

14. Knowledge that is explicit requires more frequent and close interaction to be meaningfully
(p. 35) exchanged than knowledge that is tacit.

FALSE

Difficulty: 1 Easy

15. The degree to which innovative activities are geographically clustered is independent of the
(p. 36) national differences in the way technology development is funded or protected.

FALSE

Difficulty: 1 Easy
Multiple Choice Questions

16. Erison Group, an advertising company, wants to hire someone as its creative head. Who among
(p. 20) the following would be best suited for this position?

A. An individual who completely adheres to the existing logic and paradigms and has extensive
knowledge of the field
B. An individual who has low tolerance for ambiguity and avoids taking risks
C. An individual who has a moderate degree of knowledge of the field but is intrinsically motivated
D. An individual who prefers to look at problems in conventional ways

Difficulty: 3 Hard

17. Which of the following is a characteristic of most successful inventors?

(p. 23)

A. They specialize solely in a single field rather than several fields simultaneously.
B. They are curious and more interested in solutions than in problems.
C. They blindly accept the assumptions made in previous works in their field.
D. They seek global solutions rather than local solutions.

Difficulty: 2 Medium
18. Which of the following is an example of user innovation?
(p. 26)

A. Samuel has invented a detachable bicycle in order to make profits by selling it to a reputed
bicycle manufacturing firm.
B. Sandra, an engineer, has developed a device that helps track the location of her teenage
daughter's car.
C. Jessica, an ace designer for a clothing brand, has been asked to work on a dyeing technique
that changes fabric color according to the room temperature.
D. Ivan, a scientist at a reputed pharmaceutical company, has developed an anti-inflammatory
drug for the company to commercialize.

Difficulty: 3 Hard

19. Which of the following is the correct sequence of steps for the science-push approach to research
(p. 27) and development?

A. Customers express an unmet need, R&D develops the product to meet that need, the product
is manufactured, and finally the marketing team promotes the product.
B. Scientific discovery leads to an invention, the engineering team designs the product, it is
manufactured, and finally the marketing team promotes it.
C. Marketing discovers a need, R&D comes up with the product concept that is refined by
engineering, the manufacturing team produces it, and finally the product is sold.
D. Manufacturing sees a way to improve a product, the engineering team redesigns it, and finally
the marketing team creates awareness about the improved product.

Difficulty: 2 Medium
20. Breaking Ventures Inc. realized that most parents are worried about their teenage children going
(p. 27) out on their own. Based on this information, the company developed a device that could be fixed
into teenagers' cell phones, and it helped parents keep track of their children's location. This
approach to research and development is referred to as .

A. demand-pull
B. supply-push
C. science-push
D. research-pull

Difficulty: 3 Hard

21. The demand-pull approach to research and development refers to research and development
(p. 27) that:

A. focuses on developing products that are expected to increase demand in a particular market
segment.
B. begins by examining the outcomes of the firm's basic research and the potential commercial
applications that may be constructed from those outcomes.
C. focuses on developing products that are expected to decrease the demand for their substitute
products.
D. originates as a response to the specific problems or suggestions of customers.

Difficulty: 2 Medium

22. Organizations that manufacture products such as light bulbs for lamps or DVDs for DVD players
(p. 27) are examples of .

A. moderators
B. lead users
C. complementors
D. incubators

Difficulty: 1 Easy
23. is the ability of an organization to recognize, assimilate, and utilize new knowledge.
(p. 28)

A. Cognitive dissonance
B. Absorptive capacity
C. Organizational obsolescence
D. Built-in obsolescence

Difficulty: 1 Easy

24. The president of Mountain Home University has been asked by the board of trustees to set up a
(p. 29) separate unit to facilitate the commercialization of technology developed by the research students
at the university. Such a unit is typically called a .

A. strategic business unit

B. commercialization office
C. technology transfer office
D. science park

Difficulty: 2 Medium

25. Which of the following statements is true about the Bayh-Dole Act of 1980?
(p. 29)

A. It made university technology transfer activities illegal and unethical.

B. It allowed universities to collect royalties on inventions funded with taxpayer dollars.
C. It restricted provision of patents for inventions developed at universities.
D. It made investment in research and technology mandatory for public companies.

Difficulty: 2 Medium
26. Regional districts, typically set up by government, to foster R&D collaboration between
(p. 29) government, universities, and private firms are called _ .

A. technological trajectories
B. free trade areas
C. complementors
D. science parks

Difficulty: 1 Easy

27. In 2001, Shanghai's municipal government set aside 13 square kilometers of land near the
(p. 29) Huangpu River for university laboratories and start-up firms in microelectronics, digital technology,
and life sciences. The project aimed to foster research in microelectronics, the development of a
technologically advanced labor pool, and the creation of new industries in Shanghai. This project
would be best termed a .

A. complementor
B. strategic unit
C. science park
D. free trade area

Difficulty: 3 Hard

28. Institutions designed to nurture the development of new businesses that might otherwise lack
(p. 29) access to adequate funding or advices are called .

A. complementors
B. research collaboration offices
C. incubators
D. technology clusters

Difficulty: 1 Easy
29. Which of the following is true of interfirm collaborative research and development networks?
(p. 32)

A. Collaborative research networks are not important or viable in high-technology sectors.

B. Interfirm networks can enable firms to achieve much more than they could achieve individually.
C. The flow of information and other resources through a network is independent of the network's
size.
D. Information diffusion is fairly slow and limited in collaborative research networks with dense
structures and many paths for information to travel.

Difficulty: 2 Medium

30. are regional groups of firms that have a connection to a common technology and may
(p. 34) engage in buyer, supplier, and complementor relationships, as well as research collaboration.

A. Technology transfer offices

B. Technology incubators
C. Strategic business units
D. Technology clusters

Difficulty: 1 Easy

31. Which of the following statements is true of geographical clustering?

(p. 34)

A. The proximity of many competitors serving a local market leads to competition that increases
their pricing power in their relationships with both buyers and suppliers.
B. Close proximity of firms eliminates the likelihood of a firm's competitors gaining access to the
firm's proprietary knowledge.
C. Clustering invariably leads to lower concentration of pollution and inordinately low housing
costs.
D. Proximate firms have an advantage in sharing information that can lead to greater innovation
productivity.

Difficulty: 2 Medium
32. The benefits firms reap by locating in close geographical proximity to each other are known
(p. 35) collectively as .

A. agglomeration economies
B. incubator economies
C. virtual economies
D. shadow economies

Difficulty: 1 Easy

33. are individuals or organizations that transfer information from one domain to another in
(p. 36) which it can be usefully applied.

A. Knowledge brokers
B. Incubation workers
C. Complementors
D. Category captains

Difficulty: 1 Easy

34. is a positive externality from R&D resulting from the spread of knowledge across
(p. 37) organizational or regional boundaries.

A. Technological discombobulation
B. Technological determinism
C. Technological spillover
D. Technological dissonance

Difficulty: 1 Easy
35. A variety of rice created by Biocrop Inc. through recombinant DNA technology was found to be
(p. 37) rich in both carbohydrates and proteins. After the success of this rice variety, recombinant DNA
technology was implemented by less-developed countries to increase the nutrient levels of fruits,
pulses, and greens in order to feed their malnourished children. This is an example of .

A. technological dissonance
B. technological spillover
C. technological retardation
D. technological determinism

Difficulty: 3 Hard

Essay Questions

36. What are the most important intellectual abilities for creative thinking? What is the impact of
(p. 20) knowledge on creativity?

