Ugrás a tartalomhoz

Törökök

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Törökök
Türkler
Felül: II. Mehmed · Mustafa Kemal Atatürk · Besim Ömer Akalın · Mehmet Öz · Aziz Sancar Alul: Halide Edib Adıvar · Ayten Arcasoy · Güler Sabancı · Beyza Arıcı · Demet Evgar
Felül: II. Mehmed · Mustafa Kemal Atatürk · Besim Ömer Akalın · Mehmet Öz · Aziz Sancar
Alul: Halide Edib Adıvar · Ayten Arcasoy · Güler Sabancı · Beyza Arıcı · Demet Evgar
Lélekszám régiónként
RégióFő
Törökország Törökország56–58 000 000 (2016)[1]
Németország Németország2,5 – 4 millió között[2][3]
Bulgária Bulgária588 318 (2011)[4]
Franciaország Franciaország800 000 (2014)[5]
Egyesült Királyság Egyesült Királyság500 000[6]
USA USA206 000 – 500 000[7][8][9]
Hollandia Hollandia395 302 (2013)[10]
Észak-Ciprus Észak-Ciprus120 000[11]
Ausztria Ausztria350 000 – 500 000[12][13][14][15][16]
Belgium Belgium200 000 – 250 000[17][18]
Üzbegisztán Üzbegisztán38 000[19]
Ausztrália Ausztrália150,000[20]
Görögország Görögország130 000[21][22]
Szaúd-Arábia Szaúd-Arábia120 000[23]
Svájc Svájc120 000[24][25]
Oroszország Oroszország150 000[26]
Macedónia Macedónia77 959[27]
Svédország Svédország45 000 (2015)[28]
Brazília Brazília6200[29]
Dánia Dánia62 219 (2016)[30]
Azerbajdzsán Azerbajdzsán38 000[31]
Kanada Kanada55 430[32]
Románia Románia28 226 (2011)[33]
Koszovó Koszovó18 738[34]
Norvégia Norvégia18 770[35]
Olaszország Olaszország13 500[36]
Libanon Libanon50–80 000[37][38][39]
Ukrajna Ukrajna8 844[40]
Nyelvek
Török
Vallások
Többségében muzulmánok (főként szunniták és alevik). Találunk még kis számban keresztényeket és zsidókat is.
Rokon népcsoportok
türk népek, oguz törökök, görögök, albánok, más földközi-tengeri népek
A Wikimédia Commons tartalmaz Törökök
Türkler témájú médiaállományokat.

A törökök (törökül: Türkler), azaz a török nép (Türk halkı) alatt általában a Törökország területén élő török ajkú illetve állampolgárságú embereket értjük. Törökországon kívül találhatunk török etnikumú lakosságot a volt Oszmán Birodalom utódállamaiban, illetve nagy számban Németország, Észak-Amerika, Ausztrália, Görögország, Ciprus, Bulgária és Szerbia (Koszovó) területén.[41]

Etimológia

[szerkesztés]

A török kifejezés általában a Törökországban élőket jelöli, de használják a más országokban élő török nemzetiségű emberekre is, akkor is, ha már nem török állampolgárok.

A török melléknév/főnév valószínűleg a göktürk vagy köktürk[42] („törökök gyökere”) népcsoport türük szavából származik (8. század), amellyel magukat nevezték. A szó talán a tatárjárás környékén kerülhetett át a magyar nyelvbe, majd az ü hang nyíltabbá vált.[43] A türük szó a török nyelvbe türk formában öröklődött tovább.

A türk szó régi jelentése „erős”.[44] A Törökországot jelölő Türkiye összetétel -iye ragja arab eredetű; jelentése: „tulajdonos” vagy „valamihez kapcsolódó”. A legtöbb nyelvbe a középkori latin Turchia alakból került át, i. sz. 1369 körül.[45]

A „Törökország” (Türkiye) nevet hivatalosan az 1921-ben készült első török alkotmányban rögzítették először. A köztársaság kikiáltása után az 1924-es alkotmányban is megerősítették.

