Ugrás a tartalomhoz

Igor Stravinsky

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Stravinsky szócikkből átirányítva)
Igor Stravinsky
Egy levelezőlapon 1910-ből
Egy levelezőlapon 1910-ből
Született1882. június 17.
Oranienbaum, Pétervári kormányzóság, Orosz Birodalom
Elhunyt1971. április 6. (88 évesen)
New York, New York, Amerikai Egyesült Államok
Állampolgársága
Házastársa
  • Yekaterina Nosenko (1906. január 11. – 1939. március 2.)
  • Vera de Bosset (1940. március 9. – 1971. április 6.)
Gyermekei
  • Soulima Stravinsky
  • Théodore Strawinsky
SzüleiFjodor Ignatyjevics Sztravinszkij
Foglalkozása
Iskolái
  • Szentpétervári Állami Egyetem (1901–, jogrendszer)
  • The Second Saint Petersburg Gymnasium
Kitüntetései
  • Commander of the Military Order of Saint James of the Sword[5]
  • csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán
  • Honorary Member of the International Society for Contemporary Music
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1954)
  • Léonie Sonnings musikpris (1959)
  • Grammy Award for Best Contemporary Classical Composition (1961)
  • Grammy-díj a legjobb klasszikus zenei albumért (1961)
  • Grammy Award for Best Contemporary Classical Composition (1962)
  • Grammy Award for Best Orchestral Performance (1962)
  • Wihuri Sibelius Prize (1963)[6]
  • Grammy Award for Best Orchestral Performance (1967)
  • Grammy Lifetime Achievement Award (1986)
  • Grammy Lifetime Achievement Award (1986)
  • Grammy Lifetime Achievement Award (1987)
  • Grammy Hall of Fame (1999)
Halál okaszívelégtelenség
SírhelyeCemetery of San Michele[7]
Igor Stravinsky aláírása
Igor Stravinsky aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Igor Stravinsky témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Igor Fjodorovics Sztravinszkij (oroszul: Игорь Фёдорович Стравинский), angolosan, művésznevén: Igor Stravinsky (Oranienbaum, Pétervári kormányzóság, 1882. június 17. – New York, 1971. április 6.) orosz zeneszerző, a 20. század egyik legnagyobb hatású komponistája. Műveiért szerzett elismerései mellett zongoristaként és karmesterként is nagy hírnévre tett szert műveinek premierjein nyújtott teljesítményével.

Életútja

[szerkesztés]

Édesapja Fjodor Ignatyjevics Sztravinszkij (1843–1902), kora vezető basszistája volt.

Stravinsky művei nagy stilisztikai változatosságot mutatnak. Először három balettel tett szert nemzetközi hírnévre, amit Szergej Gyagilev impresszárió megrendelésére készített, és az ő orosz balettje adott elő; ezek: a Tűzmadár (L'Oiseau de feu, 1910), a Petruska (1911) és a Tavaszi áldozat (Le sacre du printemps, 1913). A Tavaszi áldozat, melynek premierje a zene által megosztott közönség soraiban hatalmas zavargást váltott ki, átalakította a jövendő zeneszerzők ritmusszerkezetről alkotott képét, és egy elképzelt ősi Oroszország pogány szertartásairól alkotott víziója máig elbűvöli a hallgatóit.

Első orosz korszaka után az 1920-as években a neoklasszicizmus felé fordult. Ekkor készült művei inkább hagyományos zenei formákat alkalmaztak, és nem ritkán korábbi zeneszerzőknek – mint Bach, Verdi és Csajkovszkij – állítottak emléket. Mavra című vígoperájának bemutatója 1922. június 3-án volt Párizsban. 1924-ben saját művei előadásával elkezdte előadóművészi pályafutását. Oidipus Rex című opera-oratóriumának ősbemutatója 1927. május 30-án volt.

A francia állampolgárságot 1934. június 10-én kapta meg. 1938. november 30-án meghalt a lánya, 1939. március 2-án elhunyt a felesége, Katyerina, június 7-én pedig meghalt az édesanyja is. 1939-ben az Egyesült Államokban telepedett le, és a Massachusetts állambeli Cambridge-ben, a Harvard Egyetemen tartotta híressé vált előadás-sorozatát Poétique musicale címen. 1940. március 9-én újra megnősült, Vera Bosset-t vette feleségül. 1945. december 28-án megkapta az amerikai állampolgárságot.

