Zambia
.svg){kind=small}
_-_ZMB_-_UNOCHA.svg)
Zambia, hivatalosan a Zambiai Köztársaság (angolul: Republic of Zambia), egy független köztársaság Dél-Afrikában. Az országot északról a Kongói Demokratikus Köztársaság, északkeletről Tanzánia, keletről Malawi, délkeletről Mozambik, délről Zimbabwe és Botswana, délnyugatról Namíbia, nyugatról pedig Angola határolja.
Az egykori brit gyarmat 1964-ben lett független, de a britek által vezetett Nemzetközösség tagja maradt és a hivatalos nyelv továbbra is az angol maradt. Az ország fővárosa és legnagyobb városa a délközép részén található Lusaka.
Etimológia
[szerkesztés]A terület Észak-Rodézia néven volt ismert 1911 és 1964 között, amikor a brit uralomtól való függetlensége után átnevezték Zambiára.
Az ország mai nevét a fő folyójáról, a Zambéziről kapta. A Zambézi jelentése: „nagy folyó”.[9]
Földrajz
[szerkesztés]Domborzat
[szerkesztés]
Az ország jelentős részét az Afrikai-pajzs ősi kőzetein kialakult 1000-1500 méter magas fennsíkok (Katanga-, Zambézi- és Lunda-fennsík) foglalják el. Közöttük a folyók mély árkokban folynak. A fennsíkokból kiemelkedő szigethegyek és szigethegységek közül legnagyobb a Muchinga-hegység (Mabyoula, 1848 m). A fennsíkok délkeleten a Zambézi árkára szakadnak le, délnyugaton a Kalahári-medence síkságába simulnak.
A talaj nagyrészt savas, homokos és tápanyagokban szegény. A középső és déli területeken valamivel jobb minőségű.
Vízrajz
[szerkesztés]Az ország legnagyobb része a Zambézi folyó vízgyűjtőjéhez tartozik. A Zambézi hossza 3540 km, ami tovább haladva Mozambikban az Indiai-óceánba ömlik. Az állam területének durván negyede a Kongó vízgyűjtő területe. A Kongó legdélibb forrásai Zambiában találhatók.
Két másik nagyobb folyója a Kafue és a Luangwa. A Kafue 970 km hosszan folyik, és kettévágja az ország középső tartományát. Mindkettő délen a Zambézi folyót táplálja.
Zambia nagy kiterjedésű síkságain több kisebb-nagyobb árterület alakult ki. Egy-egy ilyen árterület európai szemmel hatalmas, és víz alatt áll az esős évszak nagy részében és a száraz évszak kezdetén. Ehhez a rendszeres elárasztáshoz alkalmazkodott a helyi élővilág és az ott élő emberek életmódja is.
Mesterséges eredetű az 5000 km² területű Kariba-tó, amit 1958-ban hoztak létre a Zambézin létesített duzzasztógát megépítésével.
További nagyobb tavak a Mweru, a Bangwelu és a Tanganyika, amik az ország északi részén találhatók.
Az ország északkeleti és nyugati területei az esős évszak idején szárazföldi közlekedési eszközzel megközelíthetetlenek az áradások miatt. Ezeken a területeken az éves csapadékmennyiség 1000–1500 mm. Az esős évszak decembertől márciusig tart.
Bár az ország bővízű folyókkal rendelkezik, de az iható víz kevés a vízszennyezés miatt.
Éghajlat
[szerkesztés]
Az ország zöme fennsíkon fekszik, 1000 és 1600 méter közötti tszf. magasságban. Az átlagos 1200 méteres tengerszint feletti magasság afrikai viszonyok között többnyire "mérsékelt" éghajlatot ad a földnek. Zambia éghajlata trópusi, amelyet a magasság módosít. A köppeni éghajlati besorolás szerint az ország nagy része nedves szubtrópusi vagy trópusi nedves és száraz övezetbe sorolható, délnyugaton és a Zambézi-völgy mentén félszáraz sztyepp éghajlattal.
