Gornji Proložac
| Gornji Proložac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Proložac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21264 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 262 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 651 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 28′ 41″, k. h. 17° 11′ 05″43.478152°N 17.184816°EKoordináták: é. sz. 43° 28′ 41″, k. h. 17° 11′ 05″43.478152°N 17.184816°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gornji Proložac falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Proložachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Splittől légvonalban 60, közúton 92 km-re keletre, Makarskától légvonalban 24, közúton 45 km-re északkeletre, községközpontjától 6 km-re északkeletre a dalmát Zagora területén, Imotska krajina északnyugati részén fekszik. Proložacnak a magasabban fekvő, északkeleti részén található, ezt fejezi ki a nevében levő „gornji” (felső) jelző is.
Története
[szerkesztés]A térség első ismert népe az illírek voltak. Róluk mesélnek az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai. Az illír háborúk végeztével az 1. század elején e terület is Dalmácia római tartomány része lett. A békésebb idők gazdasági felvirágzást hoztak e vidék számára is, mely elsősorban az utak megépítésében mutatkozott meg. Ezek közül néhány ma is használatban van. A római korban építették azt a hidat is, amelynek maradványaira a község egyik jelképe a Šarampov-híd épült. A római jelenlétet az e vidéken előkerült számos régészeti lelet (pénzek, ékszerek, használati eszközök, fegyverek) is igazolja. A horvátok ősei a 7. században vándoroltak be erre a vidékre. A bencés atyák Opačacnál a Vrljika-folyó forrásánál építették fel kolostorukat, innen végezték a térség lakóinak keresztény hitre térítését. A 14. századtól a hívek lelki gondozását a ferencesek vették át, akik az elpusztult kolostort újjáépítették. Proložac első írásos említése 1444-ből Stjepan Vukčić Kosača bosnyák herceg okleveléből származik. A török 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd néhány évvel később már ez a terület is uralmuk alá került. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Ezután a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1970-es évektől vette kezdetét. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 346 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 1.243 | 1.217 | 1.327 | 1.225 | 895 | 553 | 381 | 346 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Munkás Szent József tiszteletére szentelt temploma 1985-ben épült a podi településrészen. Mivel csakhamar kicsinek bizonyult 1987-ben öt méterrel meghosszabbították.
- Bušanji nevű településrészén áll a Mária szíve templom, melyet 1995-ben a helyiek és az innen elszármazottak anyagi támogatásával építettek Vinko Grabovac tervei szerint. Harangtornyában egy harang található. 1995. augusztus 14-én szentelte fel Ante Jurić érsek.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- Prolozac község hivatalos oldala (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A község információs portálja (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
Irodalom
[szerkesztés]Vlade Dragun – Bože Ujević: Legende imotskog krša, Zagreb/Split 2014.
