Jevfimijevi Megváltó-kolostor
A Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei világörökségi helyszín része |
Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei | |
| |
A kolostor Uszpenszkij-temploma | |
Vallás | keleti ortodox kereszténység |
Egyházmegye | Vlagyimir-Szuzdali egyházmegye |
Építési adatok | |
Építése | 1352 |
Világörökségi adatok | |
Világörökség-azonosító | 633-007 |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | I, II, IV |
Felvétel éve | 1992 |
Település | Szuzdal |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 56° 25′ 59″, k. h. 40° 26′ 21″56.433056°N 40.439167°EKoordináták: é. sz. 56° 25′ 59″, k. h. 40° 26′ 21″56.433056°N 40.439167°E | |
A Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Jevfimijevi Megváltó-kolostor (Szpaszo-Jevfimijev-kolostor) az oroszországi Szuzdal legnagyobb építészeti együttese, a város északi részén, a Kamenka-folyó partján. 1352-ben alapították védelmi céllal, amikor a város megpróbált szembeszállni a Moszkvai Nagyfejedelemség növekvő hatalmával. Kezdetben Megváltó-kolostornak nevezték, a Jevfimiev nevet a kolostor első, utóbb szentté avatott apátjáról kapta. Épületei eredetileg fából készültek, ezek mára nem maradtak fenn. A ma is álló épületegyüttes III. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem, IV. Iván orosz cár és tehetős bojárok adományaiból épült a 16-17. században.
Az épületegyüttes
[szerkesztés]A kolostorerődöt magas kőfal veszi körül, magassága 7,5 – 8,5 m, szélessége mintegy 6 m. 12 nagy bástyája közül a déli bejáratot védő a legmagasabb, annak idején megfigyelő pontként is szolgált.
- Szpaszo-Preobrazsenszkij-székesegyház (Úr színeváltozása székesegyház), a kolostor központi épülete. A korai szuzdali templomok hagyományos stílusának mintájára épült 1594-ben. Hétkupolás, monumentális alkotás. Kiemelkedő értékei a 17. századi két híres kosztromai mester, Gurij Nyikityin és Szila Szavin freskói. A templom mellett temették el Dmitrij Pozsarszkij herceget, a lengyelektől Moszkvát 1612-ben visszafoglaló hadvezért.
- Harangtorony a 16. századból való, a 17. században galériával építették körbe.
- Blagovescsenszkaja-templom (Angyali üdvözlet templom) a kapu fölött, (16-17. század).
- Főpapi palota a mellette álló sátortetős Uszpenszkij-templommal, (16. század).
- Nyikolszkaja-templom az ispotály épületével (1669).
- Börtönépület. II. Katalin cárnő utasítására létesítették 1766-ban. Itt végezte életét a dekabrista felkelés egyik ismert személyisége, Fjodor Sahovszkoj. Az épület
1923–1939 között politikai foglyok börtöne volt, napjainkban kiállításnak ad helyet. - Szerzetesi cellák. Az épület földszintje a 17. századból, többi része a 19. századból való.
- Bástyák.
A II. világháború idején
[szerkesztés]1940 közepétől a kolostor hadifogolytábor céljaira szolgált, de ekkor még üresen állt. A II. világháború idején hadifogoly tisztek „elit” tábora lett. Egy ideig itt tartották fogva Friedrich Paulus tábornagyot is,[1] a Sztálingrádot ostromló német csapatok foglyul ejtett parancsnokát. Német és olasz tiszteken kívül 161 magyar hadifogoly tiszt is a szuzdali tábor lakója volt.[2]
Román István egykori hadifogoly 1945-ben festett képei:
-
A kolostor udvara. Hátul a parancsnoki épület, abban volt Paulus szobája. Jobbra a „főpapi ház”, 1943-ban az olasz fogoly tisztek szállása.
-
Az Istenanya elszenderedése-templom refektóriuma a 16. századból. A fogolytábor idején orvosi rendelő és klubterem.
-
A kolostor főbejárata, 23 méter magas kaputornya.
A világörökség része
[szerkesztés]A szépen restaurált épületegyüttes jelenleg a helyi múzeum kezelésében áll, számos állandó kiállítás kapott benne otthont: Oroszországi naivfestők múzeuma, Dmitrij Pozsarszkij-múzeum, régi könyvek és ikonok kiállítása stb. A Szpaszo-Jevfimiev-kolostor a Vlagyimir és Szuzdal Fehér Műemlékei részeként 1992-ben felvették UNESCO világörökség listájára.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Jurij Satalov: Paulus bil uznyikom v Szuzdale. Parlamentszkaja Gazeta, 2001. július 5. (Hozzáférés: 2011. április 29.)[halott link]
- ↑ Varga Éva Mária doktori disszertációja: Magyar hadifoglyok és internáltak a Szovjetunióban az oroszországi levéltári források tükrében (1941–1956), 2008. (Hozzáférés: 2011. április 29.)