Van az esős évszak (novembertől áprilisig) amely a nyárnak, és száraz évszak (május/június-október/november), amely a "télnek" felel meg. A száraz évszak a hűvös száraz évszakra (május/június-augusztus) és a forró száraz évszakra (szeptembertől októberig/novemberig) osztható. A magasság módosító hatása a májustól augusztusig tartó hűvös évszakban inkább szubtrópusi időjárást ad az országnak, mint trópusi viszonyokat.[10]
A csapadék délnyugaton, a Kalahári-sivatag közelében a legkevesebb. A Zambézi egész völgye szárazabb. Az ország többi részén elég a csapadék az erdők életéhez.
Állat- és növényvilág
[szerkesztés]A terület kétharmadát magas fű, erdő és bokrok borítják. Csak a terület 20%-a alkalmas mezőgazdasági művelésre. Az erdőket erőszakos mértékben irtják - fűtés, főzés és a megművelhető terület növelése céljából.
Egyes nagy vadállatok ma már nagyrészt csak a nemzeti parkokban találhatók. Ennek oka, hogy az esetleg kiszabaduló, elkóborló vadállatokat vagy a vadorzók, vagy a gazdák ölik meg, utóbbiak a tenyésztett állataik védelme érdekében. A kormányzat rossz környezetgazdálkodása és a korrupció lehetővé tette az orvvadászatot is, és a természet ellenőrizetlen kizsákmányolását. Egyes nemzeti parkoknak korábban nem volt igazgatásuk sem.
Az elefánt és az oroszlán szinte kizárólag nemzeti parkokban található csak meg, a kafferbivaly esetleg még azok közelében is. A többi nagy állat közül csak a foltos hiéna, a krokodil, a víziló és a mocsáriantilop található meg a parkokon kívül is. A rodéziai zsiráf (Giraffa camelopardalis thornicrofti) és egy mocsáriantilop-féle (Kobus leche kafuensis) endemikus Zambiában.[11]
Kisebb termetű állatok a parkokon kívül a madarak, kisebb emlősök, denevérek, cickányok, rágcsálók, mongúzok, majmok (pl. Chlorocebus pygerythrus), fülesmakik, és hüllők, mint például a kígyók vagy a nílusi varánusz.
Sok faj a kihalás szélén van.
Természetvédelem
[szerkesztés]A 2020 táján létező húsz nemzeti park közül ötben az igazgatás hiánya miatt elvesztették a vadon élő állatok nagy részét. A fennmaradó tizenötből kettő elsősorban a természeti táj miatt létezik (Nyika-fennsík és Viktória-vízesés), a többi park még jó vadállománnyal rendelkezik, a némi orvvadászat ellenére.
Nemzeti parkok
[szerkesztés]| Nemzeti parkok listája és térképe | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
|
A nemzeti parkok az angol neveik alapján[12]: 
| ||||||
Természeti világörökség
[szerkesztés]Zimbabwéval közös természeti világörökség a Viktória-vízesés a két állam határán.
-
Termeszvárak a Kasanka Nemzeti Parkban -
-
-
A Lunsemfwa folyó kanyonja -
.jpg)
Történelem
[szerkesztés]Zambia területe az őskor óta lakott, az országban élő népek elődei azonban csak a 16-17. században foglalták el a vidéket. Északi részét 1750 körül a Lunda Birodalom igázta le, ugyanekkor alakult meg a Felső-Zambézi mentén a Barotsze Királyság. Az első európaiak, a portugálok és az angolok a 18. század végén jelentek meg. A portugálokat megelőzve, a David Livingstone által bejárt terület a helyi törzsfőnökökkel való szerződések révén a Brit Dél-afrikai Társaság birtokába került. Észak-Rhodézia néven 1924-ben lett önálló brit gyarmat. A második világháború után megerősödtek az afrikaiak politikai mozgalmai. 1953-ban hozták létre Észak- és Dél-Rhodézia és Nyaszaföld gyarmatokból a Rhodézia és Nyaszaföld államszövetséget. Az államszövetség 1963. december 31-én felbomlott, majd Észak-Rhodézia kilenc hónapos belső önkormányzat után, 1964. október 24-én elnyerte állami függetlenségét Zambia néven.
