Ugrás a tartalomhoz

Labinci

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Labinci
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségKaštelir-Labinci
Jogállásfalu
PolgármesterEnio Jugovac
Irányítószám52464
Körzethívószám(+385) 052
Népesség
Teljes népesség315 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 17′ 49″, k. h. 13° 41′ 27″45.296944°N 13.690833°EKoordináták: é. sz. 45° 17′ 49″, k. h. 13° 41′ 27″45.296944°N 13.690833°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Labinci témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Labinci (olaszul: Santa Domenica) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Kaštelir-Labinci községhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Az Isztria középnyugati részén, Porečtől 8 km-re északkeletre, a Poreč-Vižinada út mentén fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település keletkezésének ideje ismeretlen. Területe 14. században a Velencei Köztársaság került fennhatósága alá. Első említése 1300-ban történt amikor egyke volt a motovuni uradalomhoz tartozó nyolc településnek. A település abban az időben a Szentháromság templom körül települt. Egykori neve Santa Domenica (Sveta Nedelja) volt az akkori plébániatemplomban tisztelt szent neve alapján. A kašteliriek azt tartják, hogy Labinci lakossága egykor Labinból települt ide át, még ma is több labinci lakos viseli a Labinac vezetéknevet. A templomtól délre fekvő Žminjci településrész a Žminj környékéről betelepültekről kapta a nevét. A Szentháromság templomban feltárt glagolita feliratok ugyancsak horvát többségű lakosságról tanúskodnak. A családnevek egy része ugyanakkor számottevő olasz eredetű lakosságra is utal. A motovuni Szent István templomban fel van tüntetve mindazon templomok védőszentje, melyek a 16. század végén a motovuni plébániához tartoztak. A templom bal oldalán S. Io. Bapt. S. Domenicae Patr. felirat olvasható, mely azt igazolja, hogy a Keresztelő Szent János plébániatemplom elődje már az 1500-as évek végén is állt. A plébánia könyvei 1586-tól íródtak. A folyamatos háborúk és járványok következtében lakossága nagyrészt kipusztult. A kipusztult lakosság helyére a velencei hatóságok Dalmáciából a török hódítás elől menekült horvátokat telepítettek. Ekkor kezdődött az a népességgyarapodás, mely a 18. és a 19. században is folytatódott. Ekkor jött létre számos környező kis település (Babići, Tadini, Krančići, Valentići, Kovači, Brnobići, Roškići, Deklići, Mekiši és Rojci). A Višnjan felé vezető úton házak sora épült fel, így Labinci összért a szomszédos Kaštelirral. Labinci lakossága a 17. század végén 120, míg a 19. század közepén már 220 főt számlált. Labinci háromhajós plébániatemplomát valószínűleg a régi templom helyén 1753-ban építették. 1797 a Velencei Köztársaság bukása után az Isztria francia, majd osztrák kézre került. 1847-ben igen kemény tél, majd az ezt követő szárazság miatt éhínség tört ki. 1855-ben három hónapig kolera pusztított, melynek 44 halálos áldozata volt. Ezután Szent Fábián és Sebestyén tiszteletére fogadalmi ünnepet vezettek be. Labincinek egykor a motovunihoz hasonló loggiája is volt, ahol a közösségi élet zajlott. Ennek néhány alapkövén kívül mára már nyoma sem maradt, helyén közkút létesült. 1902-ben megnyitották a Trieszt-Poreč keskeny nyomtávú vasútvonalat a népszerű Parezanát, melynek állomása Labincitől keletre Markovac közelében volt. Labincinek 1857-ben 292, 1910-ben 718 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 1997-ben megalakult Kaštelir-Labinci község, melyet a két település földrajzi közelsége, közös történelmi múltja és szoros családi kötődései indokoltak. 2011-ben 304 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoznak, de sokan dolgoznak a környék nagyobb településein és Porečen is.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt plébániatemploma 1753-ban épült. A 18. és 19. században oldalhajókkal bővítették, 25 méter magas harangtornya 1837-ben épült. Orgonáját Carlo de Beni építette.
  • A Kaštelirből Labincibe menő út mellett áll a 13. századi Szentháromság plébániatemplom,[2] freskóit a 15. század elején festették. A déli falon a koldusnak köpönyegét adó Szent Márton és Szent István vértanú megkövezése, az északi falon a sárkányölő Szent György látható más szentekkel. A falakon glagolita feliratok láthatók, mely az itteni korabeli horvát kultúra bizonyítéka. A templomot 1623-ban megújították, eredetileg a višnjani Szent Antal templomhoz hasonlóan kőlapokkal volt fedve. Márvány oltárát Corner képe díszíti. Anyakönyveit 1654-től vezetik, ma a zágrábi állami levéltárban találhatók. A templom mellett római villa maradványai láthatók, melyeket az 1920-as években tártak fel.
  • Labincitől egy kilométerre délre, Komumber falutól nem messze találhatók a Mihály arkangyal apátság romjai, mely megkülönböztető nevét (de sub terra) a temploma alatti sírboltról kapta. A templom északi falainak egy részén kívül csak növényzettel borított halmok és az egykori kolostor falainak egy része látható. A kolostor kezdetei a 9. század elejéig mennek vissza, amikor egy Telmone, vagy Selmone nevű gazdag nemes a birtokából adományozott területen a bencés atyák számára megalapította. Azt, hogy már akkor is volt-e a templom alatt sírbolt nem lehet tudni, de később már a Szent Mihály oltár körüli terület alatt biztosan létezett a kripta. A kolostor megalapítása után rövidesen vita keletkezett a poreči püspökség és az apátság között a kolostor és földjei miatt. Giuliano poreči püspök az apátságot a saját alattvalójának tekintette, az apátság azonban 853-ban II. Lajos itáliai király védelme alá helyezte magát. Később azonban (1060. március 4-i diploma) a püspök és a király kiegyezett és az apátságnak tizedet kellett fizetnie. A végső döntést III. Sándor pápa mondta ki 1177. április 5-i oklevelében, melyben megerősítette a püspökséget a kolostor birtokában. A kolostor 1529-ben pusztult el, csak egy kis templomocska maradt a helyén ahol a hívek összegyűltek. Utolsó papja az 1811-ben említett Ivan (Giovani) Bernobić (Benobich) volt, aki 1821-ig szolgált itt. Megmaradt berendezését 1824-ben a labinci Keresztelő Szent János templomba vitték át.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
292 322 355 438 598 718 635 639 539 416 343 241 218 249 269 304

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]