Amerikai tartózkodása első idejében írta Symphony in C (1940), Symphony in Three Movements (1945) és a népszerű Ebony Concerto (klarinét, big band, 1945) című műveit. Az 1950-es évektől kezdve, élete utolsó húsz évében új technikákat alkalmazott, amelyek tömörebbek, erősebb ritmikájúak, harmonikusabbak és összetettebb mintázatúak voltak, mint a korábbi művei. Bonyolultságuktól eltekintve ezeknek a műveknek sok közös vonása van korábbi alkotásaival, például a ritmusos energia, a forma tisztasága, a hangszerelés és a kifejezésmód. Szeriális műveket is írt (például Threni: id est Lamentationes Jeremiae Prophetae, 1958; The Flood, 1962).

Íróként Alexis Roland-Manuellel közösen összeállította a Zene költészete című könyvét, amelyben az a híres állítása szerepel, hogy „a zene önmagán kívül semmit sem képes kifejezni”. Robert Crafttal készített interjúi Robert Craft – Igor Stravinsky: Beszélgetések[8] címen jelent meg. A következő évtizedben öt további köteten dolgoztak együtt. Hazájában, a Szovjetunióban a műveit hosszú ideig nem játszották. 1962-ben, miután rehabilitálták, hazalátogatott szülőföldjére. Egészségi állapota folyamatosan romlott, végül 1971. április 6-án New Yorkban halt meg.

Művei[9]

[szerkesztés]

Operák, színpadi művek

[szerkesztés]
  • A csalogány dala (Le Rossignol), háromfelvonásos opera (1914)
  • Róka (Renard) burleszk történet színpadi énekre és játékra (1916)
  • A katona története (L’Histoire du soldat) elbeszélésre, játékra és táncra (1918)
  • Mavra, vígopera (1922)
  • Oedipus rex, kétfelvonásos operaoratórium (1927)
  • Perséphone, melodráma (1933)
  • A léhaság útja (The Rake’s Progress; magyarul Az aranyifjú útja, A korhely útja, A kéjenc útja címen is), háromfelvonásos opera (1951)
  • Az özönvíz (The Flood), zenés játék (1962)

Balett

[szerkesztés]
  • A tűzmadár (L’Oiseau de feu) (1910, átdolgozva 1919/1945)
  • Petruska (Pétrouchka) (1911, átdolgozva 1947)
  • Tavaszszentelő vagy Tavaszi áldozat (Le Sacre du printemps) (1913, átdolgozva 1947/1967)
  • Menyegző (Les Noces), négy énekes szólistára, vegyeskarra, négy zongorára, ütőkre (1914–17; 1919–23)
  • Pulcinella, balett Pergolesi nyomán (1920)
  • Apollon musagète, balett (1928, átdolgozva 1947)
  • A tündér csókja (Le Baiser de la fée) allegorikus balett (1928, átdolgozva 1950-ben)
  • Kártyajáték (Jeu de cartes) balett három osztásban (1936)
  • Scènes de ballet (1944)
  • Orpheus, balett (1947)

Zenekari művek

[szerkesztés]
  • Esz-dúr szimfónia, Op. 1 (1905–1907)
  • Scherzo fantastique, Op. 3 (1908)
  • Tűzijáték, (Feu d’artifice), Op. 4 (1908)
  • Gyászének (1908)
  • A csalogány dala (Le Chant du rossignol) (1917)
  • Fúvósszimfóniák (1920, átdolgozva 1945–1947)
  • Pulcinella szvit (1920)
  • Suite No. 2 kamarazenekarra (1921, a Trois pièces faciles és Cinq pièces faciles No. 5 feldolgozása)
  • Suite No. 1 kiszenekarra (1925, a Cinq pièces faciles Nos. 1–4 feldolgozása)
  • Quatre études (1928, a Trois pièces faciles átdolgozása)
  • Divertimento (szvit a Le Baiser de la féeből, 1934)
  • Concerto in Es Dumbarton Oaks, kamarazenekarra (1938)
  • Symphony in C (1940)
  • Circus Polka zenekarra (1942)
  • Four Norwegian Moods (1942)
  • Ode Elegical Chant (1943)
  • Scherzo à la russe
  • Symphony in Three Movements (1945)
  • Concerto in D („Bázel-concerto”) vonószenekarra (1946)
  • Tango kamarazenekar számára (1953, az 1940-es mű átdolgozása zongorára)
  • Greeting Prelude (1955)
  • 8 Instrumental Miniatures 15 játékosra (1963, a Les Cinq Doigts zenekari változata)
  • Variációk in memoriam Aldous Huxley (1963/1964)