A függetlenség és a számottevő ásványkincs súlyos gondokat okozott Zambiában. Túl kevés volt a képzett zambiai munkaerő a gazdaság működtetéséhez. A gazdaság nagymértékben függött a külföldiek szakértelmétől. Három szomszédos ország: Angola, Mozambik és Dél-Rhodézia gyarmati uralom alatt állt. Dél-Rhodézia fehér kormánya 1965 novemberében egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. Zambiának közös határa volt Délnyugat-Afrikával (Namíbia), amelyet ekkor a Dél-afrikai Köztársaság igazgatott. A zambiaiak az antikolonialista, a fehérek uralma ellen harcoló erőkkel szimpatizáltak, különösen Dél-Rhodéziában (amely akkor a Rhodézia nevet viselte). A következő évtizedekben aktívan támogatták Angolában az UNITA mozgalmat, a Zimbabwei Afrikai Népi Uniót (ZAPU), Dél-Afrikában az Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC) és Délnyugat-Afrika Népeinek Szervezetét (SWAPO).
A Rhodéziával való konfliktus következtében lezárták a határt 1973-ban, ami súlyos gondokat okozott a nemzetközi szállításokban és az áramellátásban. Kínai segítséggel vasút épült Dar es-Salaam tanzániai kikötőbe. Ez csökkentette Zambia függőségét a Dél-Afrikába és a nyugati irányba, Angolán át vezető vasútvonalaktól. A vasút elkészültéig Zambia importjának és létfontosságú rézexportjának fő ütőere a TanZam út volt, amely Zambiából Tanzánia kikötővárosaiba vezetett. Olajvezeték is épült Dar es Salaamból Zambiába. Az 1970-es évek végén Mozambik és Angola függetlenné vált Portugáliától. Zimbabwe 1979-ben lett független. Mindez nem oldotta meg Zambia gondjait. A korábbi portugál gyarmatokon kitört polgárháborúk menekültek terhét zúdították Zambia nyakába és folytatódtak szállítási problémái. A Benguela vasút, amely nyugatra vezetett Angolán át, az 1970-es évek végétől lezárult a zambiai szállítmányok előtt. Zambia erőteljesen támogatta az ANC-t, amelynek külföldi székhelye Lusakában volt. Ez biztonsági problémákat okozott, mert Dél-Afrika az ANC létesítményeit Zambiában is támadta.
Az 1970-es évek közepén Zambia fő exportcikkének, a réznek az ára esett a világpiacon. Ez jelentősen nehezítette Zambia helyzetét, mert a szállítási költségek aránya megnőtt, bevételei csökkentek. Belső és külső hitelezőkhöz fordult segítségért, de mivel a réz ára tartósan alacsony maradt, egyre nehezebbé vált a hitelek törlesztése. Az 1990-es évek közepén a hitelfelvételek korlátozása ellenére Zambia egy főre eső adóssága a világon a legmagasabbak közé tartozott. Zambia újabb pénzügyi problémái akkor kezdődtek, amikor 2012-ben sikertelenül fordultak hitelhez az IMF-hez.
Ekkor az ország Kínához fordult, ahonnan 2012 és 2015 között többmilliárd dollárnyi hitelt vettek fel, előnytelen feltételekkel. Az államadósság már a 2020-as év elején elszabadult, a koronavírus-járvány és a recesszió pedig tovább rontotta a költségvetés állapotát és az ország lehetőségeit az újabb hitel felvételére.
Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés]Alkotmány, államforma
[szerkesztés]Zambia elnöki rendszerű köztársaság. Elnöke 2021-től Hakainde Hichilema.
A mai alkotmányt 1973. augusztus 25-én fogadták el. Az országban bevezették az egypártrendszert és ezután egy diktatórikus időszak következett. Az új alkotmányban egykamarás parlament szerepelt és az ország irányítását a Központi Bizottságban ülő United National Independence Party (UNIP) tagja végezték. Az UNIP monopolhelyzete elleni növekvő elégedetlenség 1990-ben a Movement for Multiparty Democracy (Mozgalom a Többpárti Demokráciáért - MMD) megszületéséhez vezetett. Az 1991-es elnökválasztáson Frederick Chiluba elsöprő sikert aratott Kaunda felett a szavazatok 81%-ának megszerzésével. A földcsuszamlásszerű győzelem betetőzéseképpen az MMD 125 helyet szerzett meg a 150 parlamenti helyből. A keleti tartományban az UNIP győzedelmeskedett 19 helyet szerezve meg.
