Full download test bank at ebook textbookfull.

com

Brunch Planner Delicious Brunch

Recipes Everyone Should Know! 2nd

CLICK LINK TO DOWLOAD

https://textbookfull.com/product/brunch-
planner-delicious-brunch-recipes-everyone-
should-know-2nd-edition-booksumo-press/

textbookfull
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

Brunch Planner Delicious Brunch Recipes Everyone Should

Know 2nd Edition Booksumo Press

https://textbookfull.com/product/brunch-planner-delicious-brunch-
recipes-everyone-should-know-2nd-edition-booksumo-press-2/

Wok Recipes: 100 Delicious and Easy Wok Recipes that

Everyone Should Know! 2nd Edition Booksumo Press

https://textbookfull.com/product/wok-recipes-100-delicious-and-
easy-wok-recipes-that-everyone-should-know-2nd-edition-booksumo-
press/

Garlic Cookbook: Garlic Recipes Everyone Should Learn

2nd Edition Booksumo Press

https://textbookfull.com/product/garlic-cookbook-garlic-recipes-
everyone-should-learn-2nd-edition-booksumo-press/

Frittata Recipes 100 Delicious Frittata Recipes 2nd

Edition Booksumo Press

https://textbookfull.com/product/frittata-recipes-100-delicious-
frittata-recipes-2nd-edition-booksumo-press/
Frittata Recipes 100 Delicious Frittata Recipes 2nd
Edition Booksumo Press

https://textbookfull.com/product/frittata-recipes-100-delicious-
frittata-recipes-2nd-edition-booksumo-press-2/

Easy Weekend Cooking: Delicious Weekend Recipes (2nd

Edition) Booksumo Press

https://textbookfull.com/product/easy-weekend-cooking-delicious-
weekend-recipes-2nd-edition-booksumo-press/

Weeknight Recipes: Essential Recipes for Delicious

Weeknight Meals (2nd Edition) Booksumo Press

https://textbookfull.com/product/weeknight-recipes-essential-
recipes-for-delicious-weeknight-meals-2nd-edition-booksumo-press/

Breakfast or Lunch!: 100 Breakfast and Lunch Recipes

that Every Cook Should Know (2nd Edition) Booksumo
Press

https://textbookfull.com/product/breakfast-or-
lunch-100-breakfast-and-lunch-recipes-that-every-cook-should-
know-2nd-edition-booksumo-press/

Delicious Bowls: Delicious Recipes for Healthy and

Hearty Meals (2nd Edition) Booksumo Press

https://textbookfull.com/product/delicious-bowls-delicious-
recipes-for-healthy-and-hearty-meals-2nd-edition-booksumo-press/
Brunch Planner

Delicious Brunch Recipes Everyone

Should Know! (2nd Edition)

By
BookSumo Press
All rights reserved

Published by
http://www.booksumo.com
 ENJOY THE RECIPES?
KEEP ON COOKING
WITH 6 MORE FREE
COOKBOOKS!

Visit our website and simply enter your email address

to join the club and receive your 6 cookbooks.
http://booksumo.com/magnet

https://www.instagram.com/booksumopress/

https://www.facebook.com/booksumo/
 LEGAL NOTES
All Rights Reserved. No Part Of This Book May Be Reproduced Or
Transmitted In Any Form Or By Any Means. Photocopying, Posting Online,
And / Or Digital Copying Is Strictly Prohibited Unless Written Permission
Is Granted By The Book’s Publishing Company. Limited Use Of The Book’s
Text Is Permitted For Use In Reviews Written For The Public.
Table of Contents
Alternative Pancakes 9
Pancakes for Autumn 12
Dutch Pancakes 13
Light Pancakes 14
Sourdough Pancakes 15
Potato Pancakes 16
Authentic Austrian Pancakes 17
Traditional Swedish Pancakes 18
March Brunch Pancakes 19
3-Ingredient Fruit Banana Pancakes 22
Turkish Pancakes 23
Healthy Breakfast Pancakes 24
Apple Cinnamon Pancakes 25
Peanut Butter Chocolate Pancakes 26
Chicken Pancakes 27
True Tuscan Pancakes 28
Buckwheat Buttermilk Pancakes 29
Almond Amaranth Pancakes 32
Pancakes in Scotland 33
Buttermilk Oat Pancakes 34
Wednesday’s Breakfast Pancakes 35
 Joey’s Lunch Box Granola Bars 36
Canadian Backroad Apple Crisp 37
Rosa’s Secret Cookie Recipe 38
3-Ingredient Skinny Girl Lunch Parfait 42
Jamaican Inspired Granola 43
Country Sun Rise Granola 44
Rita’s Favorite 45
Southern California Inspired Walnut and Vanilla Muffins 46
Canadian French Toast 47
November Sweet Potato Appetizer 48
Parfaits for July 49
Country Windmill Peach and Honey Crisps 52
Homemade and Conventional Granola Bars 53
Authentic Dublin Fudge 54
Country Fudge Pie 55
Semisweet Valentine’s Cookies 56
Country Fudge 57
Zesty Fudge 58
Fudge Kisses 59
Parisian Nutty Fudge 62
Oven Fudge 63
Berry Fudge 64
Buttery Peanut Fudge 65
 August’s Cheesecake 66
Fiesta Berry Brownies 67
Nutty Fudge for November 69
Food Cake Cookies 72
Fudge Oat Rectangles 73
Candy Gravy 74
Caribbean Creamy Fudge 75
3-Ingredient Peanut Butter Candy 76
Lover’s Fudge Sauce 77
Squash Fritters 78
Two Corn Fritters 79
Maggie’s Easy Southern Fritters 82
Boardwalk Cinnamon Sticks 83
Latin Fritters 84
Lamb Fritters 85
Corn Muffin Fritters 86
Summer Fritters 87
Acorn Fritters 88
Chicky Fritters 89
Canadian Style Fritters 92
Yellow Fritters 93
Mexican Style Fritters 94
Orange Fritters 95
 Indian Style Fritters II 96
Caprese Fritters 97
Cauliflower Fritters 98
Yam Fritters 99
Mediterranean Fritters 102
Chickpea Okra Fritters 103
Ginger Snap Dessert Sandwiches 104
Tostones and Beef Sandwiches 105
Florida Flounder Sandwiches 107
Award Winning Tuna Salad Sandwiches 109
Fresno Topped Cheddar Sandwiches 112
Colorado Springs Chicken Sandwiches 113
Curry Jalapeño Sandwich Spread 114
Connecticut Breakfast Sandwiches 115
Patty’s Simple Autumn Sandwiches 116
New Zealand Sandwich Cookies 117
Amish Sandwich Cookies 119
Chicken on Croissants 122
Tuna Sandwiches in Greece 123
Pulled Chicken Sandwiches 124
Chicago Cube Steak Sandwiches 125
European Grilled Cheese 126
Nebraska Apple Sandwiches 127
 Turkey Gyros 128
Open Faced Dijon Caprese Sandwiches 129
Alternative Carolina Classic 132
Golden State Mushroom Sandwiches 133
Rump Steak Sandwiches 134
Chopped Beef Sandwiches 135
Jacksonville Chicken Salad Sandwiches 136
Texas Sirloin Rolls 137
Alternative Prep Time: 12 mins

Pancakes Total Time: 12 mins

Servings per Recipe: 4

Calories 230 kcal
Fat 8.2 g
Carbohydrates 32.7g
Protein 6.4 g
Cholesterol 65 mg
Sodium 650 mg

Ingredients
3/4 C. milk 1 egg
2 tbsp white vinegar 2 tbsp butter, melted
1 C. all-purpose flour cooking spray
2 tbsp white sugar
1 tsp baking powder
1/2 tsp baking soda
1/2 tsp salt

Directions
1. In a medium bowl, mix together the milk and vinegar and keep aside for about 5 minutes.
2. In a large bowl, mix together the flour, sugar, baking powder, baking soda and salt.
3. Add the egg and butter into the milk mixture and beat to combine.
4. Add the flour mixture into the milk mixture and beat till no lumps are here.
5. Grease a large skillet with cooking spray and heat on medium heat.
6. Add about 1/4 C of the mixture into the skillet and cook till the bubbles form on the
surface.
7. With a spatula, flip and cook till browned from this side.
8. Repeat with the remaining mixture.

Alternative Pancakes 9
PANCAKES
for Autumn
Prep Time: 20 mins
Total Time: 40 mins

Servings per Recipe: 6

Calories 278 kcal
Fat 7.2 g
Carbohydrates 45.8g
Protein 7.9 g
Cholesterol 36 mg
Sodium 608 mg

Ingredients
1 1/2 C. milk 3 tbsp brown sugar
1 C. pumpkin puree 2 tsp baking powder
1 egg 1 tsp baking soda
2 tbsp vegetable oil 1 tsp ground allspice
2 tbsp vinegar 1 tsp ground cinnamon
2 C. all-purpose flour 1/2 tsp ground ginger
1/2 tsp salt

Directions
1. In a bowl, add the milk, pumpkin, egg, oil and vinegar and beat till well combined.
2. In another large bowl, mix together the flour, brown sugar, baking powder, baking soda,
allspice, cinnamon, ginger and salt.
3. Add the flour mixture into pumpkin mixture and mix till just combine.
4. Heat a lightly greased griddle on medium-high heat.
5. Add about 1/4 C of the mixture into the griddle and cook till browned from both sides.
6. Repeat with the remaining mixture.
7. Serve hot.