An individual's creative ability is a function of his or her intellectual abilities, knowledge, style of
thinking, personality, motivation, and environment. The most important intellectual abilities for
creative thinking include the ability to look at problems in unconventional ways, the ability to
analyze which ideas are worth pursuing and which are not, and the ability to articulate those ideas
to others and convince others that the ideas are worthwhile. The impact of knowledge on creativity
is somewhat double-edged. If an individual has too little knowledge of a field, he or she is unlikely
to understand it well enough to contribute meaningfully to it. On the other hand, if an individual
knows a field too well, that person can become trapped in the existing logic and paradigms,
preventing him or her from coming up with solutions that require an alternative perspective. Thus,
an individual with only a moderate degree of knowledge of a field might be able to produce more
creative solutions than an individual with extensive knowledge of the field.

Difficulty: 2 Medium
37. Explain the terms basic research and applied research.
(p. 26)

Basic research is effort directed at increasing understanding of a topic or field without a specific
immediate commercial application in mind. This research advances scientific knowledge, which
may (or may not) turn out to have long-run commercial implications. Applied research is directed
at increasing understanding of a topic to meet a specific need. In industry, this research typically
has specific commercial objectives.

Difficulty: 2 Medium

38. In the context of government-funded research, explain the term incubator.

(p. 29-
31)

An incubator is an institution designed to nurture the development of new businesses that might
otherwise lack access to funding or advice. It allows companies to share costs and resources until
they can stand on their own. Incubators help overcome the market failure that can result when a
new technology has the potential for important societal benefits, but its potential for direct returns
is highly uncertain.

Difficulty: 2 Medium

39. What are some of the downsides to geographical clustering?

(p. 35)

There are some downsides to geographical clustering. First, the proximity of many competitors
serving a local market can lead to competition that reduces their pricing power in their
relationships with both buyers and suppliers. Second, close proximity of firms may increase the
likelihood of a firm's competitors gaining access to the firm's proprietary knowledge. Third,
clustering can potentially lead to traffic congestion, inordinately high housing costs, and higher
concentrations of pollution.

Difficulty: 2 Medium
40. Explain the concept of technology spillovers. What are the factors affecting the likelihood of
(p. 37) technological spillovers?

Technological spillovers are a positive externality from R&D resulting from the spread of knowledge
across organizational or regional boundaries. Technology spillovers are a significant influence on
innovative activity. Whether R&D benefits will spill over is partially a function of the strength of
protection mechanisms such as patents, copyrights, and trade secrets. Since the strength of
protection mechanisms varies significantly across industries and countries, the likelihood of
spillovers varies also. The likelihood of spillovers is also a function of the nature of the underlying
knowledge base and the mobility of the labor pool.

Difficulty: 2 Medium
Another random document with
no related content on Scribd:
 Ott fekszik egy ember, kinek sem méltósága, sem tanultsága,
sem erénye, sem elmeéle, semmi sem volt; ki rosz példaadásával
egy nagy társaságot tett még roszabbá; ki ifjuságában, férfikorában,
vénségében egyaránt közönséges, minden emelkedettség nélküli,
az érzékiségbe merült volt – s ime, előáll Portens uram – később
lord Portens püspök ő méltósága – s azt mondja, hogy a föld nem
volt elég jó, hogy őt birhassa és hogy csak az ég igazi hazája!
Derék! éljen Portens uram! És ez a pap, ki második György
emlékére e könyeket sirta: harmadik György palástja szegélyét
vitte10). Azt már aztán nem tudom, hogy vajon a nép bámulja-e még
költészetét vagy prédikáczióit?
 III.

HARMADIK GYÖRGY.

Hatvan esztendőn kell, megannyi percz alatt végig tekintenünk.