1996-ban Chilubát az első elnöki terminusa végén ismét elnökké választották. A választásokon az MMD 131 helyet szerzett meg, miután a Kaunda által vezetett UNIP bojkottálta a választást, tiltakozva az ellen, hogy vezetőjük nem vehetett részt az elnökségért folyó harcban, és azzal vádolta a kormánypártot, hogy a választás eredménye előre eldöntött volt. Ennek ellenére a választás nyugodtan zajlott le.
2001-ben Chiluba támogatói kampányba kezdtek az alkotmánymódosításért, hogy Chilubát harmadszor is elnöknek jelölhessék. A polgári és ellenzéki tiltakozás elérte, hogy Chiluba visszalépett a harmadszori elnökjelöltségtől. Csekély szavazattöbbséggel Levy Mwanawasa nyerte a választást az MMD-nek. 2008. augusztusában bekövetkezett halála után Rupiah Banda, zambiai alelnök követte őt az elnöki pozícióban.
A végrehajtó hatalom a megválasztott elnök által vezetett kormány kezében van. Az elnököt ötéves időszakra választják, egyszeri újraválasztási lehetőséggel.
A törvényhozó hatalmat az egykamarás Zambiai Nemzetgyűlés gyakorolja. A jelenlegi Nemzetgyűlés a 2001. december 27-i választásokat követően alakult meg. Tagjainak száma 158. 150 tagot közvetlenül választanak meg a választókerületekben, 8 helyre az elnök jelöl ki képviselőt. A Nemzetgyűlés tagjai ötéves terminusban dolgoznak.
Nemzetközi tagsága
[szerkesztés]Brit nemzetközösség, ENSZ, Afrikai Unió.
Elnökök
[szerkesztés]- Kenneth Kaunda (UNIP) 1964–1991
- Frederick Chiluba (MMD) 1991–2001
- Levy Mwanawasa (MMD) 2002–2008
- Rupiah Banda (MMD) 2008–2011
- Michael Sata (PF) 2011–2014
- Guy Scott (PF) 2014–2015
- Edgar Lungu (PF) 2015–2021
- Hakainde Hichilema (UPND) 2021–
Közigazgatási beosztás
[szerkesztés]
Zambia közigazgatási területi felosztásának két szintje van. A legnagyobb területi egységet a tartományok (province) képeznek, és annak az alegysége a kerületek (district). A tartományok élén az elnök által kinevezett miniszterek állnak. Az ország területe 10 tartományra van osztva.
| Tartomány | Főváros | Népesség (fő) | Terület (km2) |
|---|---|---|---|
| Copperbelt | Ndola | 2 605 100 | 31 328 |
| Déli | Choma | 1 902 400 | 68 410 |
| Északi | Kasama | 1 474 700 | 77 650 |
| Északnyugati | Solwezi | 926 500 | 125 826 |
| Keleti | Chipata | 2 012 900 | 51 476 |
| Központi | Kabwe | 1 793 600 | 110 450 |
| Luapula | Mansa | 1 245 700 | 50 567 |
| Lusaka | Lusaka | 3 308 400 | 23 490 |
| Muchinga | Chinsali | 1 053 000 | 87 806 |
| Nyugati | Mongu | 1 058 900 | 126 386 |
Politikai pártok
[szerkesztés]| Politikai pártok listája (nyitható szakasz) >>>>>>>>>>> |
|---|
|
Külkapcsolatok
[szerkesztés]
34 országnak van zambiai külképviselete, továbbá az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az Afrikai Uniónak és az Európai Uniónak. Az ország a Nemzetközösség tagja. A főváros, Lusaka a Kelet és Dél-Afrika Közös Piac (COMESA) székhelye. Egy elhúzódó határvitája van a Kongói Demokratikus Köztársasággal a Luapula tartomány határairól, illetve a Zambézinél található négyes államhatár is tisztázatlan.
