Csia Ji
| Csia Ji | |
 | |
| Élete | |
| Született | i. e. 200 Lojang () (a mai Honan () tartomány, Kína) |
| Elhunyt | i. e. 169 Csangan, Han-dinasztia |
| Nemzetiség | kínai |
| Gyermekei | Jia Fan |
| Pályafutása | |
| Irodalmi irányzat | fu-költészet |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csia Ji témájú médiaállományokat. | |
Csia Ji () (hagyományos kínai: 賈誼; egyszerűsített kínai: 贾谊, pinjin hangsúlyjelekkel: Jiǎ Yí, magyar népszerű: Csia Ji) (i. e. 200–169) kínai államférfi, költő a Han-dinasztia idején.
Élete
[szerkesztés]Csia Ji () már fiatalon kitűnt irodalmi tehetségével, közkedvelt esszéi, költeményei miatt tizennyolc éves korában Csia seng (), vagyis „Csia () diákként” (賈生 / 贾生) emlegették szülővidékén. Tehetségének köszönhetően pártfogói beajánlották a Han-dinasztia akkori uralkodójának, Ven () császár (ur. 180–157) udvarába, és hamarosan császári tanácsadóvá lépett elő. Udvari munkája során gyakorta került összeütközésbe az olyan, nála rangban és méltóságban magasabb hivatalnokokkal, mint Csou Po () 周勃 (? － i. e. 169) és Kuan Jin () 灌嬰 / 灌婴 (? － i. e. 169).
Csia Ji () és Csao Co () 晁錯 / 晁错 (kb. i. e. 200 － i. e. 154) (a másik császári főtanácsos) beadványban hívták fel az uralkodó figyelmét, a központi hatalmat meggyengítő „kiskirályok” hatalmának túlzott megerősödésére, s indítványozta befolyásuk visszaszorítását.[1] Egy i. e. 176-ban tett beadványában a törvények túlságosan uniformizált alkalmazásának hátrányaira hívta fel a császár figyelmét, miszerint a császári méltóságban az uralkodóhoz közel állók társadalmi rangjukon vagy vérségi kötelékeiken keresztül részesülnek, ezért helyesebb lenne a magas rangú megóvni a szégyentől, ami elkerülhetetlen velejárója a közönséges büntetésnek.[2]
Ekkoriban az ázsiai hunok (hsziung-nu ()) olyannyira megerősödtek, hogy a Han-uralkodók kénytelenek voltak a megalkuvás (ho-csin (); szó szerint: „béke és barátság” 和亲 /和親) politikáját folytatni velük szemben, melynek keretei között, minden évben gazdag ajándékokat küldet számukra. Csia Ji () és Csao Co () ezt a megalkuvó politikát is több ízben élesen bírálta.[3]
A konfuciánus erények eszmeiségétől fűtött bírálatai és kritikái miatt elveszítette főtanácsosi állását. I. e. 177-ben Csangsa () hercegének udvari tanára (Csangsa Vang taj-fu () 長沙王太傅 / 长沙王太傅) lett, de az ottani nedves, párás klíma nem tett jót az egészségének és közérzetének.
I. e. 173-ban Ven () császár visszahívta őt a fővárosba, hogy a misztikával kapcsolatos kérdésekről tárgyaljon vele. nem sokkal ezt követően kinevezte legkisebb fia Liu Ji () 劉揖 / 刘揖 (? － i. e. 169) herceg tanárává.
I. e. 169-ben a diákja, a herceg leesett a lováról és szörnyethalt. A rákövetkező évben Csia Ji () alig harminchárom évesen önkezével vetett véget az életének, állítólag a herceg halála miatti mardosó felelősségérzete miatt.
Művei
[szerkesztés]Csia Ji ()t korai halála ellenére is, a maga után hagyott művei alapján a Han-kori irodalom kiemelkedő művészei között tartják számon. Az i. e. 2. és 3. század költeményeit tartalmazó Csu () elégiáiból kisarjadó fu-költészetet a Han-korban oly nagyra értékelték, hogy alig akadt olyan híresebb kötő, író, aki ne próbálkozott volna meg vele. Közülük is a legkiemelkedőbb Csia Ji () volt, akinek műveit a hunani száműzetés idején a nagy előd, Csü Jüan () költészete ihlette.[m 1][4]
Csia Ji ()nek a korabeli kínai nyelvű prózairodalom kiteljesedésében is jelentős szerepe volt. A beadványaiban használt prózai stílus egyaránt alkalmasnak bizonyult a szövegmagyarázatok, elbeszélések és értekezések írására. Ez volt az a jellemzően élénk, választékosan tömör, hajlékony és kifejező nyelvezetű prózastílus, amelyet majd a Tang-dinasztia idején többek között Liu Cung-jüan () és Han Jü () vissza szerették volna állítani, s amelyet a Ming- és Csing ()-kor írói is igyekeztek utánozni.[5]
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ Magyarul két költeménye olvasható: Szerdahelyi István műfordításában a Csü Jüan siratása (lásd KKK 1967, 249-251. o.) és Weöres Sándor műfordításában A bagoly (lásd KKK 1967, 251-254. o.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Gernet 2001 105. o.
- ↑ Gernet 2001 106. o.
- ↑ Gernet 2001 108. o.
- ↑ Gernet 2001 139. o.
- ↑ Gernet 2001 138. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Gernet 2001: Gernet, Jacques: A kínai civilizáció története. Budapest, Osiris Kiadó, 2001. ISBN 963 389 111 6
- ↑ KKK 1967: Klasszikus kínai költők I-II. Ford. András László et al. Vál., szerk. és életrajzi jegyzetekkel ellátta Csongor Barnabás (IV-VI. rész) és Tőkei Ferenc (I-III. rész). Az előszót és a jegyzeteket írta Csongor Barnabás. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1967.
- ↑ Tőkei–Miklós 1960: Tőkei Ferenc – Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története. Budapest, Gondolat Kiadó, 1960.