Ha csak a játszószemélyek névsorát akarnók végig olvasni, kik e
hosszú időszak alatt szerepeltek: az is betöltené kiszabott időnket, s
mind csupa teksztusunk lenne, prédikáczió nélkül. E hatvan percz
alatt Angliának át kell élnie az amerikai gyarmatok fellázadását; alá
kell vetnie magát a megaláztatásnak és elszakadásnak; meg kell
reszketnie a franczia forradalom tűzhányása alatt; meg kell
birkóznia, életéért kell küzdenie Napoleonnal, orjási ellenségével, –
és ki kell magát fújnia, magát újra összeszednie e rémületes harcz
után. A régi társaságnak udvari ragyogványival el kell tűnnie; az
államférfiak egész öltőinek kell támadniok és enyészniök. Pittnek
követnie kell Chathamet a sirba; Rodney és Wolfe emlékének
Nelson és Wellington diadalmának kell helyet engednie; a régi
költőknek, kik köztünk és Anna királynő ideje közt az összekötő
kapcsok, sirjaikba kell szállniok; Johnsonnak meg kell halnia,
Scottnak és Byronnak támadniok; Garricknak el kell ragadnia a
világot elvakitó szinészi szellemével s Keannak a szinpadra ugrania,
hogy az elámult szinházat birodalmába vegye. A gőzerőt föl kell
fedezni, királyoknak kell lenyakaztatniok, számüzetniök, letétetniök,
visszahelyeztetniök. Napoleonnak csak egy episodi személynek kell
lennie s III. Györgynek végig élnie ez annyiféle változatot; kisérnie
népét az eszmék, az igazgatási formák, a társadalom mind e
forradalmai közben; ide át kell élnie a régi világból a mienkbe.
 Midőn először pillantám meg Angliát: az ifju Charlotte
herczegnőt, az ország reményét, gyászolá. Gyermekkoromban
jöttem Indiákról, s hajónk hazaútjában egy szigetnél kötött ki, hol
fekete szolgám sziklák és dombok közt egy hosszú uton vezetett
végig, mignem egy kerthez értünk, hol egy sétáló férfit láttunk. „Ez
ő“, mondá feketém, „ez Buonoparte! Minden nap megeszik három
juhot és valamennyi kis gyereket, a kire csak kezét ráteheti!“ Ezen a
szegény kalkuttai rabszolgán kivül még elég ember volt a brit
birodalomban, kik csak ugy remegtek e korz emberevőtől.
Emlékszem jól, ugyanezen gyerek vezetővel tekintettem végig
Carlton House oszlopsorain s néztem meg a nagy uralkodó-
helyettes lakhelyét. Mintha most is látnám a testőröket, a mint a
kapu előtt fel s le sétálva, őrzik a helyet. A helyet? Micsoda helyet?
Abból a palotából nincs meg ma több, mint a Nabukodonozor
palotájából. Ma már az egész csak egy név. Hol vannak az őrök, kik
tisztelegni szoktak, midőn a királyi kocsik ki- és befordultak? A
kocsik és a bennök ülő királyok elrobogtak Plutó birodalmába; a
hosszú testőrök elmasiroztak az örök setétbe és dobjaik viszhangja
immár Hádesben pörög. A hol egykor a palota állt: ott most száz
meg száz kis gyerkőcz tipeg St. James-park lépcsőin le s fel. Egy
egész sereg öreg ur iszsza most theáját az Athaeneum-klubban s
csak annyi hamvas fejü harczos képezi a szemben levő United
Service-Klub11) őrségét. Most Pall-Mall12) London nagy társadalmi
börzéje, az ujdonságok, politika, pletykaságok, vak hirek piacza,
hogy úgy mondjam, az angol forum, hol az ember megbeszéli a
legújabb krimi táviratot, Derby lord tegnapi beszédét, János gróf13)
legközelebbi hadmozdulatát. És, most és akkor, egy némely
régésznek, kik jobb szeretnek a multra mint a jelenre gondolni,
emlékeztető is a régi időkre, a régi emberekre, mert Pall-Mall a mi
Palmiránk. Nézzétek csak! itt e nyomban kaszabolta le Königsmarck
bandája Tizezeres Tamást. Ama nagy vörös házban lakott
Gainsborough és Culloden Cumberland, III. György nagybátyja.
Amoda át van Marlborough Sára palotája, s most is épen olyan, mint
mikor az a vas orrú bába benne lakott. A 25-ik szám alatt Scott
Walter szokott lakni; a mostani 79-ik számu házban, mely ma az
evangeliomot idegen földön terjesztő társaság székhelye, Gwynn
Eleonora kisasszony, a szinésznő ütötte volt föl sátrát. Hányszor
hozták elő ott túl ama kapuív alól Károlina királynő hordszékét! A
Györgyök korának minden embere járt-kelt ez utczán; látta ez utcza
Walpole kocsiját és Chatham hordszékét, – és Foxat, Gibbont,
Sheridant, Brookesék klubjába mentökben; és a méltóságos Pittet
karonfogva Dundas-szel; és Hangert és Sheridan Tamást,
kitántorogva Ragyették vendéglőjéből; Byront, besántikálni
Wattierékhez; és Swiftet, a mint a Bury-utczán kifordult; és Addison
uramat, meg Steele Rikit, hihetőleg mindkettőt egy kicsit bekapva; és
a walesi herczeget és York herczeget, végig csörömpölve az utczán;
és Johnsont, a mint utcza-hosszant számlálgatta a lámpás-fákat,
miután már eltántorgott Dodsley ablaka alatt; és Walpole Harryt
kocsijához czibikelve, kezében valami csecse-becsével, a mit épen
most vett a Kristóf boltjából; és Selwyn Györgyöt, a mint betémfereg
Whiteékhez.
A Selwyn Györgyhöz irt s közrebocsátott levelekben egész
csomó közleményt birunk, melyek világért sem oly ragyogók és
elmések, mint Walpoleéi, sem oly marók és keserüek, mint Herveyéi,
de csak oly érdekesek s ama kort sokkal jobban jellemzik, mivel
együttesen sok kéz művei. Az ember; mintha több hangot hallana,
melyek természetesebbek, mint Horace urfiskodó selypegése és
Sporus roszakaratu suttogásai. Ha az ember a Selwyn-féle leveleket
olvassa, – ha az ember Reinolds pompás képeit, ama nagyszerü
idők és kéjelgő emberek hű másait látja: mintha a meghalt mult
hangjait hallaná: a hahotát és a kart; a habzó kehely mellett mondott
felköszöntéseket; a lóversenyi vagy kártya-asztali örömrivalgást; a
kaczagó finom delhölgyek előtt szabadon kimondott vidor tréfaszót.
Mily finomak voltak e delhölgyek, kik oly vastag tréfákat hallgattak
meg és adtak tovább, s mily nagyok ama lovagok!
Én azt hiszem, hogy a mult ama sajátságos terménye, a finom
lovag, folytonosan enyészik a föld szinéről, s épen úgy apadóban
van, mint a hód vagy vörös indus. Finom lovagjaink immár nem
lehetnek, mivel immár nem lehet az a társaságunk, melyben ők
éltek. A nép már nem akar engedelmeskedni, az élődiek immár nem
oly kúszók mint hajdan; a gyermekek nem esnek térdre szülőik
áldását kérve; a káplánok nem mondják el az asztali áldást, hogy
felkeljenek még a pudding előtt; a cselédek nem mondják minden
pillanatban „méltóságod“, „kegyelmességed“; a mesteremberek nem
állnak meg kalapjokkal kezökben, midőn az urak elhaladnak; az irók
nem állongálnak órák hosszant a lovagok előszobáiban farkcsóváló
ajánlásokkal, várva érettök ő lordsága öt aranyát. Akkor, a mikor
még voltak finom lovagok: Pitt titkár ur altitkárai nem merészkedtek
előtte leülni – mig Pitt uram maga részéről podagrás térdeire borult
II. György előtt; s mikor III. György Chatham lordnak pár barátságos
