Sajósárvár
| Sajósárvár (Șirioara) | |
.JPG) | |
| Református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Sajóudvarhely |
| Rang | falu |
| Községközpont | Sajóudvarhely |
| Irányítószám | 427312 |
| SIRUTA-kód | 34841 |
| Népesség | |
| Népesség | 252 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 292 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 06′ 07″, k. h. 24° 17′ 42″47.101992°N 24.295032°EKoordináták: é. sz. 47° 06′ 07″, k. h. 24° 17′ 42″47.101992°N 24.295032°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sajósárvár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sajósárvár, 1910-ig Sárvár (románul: Șirioara) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Besztercétől 24 km-re nyugatra, Bethlentől 17 km-re délre, a Sajó bal partján fekszik.
Népessége
[szerkesztés]A népességszám változása
[szerkesztés]Lakóinak száma az 1910-es évekig nőtt, azóta csökken.
Etnikai és vallási megoszlás
[szerkesztés]- 1850-ben 355 lakosából 298 volt román, 33 magyar, 18 zsidó és hat magyar nemzetiségű; 298 görögkatolikus, 38 református és 18 zsidó vallású.
- 2002-ben 289 román nemzetiségű lakosából 281 volt ortodox és nyolc görögkatolikus vallású.
Története
[szerkesztés]Tatár Árpád besztercei régész a sajósárvári földvár 1972-ben folytatott ásatására hivatkozva úgy véli, hogy a falu határában zajlott 1068-ban a Cserhalmi csata, melynek során a földvár elpusztult. A vár a falutól keletre emelkedő dombon állt.
A falut először 1345-ben említették, Sarwar alakban. Ekkor Bálványos vára uradalmához tartozott. 1434 és 89 között a Sárvári, 1489–1555-ben a csulai Váncsa család birtokolta. 1475-ben magyar lakosságú volt. Lakói a 16. században unitárius vallásra tértek. Giorgio Basta katonái 1602-ben elpusztították. A 17. század első felében visszatért a kálvinizmushoz, romos templomával ekkor Sajószentandrás filiája volt. 1694-től számos kisebb nemesi család tulajdonolt benne birtokrészeket. Határa termékenynek számított a vidéken. 1700-ban tizenhat jobbágycsalád, 1750-ben tizennyolc jobbágy, 21 házas és kilenc házatlan zsellér, tizenhat kóborló, négy cigány, két szabados és egy kuriális nemes családfő lakta. Református egyházközsége 1705-ben lett anyaegyházzá és 1766-ban, Sajókeresztúrral együtt, 24 férfit és 36 asszonyt számlált. 1767-ben 218 ortodox és 42 görögkatolikus lelket írtak össze benne. (Később az ortodox románok is görögkatolikus hitre tértek.) 1876-ig Doboka vármegyéhez tartozott, akkor Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához csatolták. Reformátusai 1888-ban még saját papot tartottak, 1898-ban már a szászbrétei körlelkész szolgált be ide.
Látnivalók
[szerkesztés]- Az eredetileg valószínűleg 14. századi református templom a 15–16. században gótikus stílusú átalakításon esett át. A gyülekezet nélküli templomhoz harangláb tartozik.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1922-ben Tőkés Ottó kommunista politikus, a NÉKOSZ egyik vezetője, Rajk László belügyminiszter titkára.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VI.: A vármegye községeinek részletes története (Sajgó–Tótfalu). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