A török szó sokáig negatív értelemben volt használatos Európa országaiban, a keresztes hadjáratok idejétől kezdve egészen az Oszmán Birodalom végéig. A középkori keresztény országokban a török egyet jelentett a muzulmánnal, és olyan degradáló jelentések társultak hozzá, mint „barbár” és „hitetlen”.[46][47][48]

A Türk (azaz „török”) kifejezésnek több jelentése is van a török nyelvben. Hivatalosan a török állampolgárokat jelöli. A köznyelvben a török etnikumra vonatkozik, és a mai török társadalom képtelen elválasztani egymástól a két jelentést, amely sok feszültség forrását eredményezi. Akárcsak a magyar nyelvben, a török (Türk) egyszerre főnév és melléknév, például:Türk müziği (török zene).

A Türki szót gyakran használják a török nyelveket vagy türk nyelveket beszélő népekre.

A türk szóval rokon türkmen népnév egyrészt a Közép-Ázsiában élő testvérnépet jelöli (lásd: Türkmének), másrészt használják a török sztyeppéken élő, fél-nomád életmódot folytató, a hagyományokat ápoló jörükökre is.

Történelem

[szerkesztés]

A török név a történelemben először a 6. században bukkant fel Közép-Ázsiában.[49] A göktürkök kánságokat alapítottak, melyből kialakult a Göktürk Birodalom az Altaj hegység lábánál.

A török nyelvű népek (türk vagy török népek) a történelem folyamán államokat alapítottak Ázsiában, Európában és Afrikában, ahol saját, magukkal hozott kultúrájuk keveredett az elfoglalt területeken élő népek kultúrájával.

1072-ben érkeztek Anatóliába az oguz törökök közé tartozó szeldzsukok, miután hősük, Alp Arszlán győzelmet aratott a Bizánci Birodalom felett a manzikerti csatában. Anatólia addigi lakói számos korábbi nép leszármazottai voltak. (A történelem során éltek ezen a területen hettiták, urartuiak, trójaiak, lüdök, frígek, görögök, kelták, kimmerek, gótok, galaták, rómaiak, örmények.) A letelepedett törökök összeolvadtak a régió őslakóival.

Miután a manzikerti győzelem híre elterjedt, több török eredetű vezér (gazi) érkezett a Kaukázusból, Perzsiából és Közép-Ázsiából. Eközben megkezdődött a török nyelvű lakosság iszlámosítása, köszönhetően a régióban működő népszerű szúfi rendek elterjedésének.

Az Oszmán Birodalom 1683 körül

A szeldzsuk törökök alatt szolgáló I. Oszmán volt az, aki a felügyelete alá vont területek egyesítésével megtörte a szeldzsukok uralmát, és létrehozta az Oszmán Birodalmat, mely évszázadokig fennállt.

A hódításoknak köszönhetően a 19. századra a törökök Európában, a Balkánon és a Közel-Keleten is megtalálhatóak voltak. A balkáni háborúk után bekövetkezett területveszteség miatt azonban sokan elhagyták a régiót. Az első világháború után a törökök elveszítették az arabok lakta területeiket is, végül pedig a Görögországban lakó törökök is visszatértek az anyaországba a lakosságcsere alkalmával (helyükre Törökországban élő görögöket telepítettek vissza).

A mai törökök

[szerkesztés]

A ma élő törökök elsősorban az Anatóliában valaha élt nemzetek leszármazottai. Törökország területén kívül sok török él Németországban, a Benelux államokban, Cipruson, Bulgáriában, Trákiában (Görögország), Macedóniában és Romániában, de az angolszász országokban is nagy számú török emigráns él.

Kultúra

[szerkesztés]
Bővebben: Törökország kultúrája

Törökország kultúrája igen színes és sokrétű, köszönhetően az oszmán múltnak, a kultúrák keveredésének és az iszlám tradícióknak.

Gyakran említik, hogy a török kultúra a „kelet” és a „nyugat” egy igen érdekes és bonyolult keveréke.