12 Pancakes for Autumn

Dutch Prep Time: 10 mins

Pancakes Total Time: 30 mins

Servings per Recipe: 2

Calories 392 kcal
Fat 23.8 g
Carbohydrates 33.4g
Protein 11.7 g
Cholesterol 237 mg
Sodium 509 mg

Ingredients
3 tbsp butter 1/4 tsp salt
1/2 C. all-purpose flour 1/4 lemon, juiced (optional)
1/2 C. milk 1 tbsp confectioners' sugar
2 eggs, beaten
1 tsp white sugar
Directions
1. Set your oven to 425 degrees F before doing anything else.
2. In a 9-inch pie plate, add the butter and place the plate in the preheating oven for about
5-10 minutes.
3. In a bowl, add the flour, milk, eggs, white sugar and salt and beat till well combined.
4. Transfer the mixture into the pie plate over hot butter evenly.
5. Cook in the oven for about 20-24 minutes or till a toothpick inserted in the center comes
out clean.
6. Drizzle the pancake with lemon juice and serve with a sprinkling of the confectioners'
sugar.

Dutch Pancakes 13
LIGHT
Pancakes
Prep Time: 5 mins
Total Time: 15 mins

Servings per Recipe: 3

Calories 264 kcal
Fat 5.1 g
Carbohydrates 48.9g
Protein 5.4 g
Cholesterol 0 mg
Sodium 717 mg

Ingredients
1 1/4 C. all-purpose flour 1 1/4 C. water
2 tbsp white sugar 1 tbsp oil
2 tsp baking powder
1/2 tsp salt

Directions
1. In a large bowl, mix together the flour, sugar, baking powder and salt.
2. In a small bowl, add the water and oil and beat to combine.
3. Make a well in the center of the flour mixture.
4. Add the oil mixture into the well and mix till just combined.
5. Heat a lightly greased griddle on medium-high heat.
6. With a large spoonfuls, place the mixture into the griddle and cook till the bubbles form on
the surface.
7. Flip and cook till browned from the other side.
8. Repeat with the remaining mixture.

14 Light Pancakes
Sourdough Prep Time: 10 mins

Pancakes Total Time: 30 mins

Servings per Recipe: 12

Calories 117 kcal
Fat 7.2 g
Carbohydrates 10.7g
Protein 2.5 g
Cholesterol 32 mg
Sodium 232 mg

Ingredients
1 C. all-purpose flour 2 eggs
3/4 tsp baking soda 1/2 C. milk
1/2 tsp salt
2 tbsp white sugar
1 tsp baking powder
1 C. Herman Sourdough Starter
1/3 C. vegetable oil

Directions
1. In a large bowl, mix together the flour, baking soda, salt, sugar and baking powder.
2. Add the sourdough starter, oil, eggs and milk and beat till well combined.
3. Heat a lightly greased griddle on medium-high heat.
4. Add about 1/4 C of the mixture into the griddle and cook till browned from both sides.
5. Repeat with the remaining mixture.
6. Serve hot.

Sourdough Pancakes 15
POTATO
Pancakes
Prep Time: 15 mins
Total Time: 45 mins

Servings per Recipe: 15

Calories 197 kcal
Fat 2.4 g
Carbohydrates 39g
Protein 5.2 g
Cholesterol 37 mg
Sodium 652 mg

Ingredients
5 lb. potatoes, peeled 1 tsp ground black pepper
1 onion 1 tbsp vegetable oil
3 eggs, beaten
2 1/2 C. dry pancake mix
2 tsp salt

Directions
1. In a food processor, add the potatoes and onion and pulse till grated.
2. In a large bowl, mix together the potatoes, onions, eggs, pancake mix, salt and pepper.
3. In a large skillet, heat the oil on medium heat.
4. Add the desired amount of potato mixture and cook for about 3-4 minutes per side.
5. Repeat with the remaining mixture.

16 Potato Pancakes
Authentic Prep Time: 15 mins

Austrian Pancakes Total Time: 50 mins

Servings per Recipe: 6

Calories 316 kcal
Fat 21.7 g
Carbohydrates 23.3g
Protein 7.5 g
Cholesterol 151 mg
Sodium 205 mg

Ingredients
1 C. all-purpose flour 1 C. heavy cream
1/4 tsp salt 2 tbsp margarine
2 tbsp sugar
1 C. milk
3 eggs

Directions
1. Set your oven to 325 degrees F before doing anything else.
2. In a bowl, mix together the flour, salt and sugar.
3. Add the milk, eggs and cream and mix till a smooth mixture forms.
4. In a cast iron skillet, melt the margarine.
5. Transfer the mixture into the skillet over the melted margarine evenly.
6. Cook in the oven for about 35 minutes or till a toothpick inserted in the center comes out
clean.
7. Remove from the oven, and keep aside to cool till the pancake sets.
8. Serve with a drizzling of the maple syrup.

Authentic Austrian Pancakes 17

TRADITIONAL
Swedish Pancakes
Prep Time: 15 mins
Total Time: 30 mins

Servings per Recipe: 4

Calories 382 kcal
Fat 19.8 g
Carbohydrates 34.1g
Protein 16.5 g
Cholesterol 225 mg
Sodium 459 mg

Ingredients
4 extra large eggs, separated 4 egg whites
1 C. all-purpose flour 3 tbsp vegetable oil
1/2 tsp salt
2 tbsp white sugar
1 C. milk
3 tbsp sour cream
Directions
1. In a bowl, add the egg yolks and beat till thick.
2. In another bowl, sift together the flour, salt and sugar.
3. Add the flour mixture and milk into the egg yolks alternately and mix till just combined.
4. Stir in the sour cream.
5. In a third bowl, add the egg whites and beat till stiff but not dry.
6. Fold the egg whites into the mixture.
7. In a skillet, heat a small amount of the oil on high heat.
8. Add about 1 tbsp of the mixture into the skillet and tilt the pan to spread the mixture
evenly.
9. Cook till the pancake browns from one side.
10. Flip the pancake and cook till browned from the other side.
11. Repeat with the remaining mixture.

18 Traditional Swedish Pancakes

March Prep Time: 15 mins

Brunch Pancakes Total Time: 50 mins

Servings per Recipe: 8

Calories 360 kcal
Fat 19.5 g
Carbohydrates 31.2g
Protein 15.1 g
Cholesterol 89 mg
Sodium 792 mg

Ingredients
2 C. baking mix (such as Bisquick (R)) 1 1/2 tbsp white sugar
2 C. shredded Cheddar cheese, divided 12 slices cooked turkey bacon, crumbled
1 C. milk
5 tbsp maple syrup
2 eggs
Directions
1. Set your oven to 350 degrees F before doing anything else and grease a 13x9-inch
baking dish.
2. In a bowl, add the baking mix, 1 C. of the Cheddar cheese, milk, maple syrup, eggs and
sugar and mix till well combined.
3. Transfer the mixture into the prepared baking dish.
4. Cook in the oven for about 20-25 minutes or till a toothpick inserted in the center comes
out clean.
5. Remove from the oven and top the casserole with the bacon and remaining 1 C. of the
Cheddar cheese evenly.
6. Cook in the oven for about 5 minutes.

March Brunch Pancakes 19

3-INGREDIENT
Fruit Banana
Prep Time: 15 mins
Total Time: 30 mins

Pancakes Servings per Recipe: 4

Calories 93 kcal
Fat 2.7 g
Carbohydrates 14.9g
Protein 3.8 g
Cholesterol 93 mg
Sodium 36 mg

Ingredients
1 banana, mashed
1 egg
1 tsp arrowroot powder
Directions
1. In a blender, add the banana, egg and arrowroot powder and pulse till well combined.
2. Heat a griddle on medium heat.
3. Place half of the mixture into the griddle and cook for about 2-3 minutes per side.
4. Repeat with the remaining mixture.

22 3-Ingredient Fruit Banana Pancakes

Turkish Prep Time: 15 mins

Pancakes Total Time: 1 hr 20 mins

Servings per Recipe: 8

Calories 86 kcal
Fat 3.5 g
Carbohydrates 10g
Protein 3.5 g
Cholesterol 48 mg
Sodium 124 mg

Ingredients
2/3 C. water 1/3 tsp salt
2/3 C. milk 3/4 C. all-purpose flour
2 eggs
1 tbsp vegetable oil

Directions
1. In a bowl, add the water, milk, eggs, vegetable oil and salt and beat till well combined.
2. Slowly, add the flour into egg mixture and beat till well combined.
3. Keep the mixture aside for about 1 hour.
4. Stir the mixture again.
5. Heat a lightly greased griddle on medium-high heat.
6. Add the mixture by large spoonfuls into the griddle and cook for about 2-4 minutes per
side.
7. Repeat with the remaining mixture.