szót szólt: ő kegyelmessége a tiszteletteljes öröm és hála könyűibe
tört ki – oly imádatos volt az uralkodó fogalma s oly nagy a rangok
különbsége. Képzeljük el csak, ha Russel lord, vagy Palmerston lord
térdre borulnának, mig a királyné egy sürgönyt olvas, vagy siróba
erednének, mivel Albert herczeg udvariasan szól hozzájok!
A patricziusok III. György trónraléptekor még szerencséjök
tetőpontján álltak. A társadalom elismerte fölényüket, s ezt ők is
egész nyugodtsággal magától értető dolognak tekintették. Nem csak
czimeket és vagyont és széket örököltek a peerek házában, hanem
az alsó-házban is. Egy csomó kormányhivatal volt, s nem csak
ezeket, hanem valóságos ötezer forintos bankókat is minden pirulás
nélkül fogadtak el a ház tagjai megvesztegetési díjul. Fox húsz éves
korában jutott a parlamentbe, Pitt is csak akkor érte volt el
teljeskoruságát s atyja sem sokkal lehetett idősebb. Az volt a
patricziusok aranykora. Erősen hibáztatni sem lehet őket, hogy
elfogadták, élvezték s fenékig ürítették a politika díját, a társadalmi
élet örömeit.
Ama Selwyn-féle levelekben egy egész sereg amolyan, magát
leélt, finom lovaggal ismerkedünk meg s a legfeszültebb figyelemmel
vizsgálhatjuk amaz osztály életét, melynek – az én véleményem
szerint – csak felületén siklottak tova az akkori regény-irók.
Smolletnek, sőt még Fieldingnek is a lord, lord volt: egy
méltóságteljes lény, térdén kék szalag, széke hátán korona, mellén
megszámlálhatlan mennyiségü kereszt, ki előtt a közönséges ember
meg kellett hogy hajtsa magát. Richardson, a fennebb emlitett
kettőnél alantabb születésü, elismerte, hogy a főuri szokásokkal
ismeretlen s megkérte Donnellan asszonyt, egy nagy világban
forgott delhölgyet, hogy nézze át művének, Gramdison Károly
életrajzának egy kötetét, s jelölje ki a hibákat, melyeket benne talán
e részen fölfedez. Donnellan asszony fedezett is aztán fel annyi
hibát, hogy Richardson szint váltott; könyvét becsapta és sokkal
üdvösségesebbnek tartotta, hogy tűzbe dobja. Selwyn e
levelezésében már ott vonulnak el előttünk III. György
uralkodásának kezdetéről ama finom világ fiai és lányai, valóságos
eredetiben. Elkisérhetjük őket az „új klubba“, Almackékhoz;
bejárhatjuk velök egész Európát; hozzájok csatlakozhatunk nem
csak a nyilvános helyeken, hanem falusi lakjaikban, magány
társaságaikban is. Seregesleg jelennek meg e levelekben; van itt
elméncz, van itt tékozló; egy része javithatlan, más része bűnbánó,
de megint csak elbukó; van itt szép nő, élődi, alázatos káplán,
tányérnyaló, van itt minden. Azokkal a gyönyörű teremtésekkel,
kikbe – Reynolds képein – beleszeretünk, a mint édes-lágy
arczukkal és kecses mosolyaikkal a vászonról ránk tekintenek, –
azokkal a finom lovagokkal, kik oly kegyesek voltak s igazgattak
bennünket, kik választó-kerületeiket csak úgy örökölték, kik
kényelmeskedve bocsátkoztak szabadalmazott képviselői székökbe,
kik oly finomul csúsztatták széles máncsetlijök alá lord North
megvesztegető összegeit: ezekkel a finom szépekkel százanként
ösmerkedünk meg, halljuk fecsegéseiket és hahotáikat, olvassuk
szerelmeik történeteit, czivódásaikat, cselszövényeiket,
adósságaikat, párbajaikat, házassági válásaikat. Csak elég soká kell
e levélgyüjteményt olvasnunk: és mintha elevenen állanának
előttünk ezek mindnyájan. Ott lehetünk Hamilton herczeg esküvőjén,
s megláthatjuk, hogy teszi kezét menyasszonya függöny-karikás
kezébe; vethetünk egy pillantást a menyasszony szegény nővérének
halálos ágyára; meghallgathatjuk, hogy káromkodik Fox a kártya
mellett, vagy hogy kiáltja ki March a lóversenyi távolságokat
Newmarketon; elképzelhetjük, hogy tipeg tova Burgoyne a Szent
Jakab-utczából az amerikaiak legyőzésére, leveretése után pedig
hogy sompolyog vissza szégyenkezve klubjába; megnézhetjük, hogy
öltözik föl a fiatal király a nagy elfogadásra, tizezer különböző
kérdést tevén az urak felől; láthatjuk a felsőbb köröket, meg az
alsóbbakat, az operai tolongást, mikor Violetta vagy Zamperini
énekel; a bohóczokat meg finom delhölgyeket seregesleg, a mint
hordszékeikben álarczos bálba vagy Kornelia asszonyhoz sietnek; a
Drurylane-szinház körül a néptömeget, mely a tisztelendő Hackmann
által épen most leölt Ray kisasszony holt testét bámulja, – vagy
pedig bepillanthatunk a Newgatebe, hol a szegény Rice uram, a
bankóhamisitó, alig győzi várni itéletét és vacsoráját. „Ne sokat
bajlódj tyúkja mellé a mártással“, mondja egyik börtönőr a másiknak,
„hiszen tudod, hogy holnap ugy is felakasztják.“ „Igen de“ – feleli a
másik börtönőr – „a káplán vele vacsorál, ez pedig borzasztó lármás
ficzkó mindig, ha nincs elég olvasztott vaj a sülthöz.“
Fordul elő ezekben a Selwyn-levelekben egy élődi káplán, valami
Dr. Warner, olyan egy jellem, a minél különbet sem Tacitus, sem
Johnson Béni, sem Hogart nem rajzolt soha. Levélről levélre új meg
új vonásokat szolgáltat ez a tiszteletes úr saját arczképéhez, s ily
módon olyan mását adja magának, mely most, midőn az eredeti
immár elköltözött, sajátságos egy látvány. Mocskos gyönyöreit és
bakugrásait, melyekben leledzett: immár eljátszotta; azok a kifestett
pofák, melyekre sovár tekintettel kacsintott: immár férgek eledelei,
puszta csontvázak; azok a finom lovagok, kiknek czipőcsatjait nyalta:
immár koporsóikban fekszenek. Arról is gondoskodott ez a
tiszteletes férfiu, hogy elbeszélje nekünk, hogy ő a világért sem hisz
vallásában, noha – hála legyen az égnek – midőn kenyértörésre
kerül a dolog: nem olyan nagy gazember. Eligazitja Selwyn uram
bizományait, m i n d e n f é l e bizományait, és – a mint mondja –
büszke reá, hogy ő lehet e lovag liferánsa. Tiszteleg Queensberry
herczegnél, az öreg Queensberrynél, s a főur és a tiszteletes ur
gyönyörű historiácskákat beszélnek el egymásnak. Haza megyen
„egy keresztelési kemény napi munka után“, a mint nevezi, s mielőtt
leülne whistező- és fogoly-madárral terhelt vacsoráló-asztala mellé:
előbb levelet ir pártfogójának. Kéjelegve gondol a bélpecsenyére,
egy üveg burgundira – egy szóval: az egész ember egy élvhajhász,
zabolátlan élődi, – kitörő hahoták közt és jólszámitó izléssel,
bolondos arczrángatással nyalja ura czipőit s a fénymáz épen ugy
szája izére van, mint a legfinomabb máslás az öreg Queensberry
pinczéjéből. Rabelais és Horatius szennyes kisújjának körmében
van; kimondhatlanúl közönséges ember, csoda-mód víg;
szolgálatkész és jámbor – titokban, lágyszivü gazficzkó, s nem
fulánkos tányérnyaló. Jesse azt mondja, hogy ő tiszteletessége,
Long Acrei kápolnájában „tetszetős, férfias, meg ékes-szóló
előadása által nagy népszerűséget szerzett magának.“ Járványos