Konyhaművészet

[szerkesztés]
Bővebben: Török gasztronómia és Török konyha
Lokum, azaz „Turkish Delight”, jellegzetes török édesség

A török konyhaművészet jól ismert Európában. A leggyakrabban használt alapanyagok: padlizsán, zöldpaprika, hagyma, lencse, bab, paradicsom, fokhagyma és uborka. A legkedveltebb gyümölcsféleségek közé tartozik a szőlő, az őszibarack, a cseresznye, a sárgadinnye, a füge, a citrom; a törökök kedvelik a magvakat és dióféléket: a pisztáciát, a mogyorót, a mandulát, a földimogyorót, a fenyőmagot, a pörkölt csicseriborsót. A leginkább használt fűszerek a petrezselyem (melynek csak a levelét hasznosítják), a köménymag, a feketebors, a paprika, a menta és a kakukkfű.

A török konyhát jelentősen befolyásolta az Oszmán Birodalom sokszínűsége, multikulturális környezete. Az oszmán konyhaművészet egyesítette a birodalom területén élő népek ételeit és elkészítési módszereit. A legnagyobb befolyást a görög és közel-keleti konyha gyakorolt rá, de keveredtek benne az ősi, közép-ázsiai török hagyományok is.

A legízletesebb fehér sajtok és joghurtok juhtejből készülnek. Népszerű köret a rizs (pilav) és a bulgur (összetört, főzött majd kiszárított búzakása). Az olívaolaj széleskörűen elterjedt, leginkább Törökország nyugati területein, ahol bőven találhatóak olajfaligetek. Az olívabogyó (zöld, fekete, rózsaszín) kedvelt előétel. A kenyér búzából, árpából és kukoricából készül. Jellegzetesen török kenyér a pide (pita) és a tandır ekmeği (tandır: szabadtéri, kerek tűzhely, melynek a belső oldalán sütik ki a kenyértésztát).

Nyelv

[szerkesztés]
Bővebben: török nyelv

A török nyelv (türkçe vagy türk dili) az altaji nyelvcsaládba, azon belül a türk nyelvek (török nyelvek) közé tartozik. Bár a többi türk nyelv (főleg az azeri és a türkmén, melyeket a volt Szovjetunió utódállamaiban beszélnek) közel áll a törökhöz, fontos különbségek vannak köztük a nyelvtan, a szókincs és a hangtan tekintetében. A világon élő török nyelvű emberek számát 61 millióra teszik, ebből 51,8 millió él Törökországban.

A török nyelvre jellemző tulajdonságok:

  • agglutináló nyelv, azaz ragokat használ
  • magánhangzó-harmónia: a ragok hangrendjének illeszkednie kell a szótő hangrendjéhez: ev-de (ház-ban), ada-da (sziget-en)
  • nincs nyelvtani nem: o (ő)
  • az altaji nyelvcsaládra jellemzően a melléknév megelőzi a főnevet: güzel pencere (szép ablak)
  • az ige a mondat végén található: Ali Burcu'yu çok seviyor (Ali nagyon szereti Burcut)

A török nyelvet nyugati és keleti dialektusokra oszthatjuk, a modern török irodalmi nyelv az anatóliai dialektus Isztambulban beszélt változatára épül.

Zene

[szerkesztés]
Bővebben: Török zene
Tarkan, 2006.

Törökország tradicionális zenéje két fő hagyományhoz kötődik, melyek szorosan összefüggenek, mégis eltérő jellegűek. Az egyik a török népzene, melyet az anatóliai, balkáni és közel-keleti népek kultúrája határoz meg. A török népzene nem csak a közép-ázsiai türk népek zenéjére támaszkodik, de erőteljes kölcsönhatásban van a régió más népeinek zenéjével is. A másik zenei tradíció, a török klasszikus zene az oszmán elit társadalom zenéjét tükrözi, melyre erősen hatottak az iszlám (különösen az arab és a perzsa) kultúrák.

Az Oszmán Birodalom korában a török klasszikus zenét a palotákban játszott zene jelentette, míg a népzene a falvakban játszott zene volt. 1923-ban, a köztársaság kikiáltásával új korszak kezdődött: az új köztársaság céljai között szerepelt többek között az ország modernizálása és a nyugati kultúra támogatása, így az oszmánnak maradványnak nyilvánított isztambuli székhelyű klasszikus zene helyett a törökösnek számító anatóliai zenei világot népszerűsítették. Mindemellett támogatták a nyugati klasszikus zene terjesztését is, az ország modernizálásának egyik lépcsőfokaként.