Turkish Pancakes 23
HEALTHY BREAKFAST
Pancakes
Prep Time: 10 mins
Total Time: 20 mins

Servings per Recipe: 4

Calories 304 kcal
Fat 2.7 g
Carbohydrates 64.6g
Protein 9.6 g
Cholesterol 0 mg
Sodium 734 mg

Ingredients
2 C. white whole wheat flour 1 tsp orange extract
2 tbsp baking powder
2 tbsp ground flax meal
17 fluid oz. orange juice

Directions
1. In a bowl, mix together the flour, baking powder and flax meal.
2. Add the orange juice and orange extract into flour mixture and mix till well-combined.
3. Heat a lightly greased griddle on medium-high heat.
4. Add the mixture by large spoonfuls into the griddle and cook for about 3-4 minutes.
5. Flip and cook for about 2-3 minutes.
6. Repeat with the remaining mixture.

24 Healthy Breakfast Pancakes

Apple Cinnamon Prep Time: 15 mins

Pancakes Total Time: 30 mins

Servings per Recipe: 2

Calories 654 kcal
Fat 28.4 g
Carbohydrates 86g
Protein 16.6 g
Cholesterol 421 mg
Sodium 525 mg

Ingredients
3 tbsp butter 1 tsp baking powder
1 large apple, cored and sliced 1 tsp vanilla extract
1/2 C. white sugar, divided 1 pinch salt
2 tsp ground cinnamon
4 eggs
1/3 C. milk
1/3 C. all-purpose flour
Directions
1. Set your oven to 400 degrees F before doing anything else.
2. In an oven proof skillet, melt the butter on medium heat.
3. Add the apple slices, 1/4 C. of the sugar and cinnamon and cook, stirring for about 5
minutes.
4. Meanwhile in a large bowl, add the eggs, milk, flour, remaining 1/4 C. of the sugar, baking
powder, vanilla extract and salt and beat till smooth.
5. Place the mixture over the apple slices evenly.
6. Cook in the oven for about 10 minutes.
7. Remove from the oven and run a spatula around the edges of the pancake to loosen.
8. Invert the skillet over a large plate and serve.

Apple Cinnamon Pancakes 25

PEANUT BUTTER
Chocolate
Prep Time: 15 mins
Total Time: 40 mins

Pancakes Servings per Recipe: 4

Calories 484 kcal
Fat 23.4 g
Carbohydrates 58.2g
Protein 13.5 g
Cholesterol 77 mg
Sodium 737 mg

Ingredients
1 1/4 C. all-purpose flour 1 tsp vanilla extract
1 tbsp baking powder 1/4 C. peanut butter
1/2 tsp salt 1/4 C. chocolate chips
2 tbsp brown sugar 1 ripe banana, diced
1 1/2 C. milk
1 egg, beaten
3 tbsp butter, melted

Directions
1. In a bowl, mix together the flour, baking powder, salt and brown sugar.
2. In another bowl, add the egg and milk and beat till well combined.
3. Add the peanut butter and stir till smooth.
4. Add the milk mixture into the flour mixture and mix till just moistened.
5. Add the melted butter and vanilla extract and beat to combine.
6. Gently fold in the chocolate chips and diced banana.
7. Heat a large nonstick skillet on medium heat.
8. Add about 1/4 C. of the mixture into the skillet and cook for about 2 minutes.
9. Flip and cook for about 2-3 minutes.
10. Repeat with the remaining mixture.

26 Peanut Butter Chocolate Pancakes

Chicken Prep Time: 6 mins

Pancakes Total Time: 21 mins

Servings per Recipe: 4

Calories 321 kcal
Fat 17.8 g
Carbohydrates 9.6g
Protein 29.1 g
Cholesterol 116 mg
Sodium 441 mg

Ingredients
1 lb. skinless, boneless chicken breast meat salt and pepper to taste
- finely chopped 2 tbsp vegetable oil
1/2 medium onion, finely chopped
3 tbsp mayonnaise
1 egg, lightly beaten
1/3 C. all-purpose flour

Directions
1. In a large bowl, add the chicken, onion, mayonnaise, egg, flour, salt and pepper and mix
till well combined.
2. In a skillet, heat the oil on medium heat.
3. Add about 1/4 C. of the chicken mixture into the skillet and cook till browned from both
sides.
4. Repeat with the remaining mixture.
5. Serve hot.

Chicken Pancakes 27
TRUE TUSCAN
Pancakes
Prep Time: 5 mins
Total Time: 20 mins

Servings per Recipe: 4

Calories 350 kcal
Fat 24.9 g
Carbohydrates 15g
Protein 16.7 g
Cholesterol 61 mg
Sodium 681 mg

Ingredients
3/4 C. baking mix (such as Bisquick 5 tsp prepared pesto
(R))
1/3 C. water
1 (8 oz.) package Cheddar cheese,
shredded
Directions
1. Heat a greased griddle.
2. In a bowl, add the baking mix, water, Cheddar cheese and pesto and mix till well
combined.
3. Add about 1/4 C. of the mixture into the griddle and cook for about 2-3 minutes per side.
4. Repeat with the remaining mixture.

28 True Tuscan Pancakes

Another random document with
no related content on Scribd:
 Úgy örült, midőn az új ruhában egy egészen más, egy csinos,
vidám, valódi kisasszonyi alakot láthatott tükrében. Sokat igazított
ruháján, hogy jobban álljon, mihez jól értett, mert unokatestvéreit
rendesen ő szokta felöltöztetni. Itt egy redőt simított el, ott épen
redőbe szedte az egy kissé engedni nem akaró kelmét, emitt egy
megtüremlett részt hozott rendbe, amott karján szépen hihúzogatta
és késztette, hogy bugyokat vessen. Mi szép ruha volt, mi jól állott
rajta! Az a szép fejék is egészen más alakot adott neki. Hogy
mosolygott, örvendett; sokkal boldogabb volt, mintha az övé lett
volna a ruha. Mi sok ily szép ruhája volt Esztinek, mégis mi
haragosan szokott öltözködni! Ha neki csak egyetlen ily ruhája volna!
– Istenem! ha Kálmán most látna, tudom, hogy még szivesebb
volna hozzám. Most igazán szép vagyok. Épen illik hozzám e kék
szín. Ha így bálba mehetnék, hogy tánczolnék! Oly rég nem
tánczoltam már, oly rég… Utoljára a bácsi nevenapján tánczoltam
ezelőtt egy évvel. A vacsora után egy kis tánczot rendezett a
fiatalság, de már csak a végére mehettem be. Nekem kellett ügyelni
mindenre, mennyi bajom, mennyi dolgom volt. Istenem, mihelyt
bementem, Kálmán mindjárt fölkért… kétszer tánczolt velem. Oly
barátságos, oly nyájas volt. Azt mondotta, hogy nagyon jól, nagyon
szépen tánczolok. Olyan könnyű vagyok, mint a pehely. Hogy
röpített a polkába, hogy megforgatott a csárdásban. Kár, hogy csak
rövid ideig tartott mindkét táncz. A vendégek már oszolni kezdettek,
a zene elhallgatott, Kálmán is búcsút vett tőlem. Oly kedvesen
mosolygott reám, még egyszer ismételte, hogy milyen jól, milyen
szépen tánczolok, olyan könnyű vagyok, mint a pehely… Most, ha
látna, talán azt mondaná: szép is vagyok. Igazán, most oly szép
vagyok.
Gyönyörködve nézegette magát, gyönyörrel néztem én is ott a
szögletben, egy székhez támaszkodva. De az ő gyönyöre nem
tartott oly soká, mint az enyém. Mélázni kezdett és lassanként
elkomorodott. Egyszerre, mintha égetné testét a ruha, csipkés ujj és
gallér, letépett magáról mindent.
– Oh, mi irigy, hálátlan, rossz teremtés vagyok én! – kiáltá
zokogva. A más ruháját veszem magamra, irigykedem
unokatestvéreimre, mert nekik szebb ruhájuk van. Az igaz, rosszak
hozzám, az Isten bocsássa meg nekik, a néni is zsémbes, a bácsi is
egy kissé durva, sokat is kell dolgoznom, de mégis hálátlan vagyok.
Mi lett volna belőlem nélkülök, a szegény árvából, kinek senkije sem
volt a világon. Oh, Kálmán, ne szeress engem; irigy, hálátlan,
nagyravágyó vagyok. Mindenedet elpazarlanám, ruhára költeném,
hiába szereznél, nem lenne láttatja, mindig szebbeket kivánnék,
mindig a másét irigyleném, koldusbotra juttatnálak. Jaj Istenem,
ments meg a kísértettől!
Sírva ült le varróasztala mellé és varrni kezdett gyorsan,
szenvedélylyel, mintha erőszakos munkával igyekeznék elnyomni
föllázadt érzelmeit. Majd félénken az új ruha felé pillantott, melyet
összegyűrve lökött az ágyra, ijedten szökött fel, odament és szépen
összefogta, kiterítette. Újra varrni akart, de mintha valami eszébe
jutott volna, hirtelen fejéhez kapott, levette a fejéket, helyére tette s a
tükör elől szekrényébe rakott mindent, a mit öltözésekor előszedett.
A szoba egészen olyan volt, mint azelőtt, csak Katalin nem. Újra
varrt, de most már nem oly gyorsan, sőt néhány pillanatra félbe is
hagyta és elgondolkozott. Egy-egy tiszta fényes csepp lopózott
szemébe, hiába törülte le, megint egy új csillámlott föl. – Oh,
Istenem, mennyi könnybe került egy pár vidám mosoly a tükör előtt.
Jó Katalin, ne búsulj! Csak így tévedj mindig csak ennyi bűnöd
legyen az életben. Ha Kálmán látna, most szeretne igazán beléd. Ne
hidd, hogy a férfiak mind oly hiúk és léhák. Bizonyosan Kálmán
becsül, szeret és nőül vesz. Szép és jó vagy, mi kell több egy valódi
férfiúnak, oh, még kevesebbel is megelégszik.
Örvendj, hogy sokkal szebb arczod van, mint ruhád; hány nő
cserélne veled, kinek szép ruhája van, de rút arcza! Örvendj, hogy
megtanultál tűrni, szenvedni, annál több örömed lesz.
Ne tartsd magad míveletlennek. Ne búsulj, hogy nem tudod
kínozni a zongorát, elegen teszik, igen is sokan, legalább minden
ember panaszol, a kinek egy kis hallása van. Ne bánd, hogy nem
beszélsz annyiféle nyelven. Elég magyar nő van, ki sok nyelvet
tanult, de tulajdonkép egyet sem tud s legkevésbbé a magyart.
Aztán mi hasznát vennéd? Dicsérnéd, mint a többiek, Shakespearet
és Miltont, Molièret és Racinet, Schillert és Goethet, kiket unnál, nem
értenél és rontanád magad Dumasval, Paul de Kockkal és Suevel.
Írnál franczia leveleket tele hibával, fecsegnél németül, folyvást csak
németül, bécsiesen s azt hinnéd, hogy mívelt hölgy vagy.
Oh, maradj annak, a mi vagy és légy boldog, szivemből kivánom!
 III.

