Saalfeld
Saalfeld | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Németország | ||
Tartomány | Türingia | ||
Járás | Landkreis Saalfeld-Rudolstadt (1994. július 1. – ) | ||
Alapítás éve | 7. század | ||
Irányítószám | 07318 | ||
Körzethívószám | 03671 | ||
Rendszám | SLF | ||
Testvérvárosok | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 29 121 fő (2023. dec. 31.)[1] | ||
Népsűrűség | 250,96 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 235 m | ||
Terület | 116,04 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
é. sz. 50° 39′ 02″, k. h. 11° 21′ 15″50.650556°N 11.354167°EKoordináták: é. sz. 50° 39′ 02″, k. h. 11° 21′ 15″50.650556°N 11.354167°E | |||
Elhelyezkedése Türingia térképén | |||
Saalfeld weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Saalfeld témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Saalfeld település Németországban, azon belül Türingiában. Lakosainak száma 29 121 fő (2023. december 31.).[1]
Fekvése
[szerkesztés]Jénától délnyugatra, a mesterséges tavaktól nyugatra, a Saale két partján fekvő település.
Története
[szerkesztés]Nevét először 899-ben említette oklevél, mint a Karolingok királyi udvarát, mely arra utal, hogy a Petersbergen, a jelenlegi kastély helyén már ebben az időben is vár állt.
Saalfelddet és környékét a 11. században II. Henrik király a Lotharingiai családnak adományozta, de hamarosan a kölni érsek tulajdona lett. Ezek egyike a Petersbergen {enedek rendi kolostort alapított. A kolostor mellett 1190 körül alapították meg Saalfeld városát a Saale legfontosabb átkelőhelyénél. A fejlődő várost német parasztok népesítették be. A város polgárságának jólétét az ezüst, réz- és vasércbányászat alapozta meg.
A városfalak a 13-14. századból valók, és máig is viszonylag jó állapotban maradtak fenn. A 14. században a város a Wettiniek birtokába került. Benedekrendi kolostorát az 1525-ös parasztfelkeléskor a parasztok megostromolták és be is vették. Még ugyanebben a században fejlődésnek indult a város kereskedelme és ipara. Ekkor fejlődött ki jellegzetes népművészeti ágazata a képfaragás. A Harmincéves háború a városra is kedvezőtlenül hatott; előbb Altenburg, majd Coburg, 1826-ban pedig a Szász-Meiningen hercegséghez került.
1820-ban a városban újabb nagy ipari fejlődés vette kezdetét. Üzemek sokasága alakult, aminek bázisa Saalfeld környékének nyersanyaggazdagsága volt. Az 1800-as évek második felében gépgyárak és vasöntődék létesültek, s Saalfeld szomszédságában Unterwellenbornban 1872-ben megkezdte működését a Maxhütte vaskombinát, amely az ország legjelentősebb ilyen létesítménye volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Kastély
- Saaltor - egykori erődítményrendszer, négy éppen maradt kapuval.
- Feengrotten cseppkőbarlang - a város egyik legnagyobb nevezetessége.
- Miklós templom
- Szent János templom
- Hoher Schwarm épületcsoport - a négyzet alaprajzú, négyszintes lakótornyot a Schwarzburg grófok építették svájci mintára a 14. század elején. Századokkal előbb ezen a helyen állt a királyi palota. A 16. században a vár elpusztult, maradványa azonban a város értékes műemléke.
- Oberes tor - a 14. századból való, a 18. században átépítették. Ekkor kapta barokk toronysisakját is.
- Dartor
- Blankenburger tor
- Thüringiai helytörténeti múzeum
- Városháza
- Stadtapotheke
- Meininger Hof színház
- Stadtschloss
Galéria
[szerkesztés]Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
Lakosok száma | 25 041 | 27 877 | 29 457 | 29 457 | 28 772 | 29 224 | 29 121 |
2015 | 2017 | 2018 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 |
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Hivatalos oldal (német)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2023 (német nyelven). Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2024. október 28. (Hozzáférés: 2024. november 16.)