Az 1960-as években a nyugati populáris zene Törökországot is elérte, törökül a hafif-batı müziği (könnyű nyugati zene) nevet kapta. A kommunista eszmék világméretű terjedésének következtében a török művészek a modern dallamokat népzenei elemekkel ötvözték, létrehozva az úgynevezett anatóliai rock műfaját.

Az 1970-es években elkezdődött a városiasodás: vidékről egyre többen költöztek a munkahelyet biztosító nagyvárosokba (leginkább Isztambulba), ám nagyon sokan nem tudtak hozzászokni az új környezethez, az urbanizációhoz, és ennek következtében létrejött egy új zenei műfaj, az arabeszk, „a szenvedés zenéje”, melyet néhány szakember az oszmán klasszikus zene „elferdítésének” minősített. Az arabeszk (Arabesque) zene a török népzene és a közel-keleti zene fúziója. A növekvő baloldali közösségek létrehozták saját protest-zenei stílusukat (özgün müzik, azaz „szabad zene”). A katonai kormányzat ideje alatt mind az arabeszk, mind az özgün zenét „elkorcsosodottnak” minősítették, és a török klasszikus zenét részesítették előnyben.

Az 1990-es évek elején lett népszerű a nyugati stílusú popzene, a világra nyitó modernizációs tendenciáknak köszönhetően. A popzene növekvő népszerűsége olyan nemzetközileg is ismert sztárokat emelt a magasba, mint Tarkan vagy az Eurovíziós Dalfesztivál győztese Sertab Erener.

A török népzene az 1990-es évek végén ismét középpontba került, és egyre népszerűbb.

Irodalom

[szerkesztés]
Bővebben: Török irodalom

A török irodalom (törökül: Türk edebiyatı vagy Türk yazını) a török nyelvű írott és szóbeli szövegeket jelenti, melyek létrejöhettek egyrészt az Oszmán Birodalom perzsa illetve arab nyelvek hatása alatt álló oszmán-török nyelven illetve a később megreformált török nyelven. Írásban előbb az oszmánok által preferált perzsa-arab ábécé egy változatát használták, a reformok óta pedig a latin ábécét.

A török irodalom csaknem 1500 évet ölel át. A legrégebbi ismert írott türk nyelvű szövegek a orkhon vagy türk feliratok, melyeket Közép-Mongóliában, az Orkhon Völgyben találtak és a 8. századra tehetőek. A 9. és 11. században keletkezhettek azok az epikus művek, melyeket a közép-ázsiai nomád török népek adtak át egymásnak szájhagyomány útján, mint például a Dede Korkut könyve,[50][51] az oguz-törökök – a mai törökök őseinek – regéje, valamint a Manasz, a kirgizek őseposza.

Amikor a szeldzsukok a 11. században letelepedtek Anatóliában, a szájhagyomány után az írásbeliség is megjelent. Kezdetben sok motívumot, témakört és műfajt adaptáltak az arab és a perzsa irodalomból. 900 éven keresztül, egészen az Oszmán Birodalom összeomlásáig az írott és szájhagyomány útján terjedő irodalmi tradíciók élesen elváltak egymástól, a török köztársaság létrejöttekor kerültek közelebb egymáshoz.

A mai török irodalom legismertebb alakja Orhan Pamuk Nobel-díjas író.

Televízió

[szerkesztés]
Bővebben: Török média

Törökország első televíziócsatornája, a TRT 1964-ben kezdett sugározni. A csatorna bevételeinek 70%-át ma is az elektromos áramra és a televízió- illetve rádiókészülékekre kivetett adó teszi ki, 20%-a állami támogatás, és csak 10%-a reklámbevétel. Az állami csatorna mellett az országnak több, magánkézben lévő kereskedelmi csatornája is van, például az ATV, a CNN Türk, a Kanal D, a Samanyolu, a Show TV vagy a Star TV.