Szerettem volna mindezt fenhangon mondani, de nem tettem,

megzavartam volna szegényt. De vajjon tehettem volna? Hiszen ha
nem látott, hallani sem fogott volna. Nem lát, nem hall engem senki.
Mi vagyok, élő lény vagy kísértet? Midőn kiléptem a szobából,
éreztem a kilincs vasának hidegét, a konyha küszöbén épen
megbotlottam, tehát élek, de a kapu közt hiába kértem egy kis vizet
a kútról jövő szolgálótól, hogy oltsam szomjamat, nem hogy felelt
volna, még meg sem állott, pedig épen mellettem ment sl. Párisban
vagyok-e vagy egy magyar kis városban, hol Katalin lakik? Hiszen
ez Pest! Valóban Pest egyik utczáján lépdeltem. Nem értem, nem
segíthetek rajta, nincs más mód, mint megnyugudnom benne, végre
csak kifejlik belőle valami.
Az utczán emberek jöttek-mentek, de egy ismerős arczot sem
találtam köztük. Csak a házak voltak a régiek. Aha, ez épen egyik
barátom lakása! Odafordultam és fölsiettem a lépcsőkön.
Az emeletre érve, úgy tetszett, mintha nem jó helyen járnék.
Sokkal csinosabb itt minden, mint azelőtt. Ez az előszoba legalább is
nagyságos úri, pedig az én barátom csak tekintetes úr, sőt még neje
sem engedi magát nagyságoltatni, pedig irodalmunkban már rég
eldöntött kérdés, hogy minden valamire való nő nagyságos, mint az
erdélyi fejedelemasszonyok. Furcsa egy divat biz’ ez, de még
furcsább az, hogy én nem tudom, hol járok. A házat nem véthettem
el, azonban a háznak két udvara van; lehet, hogy az alkony
szürkületében a jobbfelőlibe léptem be s nem a balba, hol barátom
lakik, lehet, hogy barátom azóta nagyságos úr lett s neje is eltűri a
fejedelemasszonyi czímet. Lehet… hisz’ velem ma minden
lehetséges, csak az lehetetlen, hogy ébren legyek. Valóban, nekem
álmodnom kell. Már este felé jár az idő, ma még egy falatot sem
ettem, még sem vagyok éhes. Mindig máshova nyitok be, mint a
hova akarnék, mintha láthatatlan kéz vezetne s játszanék velem,
mint valami bábbal. Egy pár óra alatt megjárom Párist és Pestet,
még a vidékre is jut időm kirándulni, pedig tengerlépő bocskorral
nem ajándékozott meg a mesebeli tündér. Mindig nőkkel kell
találkoznom, látnom, hallanom őket a tükör előtt, mintha
botrányvadászó ember volnék, pedig Isten látja lelkemet, annyi
nyilvános botrányt láttam akaratlanul is, hogy nincs kedvem
vadászni a titkosakra. Ez nem lehet más, mint álom játéka, ily
képtelenség még a magyar beszélyekben sem fordul elő. Legalább
én nem olvastam. Úgy van, álomnak kell lenni. De hiszen nyitva a
szemem, látok, hallok, érzek, minden arra mutat, hogy ébren kellene
lennem. Mi lehet ez az én állapotom? Jaj, csak erről ne! Ha
gondolkozom felőle, úgy megfájul a fejem, oly zavarba vesz minden
gondolatom, mintha épen a szép fogalmát akarnám meghatározni.
A szobából, a kissé nyitva hagyott ajtón, élénk beszélgetés
hangzott ki. Mind női hang, egyik vastagabb, a másik vékonyabb, de
mindenik hadar. Jól esett, hogy valami elvonta figyelmemet. Az
embernek máskor sem jó sokat foglalkozni magával, hát még az én
állapotomban. E közben mind előbbre léptem s egyszer csak a
szobában találtam magamat. Minden fesz nélkül néztem körül, mert
már megszoktam, hogy Isten vagy ördög kegyelméből, nem tudom,
mindent láthatok s hallhatok s engem senki.
Egyik nő a komorna lehetett, abból ismertem reá, mert viseltes,
de czifra és drága ruha pompázott rajta, melyet hihetőleg úrnőjétől
kapott ajándékba. Aztán érezte rangját, komolyabb s méltóságosabb
volt, mint a másik, kiben már szelességénél fogva is szobaleányt
fedezett föl világismeretem.
– Még egyszer mondom, ez a czipő egy kissé bő; jó itthon, de
estélyben! Menj, siess, hozz egy mást – mondá a harmadik, az úrnő.
– De nagyságos asszonyom, hiszen a mult hónapban ilyenben
ment volt…
– Mit fecsegsz, az Isten áldjon meg, csak ezt hagynád el. Ti
mindent jobban akartok tudni, mint én, persze én nem tudom, milyen
lábam van, ti jobban tudjátok. Csak ne fecsegnétek, az embert
egész beteggé teszi ez a sok beszéd, még elkésem miattatok az
estélyből. Csak ne fecsegnétek…
– Jól mondja a nagyságos asszony – vágott közbe a szobalány –
nem is tudom, ez a Klári okosabb akar lenni az egész világnál.
A komorna egy megvető pillantást vetett a szobalányra.
– Küldjön engem nagysád – folytatá a szobalány – hozok én
épen olyan piczit, mint a nagysád lába, eszem azokat a piczi
lábakat.
– Te keztyűért mégy – mondá az úrnő, bókjáért egy jóakaró
pillantást vetve a kis szobalányra – hozz egy új tuczettet, valamivel
kisebb legyen, mint ez.
– Hiszen ez mind a nagysád száma, eddig mind ilyen keztyűket
viselt – szólt közbe a komorna.
– A nagysád száma, hogy is ne? Nem csak a számról van itt szó,
hanem finomabb kell, aztán valamivel kisebb is. Neked jól esik, ha
az embert bosszantod. Klári, ne bosszants, mert olyat teszek, hogy
magam is megbánom. No hát mit álltok itt? Takarodjatok! De megállj,
Klári, megállj az Istenért, mit sietsz: Hát a fejék? Már elfeledted? Ha
az ember nem mond meg mindent, semmi sem jut eszetekbe.
Hiszen megmondtam már. Bizony még nem mehetek ma estélybe…
Nem, nem, nem… onnan nem lehet elmaradnom. Mondd meg a
divatárusnőnek, hogy nem ilyet rendeltem. Csak most az előbb
vettem észre, hogy nem egészen olyan, a milyent Turkevyné visel.
Hiszen megmondottam neked már az előbb is. Siess hát az Istenért!
Igérj kettős árt, hogy legszebb legyen az olyanformájúak közt. Talán
ezt is kijavíthatja, talán kész is van olyan. Ha nincs kész, csináljanak
újat, másfél óra alatt megcsinálhatják. Még nincs hét óra. Hogy is
nem néztem meg jobban, midőn tegnap reggel elhozták. Hiába,
annyi a dolgom, a fejem is fáj bele! Siessetek, siessetek lelkeim,
kérlek szépen: igazítsatok el mindent, nagy jót tesztek velem,
megjutalmazlak benneteket. Siessetek. Megállj, Julcsa! Mondd meg
az inasnak, hogy tüstént jelentse, ha a nagyságos úr haza jő.
Kilencz felé be legyen fogva. Mit álltok itt? Siessetek, hamar,
hamar…
A komorna és szobalány kisiettek. A már nagyjában felöltözött
úrnő kimerülve ült le egy karszékre, mindamellett ügyelve arra, hogy
pompás báli ruhája össze ne gyűrődjék. Kezébe hajtotta fejét,
pihent, gondolkozott, álmadozott és búsult. Arczán zavar, szemében
tétovázó tekintet s ajkai körül az izgatottság reszketegsége. Egy báli
öltözék adna-e neki ennyi gondot? Igaz, nemcsak czipő, keztyű,