Versenyművek

[szerkesztés]
  • Concerto zongorára, ütőhangszerekre és nagybőgőre (1923–24/1951)
  • Capriccio zongorára és zenekarra (1929/1949)
  • Concerto en ré hegedűre és zenekarra (1931)
  • Movements zongorára és zenekarra (1958–59)

Kamarazene

[szerkesztés]
  • Trois pièces vonósnégyesre (1914)
  • Rag-Time 11 hangszerre (1917–18)
  • Trois pièces klarinétra (1919)
  • Concertino, vonósnégyesre (1920)
  • Oktett fúvósokra (1923)
  • Duo concertant hegedűre és zongorára (1932)
  • Elégia, mélyhegedűre (1944)
  • Szeptett klarinétra, kürtre, fagottra, hegedűre, brácsára, csellóra és zongorára (1953)
  • Concertino, kiszenekarra (1953) (az 1920-as vonósnégyes átdolgozása)
  • Epitaphium, fuvolára, klarinétra és hárfára (1959)
  • Kettős kánon, vonósnégyesre in memoriam Raoul Dufy (1959)
  • Fanfare for a New Theatre, két trombitára (1964)

Kórusművek

[szerkesztés]
  • Zvedolikij, (A csillagok királya) kantáta (1912)
  • Symphonie de psaumes (Zsoltárszimfónia) kórusra és zenekarra hegedűk és brácsa nélkül (1930, átdolgozva 1948)
  • Babel kantáta (1944)
  • Mise (1944–48)
  • Kantáta szopránra, tenorra, női karra és 5 hangszerre (1951–52)
  • Canticum Sacrum tenorra, baritonra, vegyeskarra és zenekarra (1955)
  • Jeremiás siralmai 6 szólistára, vegyeskarra és zenekarra (1958)
  • A Sermon, a Narrative and a Prayer (Prédikáció, elbeszélés és könyörgés) kantáta altra, tenorra, vegyeskarra és zenekarra (1961)
  • Introitus férfikarra és kamaraegyüttesre (1965)
  • Requiem Canticles alt, basszus, vegyeskar, zenekar (1966)

Hangfelvételek

[szerkesztés]

Kották

[szerkesztés]

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]
  • Robert Craft–Igor Stravinsky: Beszélgetések. Válogatás; vál., szerk., előszó, jegyz. Kovács Sándor, ford. Pándi Marianne; Gondolat, Bp., 1987
  • Életem; ford. F. Csanak Dóra, utószó Fábián Imre; Gondolat, Bp., 1969
  • A tűzmadár; szöveg Igor Sztravinszkij balettműve alapján Tallián Mariann, ill. Szimonidesz Hajnalka; Holnap, Bp., 2018 + CD

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2012. szeptember 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  2. ↑ a b igor-stravinsky
  3. ↑ https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k65478206/f49.item.r=Stravinsky
  4. ↑ a b a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. július 19.)
  5. ↑ ENTIDADES ESTRANGEIRAS AGRACIADAS COM ORDENS PORTUGUESAS (portugál nyelven)
  6. ↑ https://wihuriprizes.fi/wihuri-sibelius-prize/?lang=en
  7. ↑ 995
  8. ↑ Moly.hu
  9. ↑ Brockhaus–Riemann zenei lexikon, Zeneműkiadó, Budapest, 1985. ISBN 963-330-540-3

Források és irodalom

[szerkesztés]
  • Charles-Ferdinand Ramuz: Emlékeim Igor Sztravinszkijról / A katona története; ford. Kurz-Grosz Ibolya; Rózsavölgyi, Bp., 2020
  • Craft, Robert – Igor Stravinsky: Beszélgetések. Válogatás. Vál.,szerk. ... Kovács Sándor. Ford. Pándi Marianne. Gondolat K., Budapest, 1987 ISBN 963-281-642-0
  • Fábián Imre: A huszadik század zenéje. Muzsikusok, esztéták századunk zenéjéről. Gondolat K., Budapest, 1966
  • Somfai László: Igor Sztravinszkij: Oktett fúvós hangszerekre; in: Miért szép századunk zenéje? Szerk. Kroó György. Gondolat, Budapest, 1974, 113–133. o. ISBN 963-280-042-7
  • Sztravinszkij, Igor: Életem. Gondolat K., Budapest, 1969
  • White, Eric Walter: Stravinsky. A zeneszerző és művei. Zeneműkiadó, Budapest 1976 ISBN 963-330-100-9
  • Magyar Nagylexikon 16. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2003. 295–296. o. ISBN 963-9257-15-X

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Igor_Stravinsky&oldid=26344346”