Borovik (Komiža)
| Borovik | |
 | |
| Kilátás a Tito-barlangtól | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Komiža |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21483 |
| Körzethívószám | (+385) 021 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 7 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 266 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 02′ 02″, k. h. 16° 07′ 52″43.033878°N 16.131040°EKoordináták: é. sz. 43° 02′ 02″, k. h. 16° 07′ 52″43.033878°N 16.131040°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Borovik témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Borovik falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében, Vis szigetén. Közigazgatásilag Komižához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Splittől légvonalban 58 km-re délnyugatra, Komiža városától légvonalban 3, közúton 9 km-re délkeletre, a sziget legmagasabb pontja, a Hum-hegy alatt fekszik. Komižáról Vis irányában haladva a második útba eső településnél Podšpiljénél balra kell lekanyarodni a Hum irányába. A Podšpilje központú falucsoport többi tagja Duboka, Podhumlje és Žena Glava. Egykor hozzá tartozott a szomszédos Dračevo Polje is az azonos nevű faluval, mely ma már Vis városához tartozik. Ma az egész területre a Gornje Polje, illetve a Komiško Polje elnevezést használják.
Története
[szerkesztés]Területe már az újkőkorban lakott volt, ezt bizonyítja a közeli Lokva nevű lelőhely, amelyet a kőkorszaki ember agyag kitermelésére használt. Kopacinán illír halomsírok, magán Borovikon pedig velencei erődítmény maradványai találhatók. A település valószínűleg a 17. században keletkezett, amikor a sziget a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Lakói főként állattartással foglalkoztak, melyhez Vela Polján és a Krušovicán található két, forrás nélküli vízgyűjtő tavacska adta a vizet. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1805-ben a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de 1811-ben a tengeri fölényben levő angolok elvették a franciáktól. Napóleon végső veresége után újra az osztrákoké lett. A 19. század végére a lakosság az állattartás helyett a szőlőtermesztéssel és a halászattal kezdett foglalkozni.
A településnek 1880-ban 58, 1910-ben 75 lakosa volt. 1918-ban elfoglalták az olasz csapatok, az olasz uralom 1921-ig tartott. Ezután az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején 1944 júniusa és októbere között itt volt a Tito vezette partizán alakulatok parancsnoki központja. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A jugoszláv időszak sziget gazdasági stagnálásának időszaka volt, a lakosság száma töredékére esett vissza. 1991-től a független Horvátország része, de 1992-ig a JNA katonái állomásoztak a szigeten. A jugoszláv katonák csak 1992 május 30-án hagyták el végleg a szigetet, helyükre horvát csapatok érkeztek. Fellendült a turizmus és 1993-ban újra megalakult az önálló Komiža község. 2001-ben a Komiško Polje területén 129 ember élt, többségük idősebb volt 65 évesnél. A II. világháború előtt még több mint 700 lakos élt itt, akik főként szőlő és olajbogyó termesztéssel foglalkoztak. Ezután azonban nagy kivándorlási hullám indult meg Észak-Amerika és Ausztrália felé. 2011-ben a településnek 12 állandó lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 58 | 68 | 72 | 75 | 0 | 80 | 88 | 87 | 69 | 29 | 15 | 17 | 15 | 12 |
(1857-ben, 1869-ben és 1921-ben lakosságát Komižához számították.)
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Podšpiljét Podhumljéval összekötő úttól északra található Zonketova kula velencei toronyerődje, mely a Viši mezőn átvezető utat nyugatról őrizte. A mai falak valószínűleg csak a 18. század óta állnak, de az épület megőrzött néhány középkori részletet. A földszinti rész boltozott és a régi kapuzat megsemmisülése után az emeleti részeket csak a rajta levő nyíláson át létrával lehetett megközelíteni. Az első emeleten volt a kemence, melyből később a földszinten is építettek egyet, mely jó állapotban maradt fenn. A falak ma még konzerválásra várnak. A toronytól nyugatra földszinti épületek álltak, ma már csak a romjaik láthatók. Kissé távolabb található egy ciszterna. A tetőkre eső vizet a toronytól északra és délre levő két ciszternában gyűjtötték össze.
- A közeli Kopanicán illír halomsír maradványai találhatók.
- Határában a Hum-hegy oldalában található a Titó-barlang, ahol a II. világháború idején 1944. júniusától októberéig a Tito vezette partizánok parancsnoksága működött.
- A Hum-hegyen álló Szentlélek kápolnától nagyszerű kilátás nyílik Vis szigetére és a környező szigetvilágra.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- Komiža város hivatalos oldala (horvátul)
- Komiža város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]Podšpilje – képes ismertető (horvátul)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Podšpilje című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