volt-e a hitetlenség, a levegőben volt-e a romlottság? Ott volt a fiatal
király, élete a legpéldásabb, kegyessége kétségbevonhatlan – és
körülötte oly megvesztegetett udvar és társadalom, a milyet csak ez
az ország valaha látott! IV. György rosz erkölcsei III. György
fiatalságában termék meg gyümölcseiket, – hitem szerint ép úgy,
mint hogy e derék férfi példájának ismerete, mérséklete, frugális
egyszerűsége és istenfélő élete véghetlen sokat tett arra, hogy az
ország erkölcsei megjavuljanak s az egész nemzet megtisztuljon.
Selwyn levelezői közt Warner tiszteletes uram után a
legérdekesebb Carlisle gróf, ama szeretetreméltó nemesnek, Irland
jelenlegi alkirályának, nagyatyja. A nagyatya is ir alkirály volt, miután
előbb a királyi háztartás kincstárnoka lett volna, s ő volt az is, ki
1778-ban legtöbbet értekezett, egyezkedett, alkudozott azon módok
felett, hogyan lehetne megszüntetni azon meghasonlást, mely ő
felségének észak-amerikai telepeit, gyarmatait, birtokait pártokra
szakitá? Ő lordságának ez ügyre vonatkozó kibocsátványait most is
megolvashatod a „New-Yorki hivatalos lap“-ban. Azután meg
visszatért Angliába, miután a gyarmatokat csakugyan nem tudta
lecsöndesiteni. Hogy, hogy nem, a „New-Yorki hivatalos lap“
csakhamar azután meg is szünt.
Ez az okos, derék, jószivü, finom miveltségü Carlisle lord egyike
volt amaz előkelő angol lovagoknak, kiket majdnem egészen tönkre
juttatott az akkori felsőbb körök rémitő kicsapongásokkal és
kéjelgésekkel teljes élete. Borzasztó ama kor rakonczátlansága!
Elharapózott ez a béke után egész Európában; ott tánczolt, ott
fogadott, ott játszott az minden udvarban. Megtette mély bókjait
Versaillesban, ott futtatta lovait a sablonsi gyepen, Párishoz közel,
hol az anglo-maniát teremté; elhozott egy nagy csomó festményt és
szobrot Rómából és Florenczből; tönkre tette magát, e festmények
és szobrok számára nagyszerü csarnokokat és palotákat épitvén;
összeszedte Európa minden dalszinházaiból az énekesnőket és
tánczosnőket, kikre a lord uramék ezereiket fecsérelték, mig
becsületes nőiket és becsületes gyermekeiket otthon hagyták, hogy
epekedjenek, a kastély meg a park üres, puszta fényessége
közepett. Az akkori előkelő londoni társaságon kivül volt ott még egy
második, el nem ismert világ is, mely kicsapongásiban határt nem
ismert, mely az élvek hajhászásában tombolt tova: tánczolt, játszott,
ivott, dalolt. Az igazi, elismert társasággal találkozott a nyilvános
helyeken – Ranelaghben, Vauxhallban, a redutokban, melyekről régi
regény-iróink annyit tudnak beszélni – s a divat valódi vezéreit
fényüzésben, ragyogásban, szépségben túlszárnyalá. Igy például,
midőn a hires Gunning kisasszony, mint Coventry asszony Párisba
ment, remélve, hogy szépségét csak oly tetszéssel fogadják, mint őt
is, nővérét is egész Angliában: úgy esett, hogy őt bizony
megszalasztotta egy angol delhölgy, kit a párisiak még
elragadóbbnak tartottak. Mert hát egy bizonyos Pitt asszony a
szembenlevő páholyt vette ki a grófnééval, s annyival szebb volt ő
nagyságánál, hogy a földszint fölkiáltott: emez az igazi angol angyal,
– mire Coventry asszony mérgében abban a nyomban elhagyta
Párist. A szegény lélek ezután kevéssel meg is halt
szárazbetegségben, mit különben, a mint mondták, még siettetett a
sok fehér meg piros festék, a mivel szerencsétlen bájait toldozgatni
szokta. (Mert – közbe legyen mondva – az akkori előkelő nőnemü
Európát, a valóhoz hűen, csak fehér meg piros szinre festve
képzelhetjük.) Az idvezült két lányt hagyott hátra, kiket Selwyn
György nagyon szeretett (a kis gyerekeknek egyátalában erősen
nagy barátja volt); ez a két kis leány eredeti nagyzással van e
levelekben leirva, a mint kis gyerek-szobájukban ülnek s a
szenvedélyes kis Fanni hölgy, ha nem kap jó kártyákat, az egész
játékot Mari hölgy szeme közé vágja; aztán meg összesugnak s
elhatározzák, hogyan fogadják majd mostoha anyjukat, kit atyjuk
bizonyosan nem sokára a házhoz hoz. Hanem aztán nagyon jól
megfértek mostoha anyjukkal, a ki maga is nagyon jó volt hozzájok;
és aztán felnőttek, és aztán férjhez mentek, és aztán szerencsésen
el is váltak mindketten – ezek a szegény kis teremtések! Szegény
kifestett anya, szegény társadalom, mely gyönyöreiben,
szerelmeiben, vigalmaiban egyként visszataszitó!
A mi pedig az amerikai biztos ő nagyságát illeti, róla bátran
beszélhetünk, mert – noha ménkő gyönge egy biztos volt a maga
idejében; noha jól leapasztotta vagyonát; noha egy ülőhelyében
100000 forintját játszta el – „ötször annyit“, mondá ez a
szerencsétlen ur, „mint azelőtt valaha“; noha megesküdött, hogy
soha többé kártyához nem nyúl, s mégis csodálatos módon megint
leült s még többet vesztett: mégis, mondom, megbánta botlásait,
kijózanult, s vált belőle egy tiszteletreméltó peer, derék vidéki
nemes, visszatért derék nejéhez és derék gyermekeihez, kiket
szivének jobb részéből mindig szeretett.
Huszonegy esztendős volt, midőn megházasodott. Ott találta
magát egy kicsapongó társaság közepett, s nagy vagyon birtokában,
kényszeritve volt, hogy fényt űzzön, kötelezve, hogy nagy ur s nagy
semmittevő legyen: a sok kisértetnek nem tudott ellentállani s meg is
fizetett érte a férfiui önvád keserü vezeklésével; egy részével
bölcsen szembe nézett – s a végén: legyőzte mindnyáját nemesen.
A hű nőt s jó gyermekeit soha el nem feledte – és ez mentette meg.
„Igen örülök, hogy el nem jött ön hozzám aznap reggel, midőn
Londont elhagyám“, irja Selwynnek, amerikai utjára hajóra
szálltában; „csak annyit mondhatok: a válás e pillanatáig soha sem
tudtam, mi a bánat.“ Ott már nincs elválás, a hol ők most vannak! A
hiv nő s a gyöngéd, nagylelkü férfiu nemes nemzettséget hagytak
magok után: egy fiut, nevének és czimeinek örökösét, kit mindenki
szeret, a ki csak ismeri e nagylelkü, finom miveltségü, szelid,
barátságos, tiszta jellemü férfiut, – és oly lányokat, kik magas
polczon állanak, nagy neveket ékitenek, kik közül szépségéről is
hires egy rész, de mindnyája az arról, hogy életük szeplőtelen s
igazi, kegyes női erényekben gazdagok.
Egy másik levelezője Selwynnek gróf March, a későbbi
Queensberry herczeg, kinek élete egész a jelen századba nyúlik át,
s kiről el lehet mondani, hogy sem gróf sem herczeg, sem fiatal sem
vén korában nem vált a világ semmiféle társaságának nagy
becsületére. Borzasztó az, a mit erről a vén Queensberryről olvas az
ember Selwynnél, Wraxalnél s az akkori feljegyzésekben végig
kisérheti őt az emberi természet vizsgálója, a mint iszik, kártyázik s
élete végeig cselszövősködik – s megláthatja, hogy ez a ránczos,