Védelmi rendszer
[szerkesztés]
Demográfia
[szerkesztés]|
Képek
|
.jpg)
Általános adatok
[szerkesztés]- Népesség: 19,5 millió (2022)
- Születéskor várható élettartam: férfiak 51,1 év; nők 54,4 év (2017)[14]
Az országos népsűrűség alacsony, 2022-ben 25 fő/km², a népesség főleg a főváros, Lusaka környékén és a Copperbelt tartományban, vagyis az ország két fő gazdasági központja köré összpontosul. A főként brit vagy dél-afrikai bevándorlók is főleg itt élnek, Lusakában és a rézövezetben (Copperbelt), ahol vagy bányákban, pénzügyi és kapcsolódó tevékenységekben dolgoznak, vagy nyugdíjasok.[15]
Népességének változása
[szerkesztés]| Lakosok száma | 3 082 627 | 3 692 409 | 4 482 567 | 5 479 897 | 6 636 560 | 8 038 236 | 9 320 089 | 10 894 519 | 12 825 031 | 19 610 769 |
| 1960 | 1966 | 1972 | 1978 | 1984 | 1991 | 1997 | 2003 | 2009 | 2022 |
Legnépesebb települések
[szerkesztés]| Kép | Rang | Város | Tartomány | Népesség | Rang | Város | Tartomány | Népesség | Kép |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Lusaka |
1. | Lusaka | Lusaka | 1 747 152 | 11. | Solwesi | Észak-nyugati | 90 856 | 
Ndola |
| 2. | Kitwe | Copperbelt | 501 360 | 12. | Mansa | Luapula | 78 153 | ||
| 3. | Ndola | Copperbelt | 451 246 | 13. | Chililabombwe | Copperbelt | 77 818 | ||
| 4. | Kabwe | Központi | 202 360 | 14. | Mazabuka | Déli | 71 700 | ||
| 5. | Chingola | Copperbelt | 185 246 | 15. | Kafue | Lusaka | 71 573 | ||
Kitwe |
6. | Mufulira | Copperbelt | 151 309 | 16. | Kalulushi | Copperbelt | 51 863 | 
Kabwe |
| 7. | Livingstone | Déli | 134 349 | 17. | Choma | Déli | 51,842 | ||
| 8. | Luanshya | Copperbelt | 130 076 | 18. | Mongu | Nyugati | 49 818 | ||
| 9. | Chipata | Keleti | 116 627 | 19. | Kapiri Mposhi | Központi | 44 783 | ||
| 10. | Kasama | Északi | 101 845 | 20. | Nakonde | Muchinga | 41 836 |
Etnikai megoszlás
[szerkesztés]A népesség körülbelül 73 etnikai csoportra osztható,[16] amelyek többsége bantu nyelvű. A főbb etnolingvisztikai csoportok: bemba, tonga, cseva, tumbuka, lunda, luvale, kaonde, nkoja, lozi.[17]
Nyelvi megoszlás
[szerkesztés]A hivatalos nyelv az angol, amelyet a hivatalos üzleti életben és a közoktatásban használnak.
A fő beszélt nyelv, beleértve Lusakát is, a csicseva, (más néven nandzsa) ezt követi a bemba. A rézövben a bemba a fő nyelv, a második a nandzsa. A városi területeken mind a két nyelv jellemző. További nyelvek: lozi, tumbuka, kaonde, tonga, lunda és luvale.[18][19]
Vallási megoszlás
[szerkesztés]Zambia az 1996-os alkotmánya értelmében hivatalosan "keresztény nemzet", de elismeri és védi a vallásszabadságot.[20] Míg a lakosság elenyésző része törzsi vallású, a zambiai kereszténység erősen szinkretikus jellegű.