hanem egy megtüremlett szalagocska is szerencsétlenné tehet
némely nőt, de ez arczon több van a hiúság bosszús felindulásánál.
Ő szenved szegény és szenvedése nem ma este kezdődik.
Már beléptemkor megismertem benne Matildot, a gazdag
örököst, a nem szép, de kedves és ritka jó szívű, a nem nagyon
eszes, de művelt hölgyet. Ezelőtt egy pár évvel ment férjhez,
esküvőjén is ott voltam. Mi boldog volt az oltár előtt, talán kevély is
lesz vala, ha tudja, mi a kevélység. Bezzeg anyja szomorú volt. Bár
gyöngélkedett, mégis eljött a templomba. Oly buzgón imádkozott
szegény, sejtette, érezte, tudta, hogy e deli vőlegény, a ki
díszmagyar ruhájában a lovag eszményképének tünik föl, nem fogja
boldogítani lányát, de remélte, hinni akarta, hogy Isten elfordítja e
csapást, megakadályozza a dolgok természetes folyamát. Matild
atyja előkelő nemes és gazdag földbirtokos volt, a ki rég meghalt,
midőn ő még alig volt hat éves. Özvegy anyja azóta mindig falun
lakott; nagy gonddal neveltette egyetlen lányát, egy gouvernante s
három-négy mester foglalkozott a kis Matild kiképzésével s a
magányba vonult anyának minden öröme abban telt, hogy egy
perczre sem válik el lányától s egészen neki él. Midőn lánya
betöltötte tizenhetedik évét, Pestre költözött, vontatva, kénytelen,
aggódva. Búsult, hogy meg kell válni magányától s nemsokára talán
lányától is. Oh, ha egy derék, jó ember venné el lányát! Ő maga
elbetegesedvén, egyik rokonára bízta Matild bevezetését a
társaságba, a ki igyekezett minél boldogabbá tenni a falun
növekedett egyszerű leányt s hurczolta bálról bálra, estélyről
estélyre. Mi boldog és boldogtalan volt Matild. Mennyire élvezte a
fővárosi élet örömeit s mennyire fájlalta, hogy ő nem kitünő szép,
kissé ügyetlen is s talán inkább vagyonáért udvarolnak neki, mint
szépségéért vagy eszéért. Azonban e szenvedéseknek még emléke
is kitörlődött szívéből, midőn Ödön lépett föl udvarlójaként, egy deli
ifjú férfiú, kinek anyja grófi hölgy, ki jobban énekel, mint a szinház
első tenora, tánczol, vív, mint akármelyik táncz- vagy vívómester, a
lovaglásban fölülmulja a circus angol lovarait, utazott Afrikában,
Amerikában s még Isten tudja hol, a férfitársaság lelke, a nők
kedvencze, a főváros első gavallérja s e mellett épen oly vagyonos,
mint ő. Valóban, kivéve az utolsó pontot, mindez igaz volt Ödönről.
Jószágaiból ugyan még keveset adott el, de folyvást nagy
adósságokkal terhelte, kivált a legközelebbi években s épen ezért
nézett gazdag menyasszony után. A tőkepénzeseken és
uzsorásokon kívül a világ ugyan minderről keveset tudott, de ha
tudja vala, sem tartja azért még szegénynek Ödönt, mert egy öreg
és gazdag nagybátyja volt, a kiről szép örökség nézett rá. Csak
Ödön tudta, hogy e vagyont nem fogja örökölni, mert nagybátyja
engesztelhetlen haragszik reá s egy másik öccsének hagyja
mindenét. Azért, mielőtt csőd alá jutna, sietett megkérni Matild kezét.
Az anya nem volt hajlandó beleegyezni, egyszerűbb férjet óhajtott
volna lányának, de Matild halálosan beleszeretett a deli férfiúba. Az
anyának engedni kellett, végre belenyugodott. Szegény, azután,
hogy lánya férjhez ment, nem sokáig élt. Míg az ifjú pár
Olaszországban töltötte a telet, addig ő falun, az ősi kastély egyik
szegletszobájában, hol annyiszor virrasztott Matild mellett, szép
csöndesen elszunyadt, a nélkül, hogy még utolszor megcsókolta,
megáldhatta volna szeretett lányát. Ez nagyon fájt szivének; de
mégis jobb, hogy nem láthatta őt, mintha így elbúsulva látta volna,
mint a hogy most ül karszékén.
Matild hirtelen fölkelt s becsöngette az inast s tudakolta, hogy
férje haza jött-e már; megtudva, hogy nem, ingerülten járt föl s alá a
szobában.
– Ödön most nem tartja meg úgy szavát, mint vőlegény korában,
mint Olaszországban, Párisban. Ott Olaszországban… Istenem,
milyen szép élet volt az. Oh! ha még egyszer menyasszony
lehetnék!… Hát ha nem is jő haza ma este, hát ha egyedül kell
mennem az estélybe? Ez csunyaság, hazugság, hűtlenség volna,
az, az, az…
 Az óra hetet ütött.
– Hiszen csak hét óra! – folytatá megkönnyebbedve – milyen
gonosz, zsémbes, féltékeny asszony lettem. Szégyen!
megérdemelném, hogy Ödön ne szeressen. Csak hét óra, bizony
nem csoda, hogy még nem jött haza. Jobb is, ha később jő, mikor
egészen fel vagyok öltözve. De ha nem jőne is haza, ha egyedül
mennék az estélybe s ő majd később jőne is oda, az sem lenne
valami nagy dolog. Nem, nem, az még sem illik. A férj járjon nejével,
mert különben megitélik, rágalmazzák. Egyébiránt én nem
csodálkoznám, ha ma elkésnék. Szegénynek annyi dolga van. Más
férfinak a világért sincs félannyi is. Mennyi ismerőse, barátja! Most a
kaszinóba kell menni, hogy egy fontos politikai ügyet közöljön egyik
barátjával, ki hajdan miniszter volt, majd a lóversenyre kell készülni,
vadászni menni, gyűlésekbe járni, mennyiféle gyűlés van, Isten tudja
szerit számát. Neki sehonnan sem szabad kimaradni; azt mondanák,
hogy a felesége nem engedi, otthon tartja. Isten mentsen! A peres
ügyekkel, jószágainkkal is mennyi a vesződsége, hol ide, hol oda
utazik; csaknem azt kivánom, hogy bár szegényebbek volnánk.
Szegény Ödönre az atyja sok adóságot hagyott, aztán Ödönt is
megcsalta egy pár barátja Párisban; érettök váltókat írt alá, nagy
mennyiség pénzről. Most neki kell megfizetni. El kellett adni jószágai
nagy részét, hogy adósság nélkül lehessünk. Azt nagyon jól tette. Az
egészen más, hogy az én jószágaimra sok pénzt vettünk fel, azt
Ödön a gazdaság berendezésére fordítja. Azt mondja, kétannyi
jövedelmünk lesz. Szegény anyám, mennyire örülne, ha látná, hogy
Ödön mily jó gazda. Mégis mennyit rágalmazta előttem a minap az
az Emma. Mind azt mondotta nekem, hogy ügyeljetek Ödönre, mert
vesztegető, könnyelmű. Csak a rossz szivű és csúf szájú barátnőktől
őrizkedjünk. Elhisz a szegény asszony nekik mindent, azután búsul
és sír, a míg jó és okos férje fel nem világosítja. Hányszor hoztak
ezek már engemet síróba. Flóra is Párisban mindazt beszélte
nekem, hogy Ödön azt a szép énekesnőt szereti, pedig Ödön csak
tisztelte művészi lelkesedésből. Természetes, mert Ödön szépen
énekel, érti az operákat, nem úgy mint az ő férje, az a medve. Flóra
irigyli tőlem Ödönt, neje óhajtott volna lenni, szerette leánykorában,
de Ödön engem szeretett, engem vett el. Ezért irigykedik reám,