elnyomorékodott, fognélküli vén Don Juan épen olyan istentelenül,
megátalkodottan halt meg, mint a milyen ifjuságának és
szenvedélyének leghevesebb idejében volt. A Piccadilly úton még
ma is áll egy ház, melynek egyik jól ismert ablakánál szokott az öreg
Queensberry élte legvégeig üldögélni, naphosszant szemüvegezvén
az ott elhaladó nőket.
Sok derék tulajdonságának kellett ennek az aluszékony, tunya
Selwyn Györgynek lennie, s ezeket természetesen most javára kell
neki beszámitanunk.
„Az ön barátsága“, irja neki Carlisle, „annyira elüt minden
egyébtől, a mit csak e világi életben láttam, avagy tapasztaltam,
hogy ha jóságának példátlan próbáit elgondolom, álomnak tetszik az
egész.“ „Legrégibb ismerősömet s barátomat: Selwyn Györgyöt
vesztettem el“, irja Walpole Berry kisasszonynak, „igazán szerettem
őt nem csak kifogyhatlan jó humorjáért, hanem ezer más jó
tulajdonságiért is.“ Én a magam részemről örülök, hogy a tyuk és
kalács, meg a sör e nagy tisztelőjének ezer jó tulajdonsága lehetett,
hogy barátságos, nagylelkü, szeretetteljes, megbizható tudott lenni.
„Hatkor kelek“, irja neki Carlisle Spaaból (elődeink idejében az
előkelő népek leglátogatottabb helye) – „ebédig kártyázom, este
tánczolok annyit, hogy aztán tizenegykor alig birom magam az ágyig
czipelni. Ez az élet lenne önnek való! önnek, a ki fölkél kilenczkor,
tizenkettőig lengyel-kutyázik slafrokban Ratonnel, akkor Whiteékhoz
témfereg, öt óra hosszant az asztalnál ül, vacsoráig szúnyokál, s
akkor, három pint sörrel a bendőjében, egy shillingért három
mértföldre viteti magát hordszékében két szegény ördöggel.“ Olykor-
olykor a helyett hogy Whiteéknál szunditott volna, elment a mi
Selwyn barátunk az alsó-házba, s ott gyökkintgetett North gróf
oldalán. Több évig Gloucestert képviselte s neki magának is volt egy
választó-kerülete, Ludgershall, úgy, hogy mikor igen rest volt arra,
hogy Gloucesterért üljön, hát ült ezért. „A ludgershalli választások
számára kiadtam az utasitást Melbourn lordra és magamra nézve“ –
irja a miniszterelnöknek, kivel jó barátságban élt s ki az alvásban,
elmésségben és jámborságban semmit sem engedett György
barátunknak.
Ha, midőn herczegek, udvaronczok, előkelő és hangadó férfiak
életét vizsgáljuk, szükségkép tunyának, kicsapongónak és bűnökben
leledzőnek rajzoljuk azt: méltányos elnézéssel is kell a gazdagok
tévedései iránt lennünk, meggondolván, hogy erősen nagy
hihetőséggel mi magunk is tunyák és kicsapongók lennénk, ha
ellentétben az emberi természet élvhajhász hajlamával, s a nagy
jövedelem mindennapi kisérteteivel: rákényszeritve nem lennénk a
munkára. Ugyan mi más is lehetne egy nagy lord, kinek pompás
kastélya és parkja, s nagy jövedelme van, mint fényüző,
semmittevő? – Carlisle lord idéztem leveleiben van is elég méltán
panaszkodó hely, melyekben az ártatlan fiatal lord kikél a nagy
költekezés ellen, melyre rangja kényszeriti; ki a fény ellen, melyben
élnie kell; ki a semmittevés ellen, melyre mint Anglia peerje van
kötelezve. Bizony jobb is lett volna rá nézve, ha segéd lehetett volna
saját irótámlája mögött, vagy könyvvivő saját irodájában; ezerszer
több kilátása lehetett volna boldogságra, miveltségre, foglalkozásra,
kisértetek felől való biztonságra.
Csak kevés esztendővel is ezelőtt a katonai pálya volt az
egyetlen, melyre főuraink léphetének. Az egyházi, a törvénykezési,
az orvoslati, a müvészeti, a kereskedelmi foglalkozás méltóságukon
alul állott. A középosztály az, melytől Anglia megújhodását várhatjuk;
a mivelt, cselekvő emberektől, kik távol állanak North lord
megvesztegetéseitől a senátusban; a becsületes papi rendtől, kiket
még nem aljasitott az előléptetési vágy élődiekké; az iparosoktól, kik
férfiui jólétre küzdik föl magukat; a festészektől, kik szeliden nemes
hivatásukat követik; a tudomány férfiaitól csöndes kamráikban –
ezek azok, kiket mi szeretünk, s kikről oly örömest olvasunk a mult
évszáz hagyományaiban. S mily kicsinyeknek tűnnek föl mellettök
amaz úgynevezett nagyok, az élvezetek emberei! mily hitvány
semmitmondók a III. György udvarának pletykáiról irott könyvek a jó
öreg Johnson beszélgetésinek feljegyzéseivel szemben! mi a
windsori legnagyobbszerü diszlakoma egy estéhez képest a
klubban, hol a szerény kupák körül Percy és Langton, Goldsmith és
a szegény Boswell üldögélnek? Én kijelentem, hogy – hitem szerint
– ama kor annyi meg annyi mivelt embere közt Reynolds Jozsué volt
a legműveltebb férfi. És pedig ama régi kor barátságos,
tiszteletreméltó alakjai nem csak jók, hanem bölcsek és elmések is
valának. Kedélyeiket nem vesztegették meg kicsapongások, nem
puhitotta meg fényüzés. Eligazitották derék napi munkájukat;
kipihenték magukat és mulatoztak ártatlanul; ünnepi
egybegyülekezéseiket ártatlan elménczséggel és gondolataik
őszinte kicserélésével fűszerezték; nem szégyenlősködtek (prude) –
de senki sem is szégyelhette meg magát, ha beszélgetésöket
meghallgatá: egyszóval vidorak voltak, de a határon soha túl nem
léptek. Oh bizony! magam is sokért nem adnám, ha vagy egy este
én is ott lehettem volna a „Török fő“-nél, habár rosz hirek érkeztek
volna a gyarmatokból s Dr. Johnson szidta volna is a „rebelliseket“;
én istenem! ha én is ott ülhettem volna vele és Goldsmith-szel; ha én
is hallhattam volna Burkeot, a világ legjobb elbeszélőjét, – kivált,
hogyha Garrick meg valami szinházi történetecskét rántott volna elé!
Olyan jól esik, mondom olyan jól esik e társaságra gondolnom és
nem csak hogy mily kedvesek, mily bölcsek, hanem hogy milyen jók
is voltak. Azt hiszem, épen egy ilyen klubi este után hazatértében
történt Burke Edmunddal, hogy – mig szive tele volt szeretettel,
nemes lelke nagy gondolatokkal, mert elhihetitek: ezek soha sem
hagyták őt el! – egy szegény éji kóbor nő megszólitotta, ő pedig a
legjóságosabb szavakat intézte hozzá; megindúlt e Magdolna
könyűin, melyeket bizonyára jóságos szavai szöktettek a fiatal lány
szemeibe, s elvitte magával, egy fedél alá nejével és gyermekeivel, s
el sem bocsátotta addig, mig oda nem vitte, hogy a megtért a
becsület és munka útjára lépjen.
Oh ti finom lovagok! ti Marchek és Selwynek és Chesterfieldek,
mily törpék vagytok ti e nagyok mellé állitva! A jámbor Carlisle egész
áldott nap kártyázik s este addig tánczol, mig „alig birja magát az
ágyig czipelni“ s nagy vigan hasonlitja össze saját jobb voltát a
Selwyn Györgyével, ki „három pint sörrel a bendőjében, éjfélkor egy
shillingért három mértföldre viteti magát haza hordszékében két
szegény ördöggel.“ Emlékeztek még arra a versre – arra a szép
versre – melyet Johnson szegény barátjának, Levettnek, halálára irt?