Törökországban rendkívül nézettek a helyi sorozatok, szinten minden nagyobb csatornának vannak saját, többnyire a mexikói szappanoperák történeteihez hasonló sorozatai. Népszerű volt például a Kurtlar Vadisi (melyen a Farkasok völgye: Irak című mozifilm alapszik), illetve az Avrupa Yakası (Európai oldal).

A sorozatok mellett a különböző talkshowk is népszerűek, mint például neves színész, Okan Bayülgen által vezetett Makine, vagy az arabeszk énekes İbrahim Tatlıses İbo Show-ja.

Vallás

[szerkesztés]

A törökök nagy többsége muzulmán, annak is a szunnita vagy hanafite ágát képviselik. Körülbelül 15-20%-ra becsülik az alevik számát, és nagy befolyása van a szúfi rendeknek (mevlevi, naksbandi) is. Az atatürki szekularizációs folyamatoknak köszönhetően a vallás inkább kulturális örökség a törököknél, mint dogma. Sokan csupán formálisan muzulmánok (születés jogán), de természetesen sokan valóban gyakorolják is a hitüket. Az iszlám mellett kis számban találhatunk még keresztényeket és zsidókat is.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Turkey. Central Intelligence Agency. The World Factbook. [2016. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  2. ↑ The German Polity. Rowman & Littlefield Publishers, 114–115. o. (2013). ISBN 1442216468 „Turks are by far the largest minority group, with 2.5 to 4 million residents of Germany having full or partly Turkish ancestry.” 
  3. ↑ Curtis. Jews, Antisemitism, and the Middle East. Transaction Publishers, 69. o. (2013). ISBN 1412851416 „In Germany today about three to four million Turks, about 5 percent of the total population, reside.” 
  4. ↑ ПРЕБРОЯВАНЕ 2011 (окончателни данни) (bolgár nyelven). NSI, 2011. [2018. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  5. ↑ Face à l’islam de France, du déni à la paralysie. L’Express, 2014. június 3. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  6. ↑ Home Affairs Committee: Implications for the Justice and Home Affairs area of the accession of Turkey to the European Union. The Stationery Office, 2011
  7. ↑ U.S. Census Bureau: TOTAL ANCESTRY REPORTED Universe: Total ancestry categories tallied for people with one or more ancestry categories reported 2014 American Community Survey 1-Year Estimates. [2020. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 3.)
  8. ↑ Grabowski, John J.: TURKS IN CLEVELAND - The Encyclopedia of Cleveland History. Encyclopedia of Cleveland History, 2005. (Hozzáférés: 2012. október 3.)
  9. ↑ Assaker, Rima: Census Takes Aim to Tally'Hard to Count' Populations. The Washington Diplomat, 2012. (Hozzáférés: 2012. október 3.)
  10. ↑ CBS StatLine: Bevolking; generatie, geslacht, leeftijd en herkomstgroepering, 1 januari (holland nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 19.)
  11. ↑ Cyprus peace talks raise hopes of an end to a conflict that has haunted Europe, 2015. május 14. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  12. ↑ BBC. „Turkey's ambassador to Austria prompts immigration spat”, BBC News, 2010. november 10. (Hozzáférés: 2010. november 10.) 
  13. ↑ Avrupa Türk-İslam Birliği: Avusturya Türk İslam Kültür ve Sosyal Yardımlaşma Birliği:Sosyal Hayat ve Dini Yapı. [2011. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  14. ↑ Yakın Dünya: Türkiye'nin Avusturya Büyükelçisi Göçmen Meselesini Gündeme Getirdi. [2010. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  15. ↑ Andreas Mölzer: In Österreich leben geschätzte 500.000 Türken, aber kaum mehr als 10–12.000 Slowenen. [2008. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  16. ↑ Juedische-Allgemeine: Erheblicher Anstieg antisemitischer Vorfälle in Wien. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  17. ↑ Olay: Cinquantième anniversaire de l'immigration turque en Belgique. RTBF, 2012. február 10. (Hozzáférés: 2012. október 17.)
  18. ↑ Olay: Belçika’da Türk adaylar yarışacak. Olay, 2012. október 13. [2012. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 17.)
  19. ↑ Ahıska Türklerinin 70 yıllık sürgünü. Al Jazeera, 2014. november 14. [2020. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  20. ↑ Old foes, new friends. Sydney Morning Herald, 2005. április 23. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  21. ↑ Destroying Ethnic Identity: The Turks of Greece. The Human Rights Watch. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  22. ↑ Turks Of Western Thrace. The Human Rights Watch