rágalmazza férjemet, ezért mondotta nekem a mult héten is, hogy
Ödön Turkevynét szereti. Mindent rosszra magyaráz az a rossz
Flóra. Gyűlölöm, utálom. Hát hiszen tehet-e róla szegény Ödön,
hogy olyan eszes, mulatságos ember s örömest beszél vele
Turkevyné?… Oh, én akár senkivel se beszéljek Ödönön kívül…
Lehet-e azért hibáztatni, hogyha fölkérik énekelni, Turkevyné oly
szivesen énekel vele?… Oh, ha ha én tudnék énekelni, mennyit
énekelnénk együtt!… Oka-e Ödön annak, hogy ha a Városligetbe
lovagol s történetesen találkozik Turkevynével, udvariasságból haza
kell kísérnie? Oh, én is megtanulok lovagolni, Ödön megtanít,
megigérte, a jövő tavaszszal együtt fogunk lovagolni. Akkor aztán
még Flóra sem rágalmazhatja Ödönt. Azt hiszem, tökéletesen
hiszem, hogy Turkevyné szereti Ödönt s el akarja tőlem csábítani. Ki
ne szeretné Ödönt? Oly deli, jó, okos, gyöngéd. Oh, én igazán
csodálkozom, hogy ily férfiú engem szeret, engem, ki nem vagyok
szép…
Épen a tükörnél ment el, egy pillanatra megállott, bele nézett,
mintha óhajtott volna szebbnek látszani, azonban úgy tetszett neki,
hogy életében talán most találja magát legkevésbé szépnek.
Elszomorodva fordult el tükrétől és gyorsan tovább sietett.
– Jaj, Turkevyné szép asszony, sokkal szebb, mint én. Oh, ha
Flórának igaza volna, ha megcsalna Ödön… Jaj, megölném
magamat, megölném abban a perczben!
Oly erős, megrázó volt ez átvillanó gondolatról felköltött
indulatroham, hogy tántorogva rogyott karszékébe s eszébe sem
jutott kímélni ruháját. Kétségbeesve kulcsolta össze kezét s nyomta
fejéhez, mintegy elnyomni akarva gondolatait. Majd keze alá hullott
mereven, mint egy darab fa, de arcza égett, keble hullámzott! Idő telt
belé, míg kisírta magát, míg enyhült. Mátkagyűrűjét forgatta ujján s
oly jól esett, hogy a mult édes emlékeihez menekülhet.
– Nem, nem lehet! Ez arcz, e szem, ez ajak nem csalhatnak.
Akkor semminek, senkinek nem lehetni hinni a világon. Oh, mikor
Ödön megvallotta nekem szerelmét, e gyűrűt ujjamra húzta, örök
hűséget esküdött az oltárnál – Istenem! mennyi érzés rezgett
hangjában, égett szemében! Most is, ha néha jobb kedvében reám
tekint!… Nem, nem lehet. Ő nem csalhat meg engemet. Igazán,
vétettem ellene, hogy ilyesmit gondolok. Egész féltékeny lettem.
Megbántottam Ödönt, nagyon megbántottam. Hogy örülne most
Flóra, ha látna! Elbeszélné az egész világnak. Csak azért sem
hiszem, csak azért sem, pedig nem csodálnám, ha Ödön egy kissé
reám unna. Hibás vagyok. Elhanyagolom a világot, magamat, mindig
otthon ülök, mindig vele szeretnék lenni. Jól mondotta Ödön, hogy
leljek több örömöt a világban, járjak szinházba, bálba, fogadjak
vendégeket, költsek többet. Az ő jó szive nem akarja, hogy pénzbeli
szerencsétlenségeiért én szenvedjek, pedig épen azért akartam
takarékoskodni. Ő szeretné, hogy én legyek a világ legboldogabb
asszonya. Oh, kell-e annál nagyobb boldogság, hogy nőd vagyok?
De igazad van, kedvesem. Tudom, mi a vágyad, bár nem mondod.
Óhajtod, hogy én is ragyogjak a társaságokban, mint te, hogy ne
csak szerethess, hanem büszke is lehess reám. Jól értelek, tudom,
mily öröm látni téged mindenkitől szeretve, bámulva. Úgy fogok
tenni. Meglásd, feleséged nem lesz utolsó asszony, leánykorában
sem volt az. Most már nem vagyok oly félénk is, mi régen kissé
ügyetlenné tett. Még egy pár udvarlóm is akad. Unni fogom őket, de
érted szivesen eltűröm. Az lenne furcsa, ha félteni kezdenél tőlük,
mint én most téged Turkevynétől. Nem bánnám, de mihelyt
észrevenném, többé soha se szólanék hozzájuk. Oh, a mai estélyen
meg fogsz elégedni velem, szép, vidor, beszédes és még egy kissé
kaczér is leszek, tánczolni, vigadni fogok…
A tükörhöz szökelt, vidáman, mosolyogva, mintha nem is ő volna,
ki az elébb kétségbeesve rogyott össze. Most szebbnek találta
magát, mint valaha. Illegette ruháját, hajlongott, nézte magát a mint
előre, hátra lép, mint egy szinésznő, a ki szerepét próbálja.
– Ez a ruha csakugyan illik nekem. Szegény anyám mindig azt
mondotta, hogy kerüljem a kiáltóbb szineket s a nagy pompát, mert
az nekem nem jól áll, hozzám csak az egyszerű illik, ez tesz
kedvessé, széppé. Egészen az ő izlése szerint öltözködtem még
asszonykoromban is. Ezután felhagyok vele. Oly férfiú nejének, mint
Ödöné, illő, hogy divatban és pompában versenyezzen
Turkevynével, kinek bizony félannyija sincs, mint nekem. Ez a ruha
valóban jól áll. Ebben méltóságosb, valódi asszony vagyok, hajdani
ruháimban csak olyan leánynak nézhettek.
Azonban öröme nem tartott soká, valami megzavarta. Úgy
látszott, hogy nem tartotta magát elég karcsúnak; két kezét csípőjére
téve, szorította derekát, a hogy csak tudta.
– Ah, az a Klára nem fűzött be elég szorosan. Majd ha visszajő,
segítünk rajta. De bizony arczom is halvány, nem illik ehhez a
ruhához. Miért ne lehetne azon is segíteni? miért ne pirosítanám ki
magamat egy kissé? Épen itt van egy kis pirosító, ez a bolond Julcsa
hozta a minap, azt gondolta, hogy olyan vagyok, mint az ő grófnéja,
a hol tavaly szolgált. Én nem hiúságból, tetszelgésből akarom
használni, csak férjem kedvéért, csak ma. Mi van abban vétek?
Hányszor vagyunk képmutatók szóval, arczczal, hányszor
mosolygunk a szalonokban, midőn sírnunk kellene, hányszor
rebegjük a szeretet szavait, midőn gyűlölünk, hányszor tagadjuk el
az igazat érdekből, udvariasságból, rosszakaratból. Oh, mindez
nagyobb bűn, mintha arczunknak vissza kivánjuk adni azt a
pirosságot, melyet lehervasztott róla a bánat.
Matild így megnyugtatva lelkiismeretét, kipirosítá arczát, sőt
szemöldjét is megfeketítette egy kissé. Látszott, hogy nem tanulta be
még a mesterséget, oly durván festette ki magát, hogy a
gyakorlatlan szemet sem lett volna képes megcsalni. Úgy örült
arczának, úgy élvezte magát, mint babáját a gyermek. Épen azon
perczben hitte magát legszebbnek, midőn kivetkőzött majd minden
bájából. Anyjának igaza volt; nem illettek hozzá a kiáltó szinű és
pompás ruhák. Kaczérrá tették a kaczérság bája nélkül s elrabolták
tőle a kedvességet. Így felpiperézve, kifestve egészen elvesztette
egyéniségét. Nem volt több, mint egy rosszul kifestett viaszbáb s oh!
szép szeme, mely mosolyogni akarva is bánatos volt, oly
visszataszítón hazudtolta meg arczának képmutatását.
 Matild így megnyugtatva lelkiismeretét,
kipirosítá arczát.