„Kit annyi terhes év kipróbált:

Levett is, im’, a sirba roskadt,
A munkás, hű, kinek sem ártó,
S barátja minden elhagyottnak.

„Ismerte őt a rozzant kunyhó,

 Mentő segélye soh’ se késett:
Hol a halált kiáltozza már
Kín-jajja a kétségb’esésnek.

„Ha hivták: nem szólt „majd meglátjuk –“

Ha adtak: vette, nem latolva;
Nemes vágya minden nap bételt:
Hogy minden nap legyen sok dolga.

„Erénye kis körét betölté,

Nem szünetelt, bármennyit izzadt, –
Bizony, elmondhatá az Isten:
„Szolgám, ezután sokra bizlak!“

Nos már, kinek a neve fénylik ma jobban: a Queensberryé, a

dúzgazdag herczegé, vagy Selwyné, az elménczé, vagy pedig a
Levetté, a szegény orvosé??
Én azt tartom, hogy Johnson, (és vajon Roswell Jakabnak, ki őt
számunkra föntartotta, ne nézhetnők el egy pár hibáját?) azt tartom,
hogy Johnson fő-előharczosa a mult évszázban a brit államnak és
egyháznak, sokkal inkább, mint egész padok tele püspökökkel, –
sokkal inkább, mint a Pittek, Northok, sőt maga a nagy Burke is.
Johnsonnak minden szavára hallgat a nemzet, az ő roppant
tekintélye vezette azt vissza a hűségre és vitte oda, hogy elpiruljon
hitetlensége miatt. Hogyha III. György beszélt vele, s a nép
meghallotta, hogy a nagy iró jól vélekedik az uralkodó felől: egész
öltők sorakoztak megint a király körül. Johnsont úgy tisztelték, mint
valami orákulumot – és az orákulum a király és egyház mellett emelt
szót. S mily igazi ember volt ez az öreg ember! Vidoran vett részt
minden tisztességes vigasságban, ő, ki dühös ellensége volt minden
bűnnek, de gyöngéd ellenfele minden bűnösnek. „Nos, fiúk, mulatni
akartok?“ kiált föl, midőn Beauclere Tofeus ráront s éjféli álmából veri
föl; „én is veletek tartok!“ és fölkél, belebujik kopottas házi gunyájába
s a Covent Gardent végig kutyagolja a fiatal ficzkókkal. Eljárt
rendesen Garrick szinházába s szabadjegye volt a szinfalak mögé.
„Valamennyi szinésznő ismert – mondja – s a szinpadra mentükben
meghajtották magukat előttem.“ Ah mily szép kép lehetne ebből – ah
mily szép kép ez képzeletemben: az ifjúság – bolondság, a vidorság
képe, mely fölött a bölcseség kegyes, tiszta szemei gyöngéden
őrködnek.
Harmadik György és neje egy nagyon igénytelen, de elegáns
házban laktak, azon a helyen, hol most az unokájok sirját jelelő
ocsmány szobor áll. A király anyja Carlton-Houset lakta, mely az
akkori képek szerint tökéletes paradicsom volt: a legszebb kert,
kiczifrázott pázsit, zöld lombcsarnokok és kilátás klasszikus
szobrokra. Az úrnő aztán mindezt nagyon bámulta, e bámulásban
segitvén neki Bute, a finom klasszikus izlésü lord, s ő felsége hol
társalgott, hol theázott a kedves leveles-szinekben e mivelt
nemessel. Buteot úgy gyűlölte mindenki, a mint bizony nagyon
keveset az egész angol históriában. Ő volt czéltáblája az egész világ
koholásinak, Wilke ördögi hunczutságainak, Churchill maró
gúnyjának, a népsöpredék riongásának, a mint száz meg száz
örömtűznél pörkölt csizmát14), ő lordsága jelvényét; gyűlölte a nép
azért, mivel kegyencz volt s hozzá még scót is, „Mortimer“, „Lothario“
s mit tudom én, miféle neveket adogatván neki, egyszersmind királyi
pártfogónőjét is a világ minden bűnével vádolván – ezt a komoly,
sovány, félénk, vén asszonyt, a ki pedig – mondhatom – egy cseppel
sem volt roszabb, mint szomszédai. Chatham azonban tudta jól a
módját, hogyan kell fullánkos nyelvével folyton ébren tartania ellene
az általános előitéletet. A felső-házban nem kimélte nyilait „azon
titkos befolyás ellen, mely még a trónnál is hatalmasabb, mely
minden adminisztrácziót kijátszott és lehetetlenné tett.“ A
legdühösebb gúnyiratok viszhangozák e vészkiáltozást. „Be kell
vádolni a király anyját!“ ez volt – Walpole szerint – az udvartáji házak
minden szegletére fölirva. És ugyan bizony mit csinált? S hát mit
csinált Frigyes, a walesi herczeg, György apja, hogy II. György úgy
utálta s III. György soha a nevét sem ejtette ki száján? Soh’se
szedjünk köveket, hogy ez elfeledett sirra dobáljuk, hanem
nyugodjunk meg akkor készült epitáfiumában:

„Friczi fekszik e kő alatt,

A ki élt, de most már halott;
Ha az apja s nem ő lenne:
Inkább megnyugodnám benne;
Ha pedig a testvér-bátyja:
 A még jobb lenn’, isten látja!
S ha a húga: isten ucscse,
Nem siratnók meg még úgy se’;
Vagy ha tán az egész fajta:
Egész nép örülne rajta;
De mert csak Fricz van itt alatt,
A ki élt, de most már halott:
Nincs mit szólni, legyünk halak.“

A nyolcz gyermekes özvegynek volt annyi esze, hogy kibékült a

királylyal, sőt még bizalmát és rokonszenvét is meg tudta az öreg
embernek nyerni. A ravasz, szigorú, uralomra vágyó, szűkkeblü
asszony úgy nevelte gyermekeit, a mint tudta, s az idősebbet mindig
csak úgy emlegette, mint a feje lágyára esett jó fiút; kurtán fogta,
utána hordta a zsendelyt, – egyátalán csudálatos balitéletei és
babonái voltak.
A fiu nagybátyja, a katonás Cumberland, egyszer játékból a
gyerekre fogta kivont kardját, de a fiu visszariadt s olyan lett, mint a
halál. A herczeg, nemes haragjában igy kiáltott fel: „Mit mindent
kellett, hogy neki rólam beszéljenek!“
És e fiu, III. György, örökölte anyja bigottságát és gyűlölködését
saját fajának bátor kitartásával együtt – csakhogy ő abban igaz hitü
volt, a miben atyái u. n. felvilágosodottak, és szerető, hű támasza az
egyháznak, melynek czimzetes védnöke volt. Mint minden szűkfejü
ember: ő is teljes életében gyanakodott mindenkire, a ki csak
nagyobb volt nála. Foxot nem szerette; Reynoldst nem szerette;
Nelsont, Chathamt, Burkeot nem szerette; ellene szegült minden
újitásnak, gyanakodott minden újitóra. Szerette a középszerüt: West
Benjámin volt kedvencz festésze, Beattie kedvencz költője. Későbbi
éveiben sokszor és őszintén panaszkodott, hogy nevelését
elhanyagolták. Bizony az esze sem volt valami nagy, de még nevelői
sem valami nagy jóakaratuak. Az igaz, hogy a világ legjobb nevelői
sem igen hihető, hogy nagyra növelték volna azt a kicsi eszet, de
azért finomabbá tehették volna izlését s szivét fogékonyabbá a
nemes eszmékre.
 Hanem azért – úgy a hogy – ő is tudott bámulatra hevülni. Alig
van kétség felőle, hogy a fiatal mecklenburg-strelitzi Sarolta
herczegnő egy levele (tele a háboru borzalmairól és a béke
áldásairól közszájan forgó, elcsépelt üres frázisokkal) úgy
meghatotta a fiatal uralkodó szivét, hogy ő bizony megkinálta az ifju
herczegasszonyt egy üléssel trónusán. Fiatalkori
szerelmeskedéseinek történetéről hallgatok; nem emlitem Lightfoot
Jankát, a kokett nőt, kivel – a mint mondják – meg is esküdött (noha
nem tudom: ki látta valaha azt az anyakönyvi kivonatot?); sem a
kedves, holló-fürtü Lennox Sárikát, kinek szépségéről Walpole
elragadtatva emlékszik; ez a kis ravasz rendesen ott leskődött a
fiatal herczegre s tette magát, hogy szénát gyűjt szeme láttára, a
holland-housei réten. Az úrfi sohajtozott és epekedett utána, aztán
meg – elfeledte. Maig is ott függ Holland-houseban e szép lány
képe, Reynoldsnak igazi remeke, mely méltó lenne Titian ecsetéhez;
úgy van levéve, a mint a kastély ablakán, unokatestvére: a fiatal
bogárszemü Fox Károly után kitekint, kezén madarat tartva. A királyi
madár tova szállt a szép Sárikától, – s még hozzá: a vetélytársnőnek
mecklenburgi kis vetélytársnője esküvőjén, mint nyüszölánynak kelle
szerepelnie! Hanem azért nem halt bele, s még ebben a mi időnkben
is élt s csöndes vén dáma és nagy hősünknek: Napiernak anyja lett
belőle.
Azt mondják, hogy a kis herczegasszony, ki a háború
borzalmairól azt a szép levelet irta – biz’ a szép is volt, még csak egy
disznó sem volt benne s dicséretet is érdemelne érte, épen mint a
régi ABC történetének hősnője – egyszer a strelitzi parkban egy
csomó fiatal barátnőjével játszott és a kis dámák – hogy, hogy nem –
a házasságról beszélgettek. „Ugyan, ki is venne el egy ilyen szegény
kis herczegasszonyt, mint én, szegény fejem?“ mondá Sarolta
barátnőjének, Bülow Idának; abban a pillanatban szólalt meg a
posta-síp és Ida fölkiáltott: „Herczegnő! itt van a vőlegény!“ S a biz’
a, a mint mondta, épen úgy lett. A posta-legény leveleket hozott
Anglia ifju királyától, ki igy szólt: „Herczegnőm! mivel oly szép levelet
irtál, hogy becsületére válik eszednek és szivednek: jer és légy
királynője Nagy-Britanniának, Francziaországnak és Irlandnak, és
hiv nője legalázatosabb szolgádnak, Györgynek.“ A herczegasszony
nagyot ugrott örömében, felszaladt, s bepakolta valamennyi kis
böröndjét; azonnal megindult királysága felé egy szép vadászhajón;
a födélzeten egy szép zongora, melyen mulathatta magát; körülte
szép hajó-raj, fölczifrázva, föllobogózva és a derék Auerbach
asszony ódát is irt köszöntésére, melynek forditását maig olvashatni
a „Gentleman’s Magazin“-ban15):

„Ékes hajója tengeren

Szegi a hullám-útat,
Melyet a Nymphák hódoló
Két hosszú rendje mútat.