  23. ↑ Karpat, Kemal H.. Studies on Turkish Politics and Society: Selected Articles and Essays:Volume 94 of Social, economic, and political studies of the Middle East. BRILL, 12. o. (2004). ISBN 90-04-13322-4 
  24. ↑ The Federal Authorities of the Swiss Confederation: Diaspora und Migrantengemeinschaften aus der Türkei in der Schweiz. [2013. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 16.)
  25. ↑ Türkische Gemeinschaft Schweiz: VERANSTALTUNGEN - PROJEKTE. [2011. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 9.)
  26. ↑ Ryazantsev, Sergey V.: Turkish Communities in the Russian Federation pp. 155–173, 2009
  27. ↑ Republic of Macedonia State Statistical Office: Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. Republic of Macedonia — State Statistical Office, 2005
  28. ↑ Foreign-born persons by country of birth, sex and year. Statistics Sweden. (Hozzáférés: 2017. január 29.)[halott link]
  29. ↑ Turk in Brazil. Joshua Project. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  30. ↑ Statistikbanken: Danmarks Statistik. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  31. ↑ Population by ethnic groups. The State Statistical Committee of the Republic of Azerbaijan. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  32. ↑ Statistics Canada: 2011 National Household Survey: Data tables. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  33. ↑ National Institute of Statistics: Comunicat de presă privind rezultatele provizorii ale Recensământului Populaţiei şi Locuinţelor – 2011. Romania-National Institute of Statistics, 2011. [2019. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  34. ↑ Population by sex, age and ethnic/cultural background 2011. Kosovo Agency for Statistics. (Hozzáférés: 2017. január 29.)[halott link]
  35. ↑ Statistics Norway: Persons with immigrant background by immigration category and country background 1 January 2010. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  36. ↑ Italian Census 2006
  37. ↑ Al-Akhbar: Lebanese Turks Seek Political and Social Recognition. [2018. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  38. ↑ Today's Zaman: Tension adds to existing wounds in Lebanon. [2012. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 2.)
  39. ↑ Zaman: Siyasî gerilim, Lübnan'ın yaralarını derinleştiriyor. [2013. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 2.)
  40. ↑ State Statistics Service of Ukraine: Ukrainian Census (2001):The distribution of the population by nationality and mother tongue. [2004. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 16.)
  41. ↑ Thesaurus:Turks
  42. ↑ The Importance of the Gok-Turk Khanate in Turkish History. oyturkler.com. [2008. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  43. ↑ török. Etimológiai szótár. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  44. ↑ American Heritage Dictionary: The American Heritage® Dictionary of the English Language: Fourth Edition - "Turk". bartleby.com. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  45. ↑ Online Etymology Dictionary: Online Etymology Dictionary - "Turk". etymonline.com, 2001. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  46. ↑ Russia and Serbia: an instinct for melancholy. BBC, 1998. június 24. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  47. ↑ The Ottomans and their dynasty. All about Turkey. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  48. ↑ How I learned to love Greece again. The Observer, 2005. március 20. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  49. ↑ R Abazov. Palgrave Concise Historical Atlas of Central Asia. Springer, XI. o. (2016). ISBN 9780230610903. Hozzáférés ideje: 2017. január 29. 
  50. ↑ Книга Деда Коркута (orosz nyelven). Восточная Литература. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  51. ↑ Dede Korkut könyve. Terebess Ázsia E-Tár. (Hozzáférés: 2017. január 29.)

Irodalom

[szerkesztés]
Commons:Category:People of Turkey
A Wikimédia Commons tartalmaz Törökök témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Törökök&oldid=26604568”