Azalatt megérkezett a komorna, szobalány; mindent hoztak, a mi

kellett s hozzáfogtak az öltöztetés befejezéséhez. Föltették fejékét,
fölrakták ékszereit s mindent elkövettek, hogy asszonyuk különös
szeszélyének eleget tegyenek. Matild szép, legszebb akart lenni a
mai estélyen s egész erővel dolgozott azon, hogy ne lehessen az.
Aggodalma, féltékenysége, fájdalma megzavarták józan eszét,
izlését. Másokat akart utánozni, mások szíve, mestersége és
szépsége nélkül.
 A komorna mindent tűrt, nehogy a szobaleányt új diadalra
juttassa, de midőn asszonya felpróbálta az ujonnan hozott czipőt,
nem tehette, hogy ismét ellent ne mondjon.
– Igen szűk ez, nagyságos asszonyom, szorítani fogja lábát, nem
tánczolhat.
– Épen jó, épen ilyet kívántam – erősíté Matild, próbakép egy
lépést téve hol előre, hol hátra.
– Ez a Klára a maga lábáról itél meg minden lábat – jegyzé meg
a szobalány, kapva az alkalmon, hogy a büszke komornát ismét
bosszanthassa.
Klára most sem szólt többet, de midőn azt parancsolta asszonya,
hogy jobban fűzze be, megint ellentmondott e kívánságnak.
– No jó, hát hadd el, jer Julcsa, fűzz be te.
Julcsa egész diadallal fogott a fűzéshez s már azt hitte, hogy
holnaptól fogva ő lesz a komorna. Nagy bosszúságára nem
kedvezett neki a sors; nem értette még eléggé ezt a különben nem
bajos mesterséget, csak kínozta szegény asszonya derekát, mire
aztán Klára meglehetős durván félrelökte s művészi kezével néhány
percz alatt végrehajtotta az egész műtétet.
– Oh, nekem, nagyságos asszonyom, mindegy, de azt hiszem,
nem fogja kiállani sokáig; ilyenkor könnyen el is ájulhat az ember,
kivált, ha táncz közben felhevül.
– Ej, dehogy!… Ah, most már jó minden – mondá Matild, egész
diadallal tekintve tükrébe s még egyszer szemlét tartva öltözéke
felett. Elégült volt; piczi lába és karcsu dereka nagyon hasonlított a
Turkevynéjéhez.
Semmi sem hiányzott, csak a férj; már a kilenczet is elütötte s
még sem jött haza. Ez nagyon nyugtalanította Matildot. Keresésére
küldötte a cselédeket: a legényt a kaszinóba, a komornát egyik, a
szobalányt másik barátjához.
 – Oh, ha nem jő el, ha nem tartja meg szavát! – kiáltá az
aggodalom és szűk czipő, a féltékenység és a nagyon befűzött
derék szorongatásai között. Egyedül kell mennem. Tudom, mindjárt
kérdeni fogja Flóra, hol mulat Ödön. De ha az estélybe sem fog
eljönni, ha Turkevyné sem lesz ott? Akkor tudni fogom, hogy
megcsalt, hogy együtt vannak. Jaj!…
Megeredtek könnyei, sírt, zokogott, majd egy negyed óráig.
Végre léptek hallatszottak.
– Ez ő, ismerem lépteit. Édes Ödönöm! – sikoltá kitörő örömmel
és sietett tükréhez, hogy még egyszer megnézze magát, igazítson
valamit öltözékén s egész díszben fogadhassa férjét. De oh! mit
kelle látnia tükrében! Könnyei felolvasztották arczfestékét, szemöldje
feketéjét csipkeujjával homlokára törülte. Alig ismert magára, rút volt,
mint egy kísértet. A szégyen és félelem elnémították s a testi és lelki
fájdalmak kimerültségében áiulva rogyott tükre elébe.
Miért kellett látnom még egyszer e nőt? Maradt volna lelkemben
az a kép, melyet esküvőjén láttam. Vajjon ha még egyszer látandom,
bálban fogom-e látni, pompás ruhában vagy a templomban,
szegényes öltözetben, megvénülve még ifjan s imádkozva minden
remény nélkül. Férje még sokáig fogja hitetni mézes-mázos
beszédével, egész addig, míg vagyonát mind elpazarolja; barátnői
még sokáig fogják ingerelni férje ellen, egész addig, míg férje el nem
hagyja Ő ma barátnőinek hiszen, holnap férjének s örülve,
szenvedve, ámítni fogja magát minden nap új reménynyel, új tervvel
mindaddig, míg férje el nem szökik valamelyik szeretőjével. Ő még
sokáig fogja játszani a gazdag és divatos nő szerepét, hogy a
szánalom és nevetség tárgya legyen, egész addig, a míg egy reggel
arra ébred föl, hogy semmije sincs, még az a párna sem az övé,
melyen gondterhes feje nyugszik. Jó Matild, drágán fizetted meg,
hogy a főváros legdelibb férfiának lehettél neje. Szegény anyádnak
igaza volt. De ő is hibás, nagyon hibás, miért nem vitt magával a
sírba.
 IV.