„Cretába midőn Jupiter

Vitte volt Európát:
Nagyobb imádat soha nőt,
Tudom, ott sem karolt át!“

Találkoztak, megesküdtek s éveken keresztül olyan boldogúl,

olyan egyszerűen éltek, a mint csak házasok valaha. Azt beszélik,
hogy a király egy kicsit meghökkent, midőn meglátta igénytelen kis
menyasszonyát, – hanem akár igaz ez, akár nem, mindig igaz, hű
férje volt, mint ez is igaz, hű neje.
Mulatságaik egyszerüek voltak, a lehető legszelidebbek a
világon: szerény társas-tánczmulatságok, tiz-tizenkét párral az
egész, melyeken a király kiállt, s három teljes órát tánczolt egy
folytában, egy nótára, becsülettel. E gyönyörűséges testgyakorlat
után aztán lefeküdtek – üres hassal (az udvari népek morgolódtak is
eleget e vacsorátlanság miatt!) – s más nap reggel korán keltek, este
pedig – elhiszem – megint tánczoltak, vagy pedig a királyné
hárfázott, – Haydn mondá, hogy nagyon szépen tudott, – avagy a
király olvasott föl neki egy czikket a „ S p e c t a t o r “-ból, vagy lehet
Ogden prédikácziói közül egyet. Oh Arkádia! milyen élet lehetett az!
Azelőtt vasárnap elfogadási nap szokott lenni az udvarnál, de az ifju
király ezt a szokást is megszüntette, a mint hogy megszüntette amaz
istentelen kártyázásokat is, melyeket emliténk. Nem mintha
ellensége lett volna György az ártatlan mulatságoknak, vagy
legalább, a melyeket ő ártatlanoknak tartott, – nem biz’ a; pártfogolta
ő a müvészeteket – a maga módja szerint; barátságos és kegyes
volt kitűntetett müvészei iránt s becsülte hivatásukat. Egyszer az is
eszébe jutott, hogy az irodalom és tudomány jelesei számára
Minerva-rendet alapítson; az új rend lovagjai mindjárt a Bath-rend
lovagjai után következtek volna és szalma-szín szalagot s tizenhat-
hegyü csillagot viseltek volna. Hanem a tudós urak közt olyan
veszekedés támadt, midőn a rendbe fölveendő egyének kérdése
került szóba, hogy az egész tervvel fölhagyott és Minerva meg
csillaga soha sem szállt le közénk.
Azt sem akarta megengedni, hogy Szent Pál templomát kifessék,
mert pápistásnak tartotta, – mig ma a lehető legesetlenebb pogány-
szobrok ékitik ez épületet. Az még szerencse, hogy legalább a
festményektől megkimélték templomunkat, mert a festő és
rajzmüvészet a mult évszáz végén szomoru egy tökéletlen fokon
állott s szemeinknek bizony sokkal nyugodalmasabb, hogy – mikor a
papról elfordítjuk – fehérre meszelt falakon pihentessük meg, mint
Opie szurok szinü vásznain, vagy Fuscli piszkos-sárga
szörnyetegein.
És mégis van egy nap az esztendőben, egy nap, midőn az öreg
György is szerette teljes szivével e templom fölkeresését, a melyen,
azt hiszem, Szent Pál egyháza nyujtja a világ legnagyobbszerü
látványát: akkor, midőn az ötezer árva gyermek, a rózsa-piros arczu,
édes, csengő hangú ötezer gyermek zengi benne a himnust, hogy
az ember szive megreszket a boldogságtól, hálától! Száz meg száz
nagy dolgot láttam már világ-életemben; láttam koronázást, párisi
díszünnepélyeket, kristály-palota megnyitást, pápai kápolnákat,
hosszú reverendás kárdinálisokból álló proczessiókat és pohos
diskantok rikácsoló karait – de higyjétek el, nincs az egész
keresztyénségben olyan látvány, mint az árva gyermekek napja.
N o n A n g l i , s e d A n g e l i ! Mikor az ember meglátja az
ártatlanság e gyönyörü csoportját, mikor meghallja az első hangok
zendülését: bizony, mintha kérubok dallanának!
Az egyházi zenének mindig nagy barátja volt a király, s e részen
nem csak jó kritikus, hanem maga is igen jártas müvész volt. Sok
minden vidor és megindító történetkét lehet arról hallani, hogy viselte
magát az ő kedvéért rendezett hangversenyeken. Mikor már szeme
is, lelke is elvesztette látását: egyszer ő választotta meg a vallásos
hangversenyre a darabokat, s a választott zene és szöveg,
mindkettő „ S a m s o n A g o n i s t e s “-ből volt, tele vonatkozásokkal
vakságára, rabságára és szerencsétlenségére. Midőn a királyi
kápolnában a kar énekelt: hangjegytekercsével verte az ütemet; ha
az előtte ülő apród fészkelődött vagy nem figyelt: a tekercs hamar
lecsapott a fiatal barázda-billegető hajporos fejére. A szinházat is
szerette mindenek felett. Utána aztán a püspökök és papok is csak
eljárogattak, mert nem tarták szégyennek, hogy megjelenjenek ott,
hol ez a jó ember is megjelent. Mondják, hogy Shakespeareből s
egyátalán a tragédiákból nem sokat csinált, hanem a bohózatokat, a
ballettet: azt már szerette. Különösen mikor a bohócz répát vagy egy
szál kolbászt nyelt el: olyan oldal-szakadtából hahotázott, hogy a
mellette ülő szeretetreméltó kis herczegasszony a fülébe szokta
sugni: „Kegyelmes uram! térjen magához!“ De ő csak tovább
röhögött és pedig a lehető legközönségesebb bohózatokon is,
mindaddig, mig csak egy szikra volt még szegénynek az eszéből.
A király fiatalkori egyszerü életében sok van, a mi engem
rendkivül megindít. Valamig csak anyja élt – tizenkét egész
esztendeig azután, hogy hárfa-játszó kis feleségét elvette – mindig
csak nagy, esetlen, félénk kamasz volt, szigoru anyja tutorsága alatt.
Eszes, unalomvágyó, kegyetlen egy asszony kellett hogy ez legyen.
Háztáját pusztán, a világtól elzárva tartotta, gyanakodva mindenkire,
a ki csak gyermekeihez közeledett. Midőn egyszer a fiatal
Gloucester herczeg zárkozott és szomoru volt, durván kérdezte tőle,
hogy mi az oka hallgatagságának? „Gondolkodom“, felelt a szegény
gyermek. „Gondolkodol, fiu! de hát miről?“ „Arról gondolkodom, hogy
ha valaha fiam lesz, én nem teszem oly boldogtalanná, mint anyám
engem.“ A többi fiu mind vad volt, Györgyöt kivéve. György és
Sarolta minden este kötelességöknek tartották, hogy a király
anyjánál Carlton-houseban tisztelegjenek. A vén asszonynak torok-
baja volt, abban is halt meg, de azért egész végeig bekocsizta az
utczákat, hogy lássák, hogy még él. Halála előtt való este még
beszélt ez a nyakas asszony, szokása szerint fiával és menyével,
avval lefeküdt s reggel halva lelték ágyában. „György! légy igazi