Mindezt nem Matild szobájában gondoltam; midőn elájult, siettem

ki a szobából s nem voltam kíváncsi: vajjon férjét lesujtja-e a bánat
vagy örvendeni fog, hogy megszabadult egy pár napra nejétől.
Mentem gyorsan, gondolataimba mélyedve, nem tudva hová s
egyszer csak egy sötét lépcsőzeten találtam magamat. Mintha az
első vagy második emeleten járnék valamely nem díszes utcza
dísztelen házában. Miféle háziúr lehet ez, a ki ily sötét este sem
gyujtat mécset? Lemenjek-e vagy fel? Kevesebb veszélylyel jár, ha
fölfelé megyek, lefelé könnyebben eleshetem. Talán találok valakit.
Tapogatózva kapaszkodtam mind feljebb-feljebb. Egy ajtóhoz érve,
benyitottam, konyha volt, az asztalon mécs égett, a szolgáló aludt.
Benyitottam a másik szobába is; ott is gyertya égett az asztalon, de
senki sem volt a szobában. Mindegy. Ott az a kényelmes karszék,
beleülök, úgy is elfáradtam azon az átkozott lépcsőn. Leültem s
unalmamban vizsgáltam a szobát.
Megvallva az igazat, nem igen volt mit vizsgálnom. Egyszerű, de
tisztességes szoba volt egy benyilóval, egyéb semmi. Azt hiszem,
nincs szükség leírnom a bútorokat, mindenki képzelheti, a ki látott
oly pamlagot, széket, asztalt, ruhaszekrényt, melyeket olcsó áron
vehetni a harmadrendű bútorraktárakban. Az egész szobában
leginkább magára vonta a figyelmet egy nagy, szép és tiszta tükör,
mely a pamlag fölött trónolt s az a tömérdek kép, melyekkel a fal
sűrűn be volt aggatva. Vajjon kit, mit ábrázolnak e képek? tudakolta
kíváncsiságom. Fölkeltem s rendre megnéztem. Mind Napoleon-kép
volt: a tűzértiszt, a tábornok, a consul, a császár, a fogoly a halott; a
reichstadti herczeg gyermek és ifjú korában; aztán az unokaöcs,
mint elnök, mint dictátor, mint császár, lóháton, gyalog, ülve, polgári
és egyenruhában, régibb és újabb kő-, réz- s aczélmetszetben.
Mindjárt tudtam, hol vagyok. Ez az öreg franczia nyelvmester
szállása a Józsefvárosban, ki gyakorlatilag nagyon békés, jámbor
ember, de elméletben nagy forradalmár, katona s mindenkivel
összevesz, ki nem tiszteli a Napoleonokat. Neje, egy alföldi magyar
asszony, számba sem veszi férje forradalmi és háborús
szenvedélyét, hanem azért nagyon haragszik reá, hogy mindjárt-
mindjárt egy-egy Napoleon- vagy csataképet vásárol, pedig már is
olyan a szobájuk, mint egy képárús bolt. Még más dolog miatt is
összekoczczannak néha, kivált a hónapok elején. Az öreg úr szeret
kávéházba járni, franczia hírlapot olvasni, sakkozni, költ is, veszt is,
ha nem is épen sokat. E kiadások fedezése végett aztán a hónap
elején, mikor leczkéinek díját átadja feleségének, mindig kénytelen
lehúzni belőle néhány forintot, sőt, a mint egy párszor kisült, egy-két
leczkét még el is tagad. Egyszer magam is tanúja voltam egy ily
összekoczczanásnak. Heves egy összekocczanás volt, de az eset is
rendkívüli vala. Valóságos coup d’état-t követtek el az öreg úron, ő
pedig ezt csak a Napoleonoknak engedi meg és senki másnak a
világon. Tudniillik felesége arra a gondolatra vetemedett, hogy
fortélyt fortélylyal kell visszatorolni s egy este, a míg ő aludt,
kimotozta zsebét s kivett belőle minden eltitkolt jövedelmet. Nagy
veszekedés támadt köztük franczia és magyar nyelven; mert az öreg
úr, bár harmincz év óta lakik Pesten s oly nagy tisztelője a
magyarnak, hogy keleti francziának nevezi, nagyon keveset beszél
magyarul, neje pedig francziául nem tud, noha ő is meg van
győződve, hogy a magyar után mindjárt a franczia a legderekabb
nemzet. Elég az hozzá, hogy dúltak-fúltak, egyik francziául, a másik
magyarul, minek aztán minden furcsasága mellett megvolt az a jó
oldala, hogy nem érthetvén és nem ingerelhetvén eléggé egymást,
hamar kibékültek s az öreg úr visszakapta pénzének felét. Különben
jól éltek, szerették s becsülték egymást. Volt is miért. Az öreg
franczia becsületes, víg ember volt teljes életében, az öreg
francziáné pedig egy zsémbes áldott asszony. Így nevezte és
ismerte őket az egész Józsefváros, sőt azon túl is mindenki, a ki
leczkét vett az öreg úrtól vagy sakkozni járt hozzá, a kik közé
tartoztam egykor magam is.
Csodálatos, senki sincs itthon. Azt értem, hogy az öreg úr még
nem tudott megválni kávéházától s még jobban sakkozik vagy
magasztalja Napoleont, de a felesége, az öreg francziáné, hol van?
Csak nem ment szinházba vagy bálba? Hiszen ő nem kap a világ
bolondságain s meg vagyok győződve, hogy húsz év óta mindig
otthon találta a kilencz óra, csakhogy ne fizessen a kapusnak, mikor
férje úgy is eleget fizet. Hátha meghalt? Lehet, sőt már bizonyos. Ha
ő élne, az ablakközben nem pompáznának virágok, hanem befőttes
üvegek, az eczetes üveg a kályháról nem vándorolt volna ki a
konyhába, e tiszta, fényes tükör helyett, most is a homályos,
foltokkal tarkázott trónolna a pamlag fölött, a régiek helyét nem
foglalták volna el az ugyan olcsó, de mégis új vagy legalább újságot
mutató bútorok. Úgy van, ő meghalt. Most leánya uralkodik e
szobában, ki nem csak a tisztaságot szereti, mint anyja, hanem a
csínt is s talán egy kis pompára is vágyakozik. Charlotte tehát, a
virgoncz kis állat, a mint anyja nevezte, korlátlan úr a háznál.
Csodálhatni, hogy azt a sok Napoleon-képet egy kissé meg nem
dézsmálta. Bizonyosan erélyesen megvédte őket az öreg úr. Vajjon
meg fogja-e őrizni, védeni Charlotteot is, e szebb képet minden
Napoleon-képnél? Bizony félek, hogy az öreg francziánét nem
pótolja ki az öreg franczia s hiába bámulja III. Nápoleon mély
belátását, ravasz politikáját, neki bajosan lesz annyi belátása és
ravaszsága, hogy észrevegye a leányát környező veszélyeket.
Tovább nem elmélkedhettem, mert belépett Charlotte, maga előtt
nógatva az álmos szolgálót. A mint szavából kivehettem, csak a
velök egy emeleten lakó nőszabónál volt valami szabásmintáért.
Pirongatta a szolgálót, hogy addig is elalszik, nem szégyenli;
megvettette vele a másik szobában atyja ágyát, aztán feküdni küldte,
maga pedig leült varrogatni.
Nézésébe merültem, hanem megérdemelte a bámulatot is.
Charlotte szép leány volt, legszebb ismerőseim között. Kár, hogy egy
pár nyugodtabb pillantást sem vethettem reá, mert kopogtattak az
ajtón s felköltötték. Újra a Napoleon-képeket kellett néznem.
Azonban csakhamar visszatért, a házmestertől kisérve, ki egy levelet
s egy csomagot hozott neki, engedelmet kérve, hogy csak most
hozza föl, bizony sok dolga volt, nem ért rá.
Charlotte hirtelen átfutotta a levelet, alig rejthető felindulással
kérdezvén, hogy ugyan ki hozhatta. A házmester egy olyan
inasforma emberről beszélt, kiről nem tudott semmi egyéb jellemzőt
megjegyezni, mint azt, hogy dadog. Úgy látszott, hogy ez
Charlottenak elég volt. Köszönte a házmester szívességét s
megnyugtatta, hogy mindent át fog adni atyjának, mert e levél ugyan
neki szól, de a csomag atyját illeti.
– Béla írta! – kiáltá kitörő örömmel a házmester távozása után –
az a dadogó inas az ő inasa, ismerem, sokszor izen tőle atyámnak,
mikor dolgai akadályozzák a társalgó leczke megtartásában. Ő írta.
Hogy elváltoztatta írását, bizony erről soha sem ismertem volna reá.
De mit is írt csak? – s itt újra el kezdé olvasni a levelet: «Fogadja a
kisasszony születésnapján emlékül ez ékszereket atyja egyik régi
barátjától, a ki ismeretlen akar maradni…»
Hangja lassan-lassan suttogásba halt, míg egészen elnémult. A
heves örömön némi lehangoltság vett erőt; zavarba jött s csak
kíváncsisága volt még élénk s öntudatlan-hevesen bontotta föl a
bepecsételt csomagot s nyitotta ki a jól bepakolt szekrénykét,
melyből drága nyakláncz, fülbevaló, karperecz s melltű csillogtak ki.
Mohón, de sápadozva s reszketve nézegetett meg mindent.
Szemrehányás, lelki vád kínozhatták. Egymással küzdő érzések közt
hánykódott. Mintha szeretné felpróbálni legalább a nyaklánczot s
nem volt hozzá ereje. Könnyekre fakadt, durván lökte félre a
szekrényt s durczásan vetette magát a karszékbe.
– Ez szemtelenség! Miért küld nekem ékszert. Küldött volna egy
bokrétát, írt volna melléje egy kis levelet s írta volna alá nevét, a mint
illik. Visszaküldöm neki, levelet írok, összeszidom, megmondom
atyámnak, hogy ne adjon neki több társalgó leczkét, tiltsa ki házából.
Hadd szenvedjen vakmerőségeért, hadd boruljon sírva lábamhoz.
Majd meglátom, megbocsáthatok-e neki.
Büszkén vetette hátra fejét, mintha Béla már lábához borult volna
s neki gondolkodni kellene, hogy mit válaszoljon. Nem soká azonban
úgy látszott, hogy valamennyire lágyul iránta. Arcza szelidebb
kifejezést váltott, mélább, álmadozóbb lőn.
– Az igaz, hogy szeretem, jó, szép, csinos fiú. Nem tudom,
azokban az úrfiakban van valami, a mi nincs meg más ember fiában.
Azt meg kell adni, hogy még a csúf is csinos köztük. Szebben kötik
nyakkendőjüket, jobban áll rajtuk a ruha, jobban tudnak járni, ülni,
beszélni, ha mindjárt ostobaságot beszélnek is. Béla kitünő köztük,
különösen azt szeretem benne, hogy oly finom s oly nagy tisztelettel
viseltetik irántam, mintha én is úri hölgy volnék. Olyan szépen
köszön, mikor belép a szobába, kalapját, mikor leül is, mindig
kezében tartja, nem mint ezek a magunkfélék, kik mindjárt lecsapják
oda az asztalra. S mennyi mindent s mily kedvesen tud
összebeszélni. Ezek a többi fiatalemberek, kik néha hozzám járnak,
ha egy kissé szemérmesek, csak az időről, a Császárfürdőről s a
Városligetről tudnak beszélni, a kik pedig bátrabbak, még ingerkedni
akarnak, sületlen vicczeket mondanak – a pimaszok!… Láttam egy
párszor lovagolni is, itt ablakunk alatt. Kinéztem. Mi módosan
köszönt, egészen levette kalapját, más csak alig billenti meg, pedig
nem is báró, mint az én Bélám. S mi gyöngéd édes atyámhoz is;
atyámnak kellene hozzá járni, hogy nála vagy az utczán sétálva, egy
pár órát francziául társalogjanak, a helyett a legtöbbször ő maga jő
el, sőt egy félórácskával előbb, talán, hogy el ne késsék, talán, hogy
velem fecseghessen. Azt mondja, hogy tőlem többet tanul francziául,
mint atyámtól. Bámulja, mi szépen beszélek, könyveket hoz olvasni,
pompás kötésű szép könyveket. Ő gazdag, fényes születésű s még
sem büszke. Dicséri Francziaországot, hol egyenlőség uralkodik,
magasztalja atyámmal együtt Napoleont, ki tüzértisztből lett császár,
elkergette a régi urakat s érdemes polgárokat tett herczegekké,
grófokká, bárókká… Bezzeg anyja nem olyan, mint ő. Büszke,
nagyon büszke. Nem is tudom, ezek az úri asszonyok azt hiszik,
hogy nincs a világon más asszony, csak ők, a többi mind komorna,
szobalány, szolgáló; pedig bizony rendesen rútak, csak a drága ruha
és ékszer a mi rajtok szép. Ki nem állhatom őket!… A minap is,
mikor atyámmal a Városligetben sétáltunk s találkoztunk a Béla
anyjával, mily büszkén nyujtotta nekem kezét csókra. Csak atyámért
csókoltam meg, oly nagy leánynak, mint én, már nem kellene kezet
csókolnom; az lett volna az illendőség, hogy megöleljen, aztán nem
bántam volna, ha meg kellett volna is csókolnom ránczos arczát.
Ilyen hideg, büszke nő hogy lehet a Béla anyja? Nem hiszem, hogy
szeressék egymást. Fogadni mernék, hogy Béla engem százszor
jobban szeret. De hát ha szeret, miért ostobáskodik, miért küld