2010-es becslés alapján a népesség zöme protestáns (kb. 75,3%), kisebb része római katolikus (kb. 20,2%), a maradék egyéb vallású kb. 2,5-3% (főleg animista),[21] egyik sem 1,5-2%.[22]
Szociális rendszer
[szerkesztés]Gazdaság
[szerkesztés],_%25_of_world_average,_1960-2012;_Zimbabwe,_South_Africa,_Botswana,_Zambia,_Mozambique.png)
|
Képek      |
Zambia volt a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasága a 2015 előtti tíz évben, a GDP növekedése átlagosan mintegy 6,7% volt évente, de a réz (fő exportcikke) világpiaci ára zuhanni kezdett, ami visszafogta a gazdasági fejlődését.
Annak ellenére, hogy a közelmúltban erős gazdasági növekedést ért el, továbbra is súlyos mértékű a vidéki szegénység, a munkanélküliség magas szintje jellemzi, továbbá a magas születési arány és viszonylag magas HIV/AIDS betegségi ráta.[23]
Gazdasági ágazatok
[szerkesztés]- Mezőgazdaság: növénytermesztés, állattenyésztés
A termőföldeken főként kukoricát, dohányt, és gyapotot termesztenek, a legelőkön szarvasmarhát tartanak. A mezőgazdasági területeknek csak 1%-án van öntözés, pedig a búza és a rizs termesztése ezt megköveteli. Az öntözés csak a lakott területek közelében oldható meg, ahol a közműszolgáltatók ezt lehetővé teszik.
- Ipar: bányászat – energiaipar – könnyű – és nehézipar
Gazdaságának alapja a rézbányászat-, feldolgozás- és export (a kivitel 90%-a), illetve a cink, kobalt és ólom kitermelése.
Külkereskedelem
[szerkesztés]- Export 2015-ben[23]
- Főbb partnerek: Kína 25,5%, Kongói Demokratikus Köztársaság 13%, Dél-Afrika 6,4%, Dél-Korea 4,9%, India 4,3%
- Főbb áruk: réz, kobalt, villanyáram; dohány, virág, pamut
- Import 2015-ben[23]
- Főbb partnerek: Dél-Afrika 34,5%, Kongói Demokratikus Köztársaság 18,2%, Kenya 9,7%, Kína 7,3%, India 4,4%
- Főbb áruk: gépek, berendezések, kőolajtermékek, műtrágya, élelmiszer, ruházat
Életszínvonal
[szerkesztés]A 2020-as évek elején Zambia továbbra is nagyon szegény ország. A kormány által 2015-ben közzétett legutóbbi életkörülmény-felmérés szerint a szegénység szintje jelentősen eltér a vidéki és városi területek között. Míg 2010 és 2015 között a vidéki területeken a szegénység tovább nőtt, addig a városi területeken ugyanezen időszak alatt csökkent. Ennek ellenére a városokban továbbra is sok kiterjedt nyomornegyed található.[24]
Turizmus
[szerkesztés]Zambia infrastruktúrája a 2010-es években még nincs felkészülve az egyéni turisták látogatására. A nagyvárosok és a látnivalók közötti távolságok viszonylag nagyok, a rendszeres közlekedés viszont szórványos. Egyénileg bérelt autóval pedig nagy türelmet és előzetes tervezést igényel a távolságok megtétele.
Bankautomata csak a nagyvárosokban található.
Látnivalók
[szerkesztés]- South Luangwa Nemzeti Park
- Lower Zambezi Nemzeti Park
- Kariba-tó
- Viktória-vízesés
- A járt úton kívüliek: Zambia északi részén kevesek által ismert vízeséseket és tavakat lehet felfedezni.
Látogatási évszakok
[szerkesztés]Különböző látogatási célra más évszakok alkalmasak.
- április - augusztus: száraz évszak.
- szeptember - november: forró évszak, az állatvilág megfigyelésére alkalmas, mert a növényzet ilyenkor megritkul.
- november - április: esős évszak.
Közlekedés
[szerkesztés]
Szárazföldi közlekedés
[szerkesztés]- Közutak hossza: 66 781 km
- Vasútvonalak hossza: 2173 km
Vízi közlekedés
[szerkesztés]- Kikötők száma: 1
Légi közlekedés
[szerkesztés]- Repülőterek száma: 11
Kultúra
[szerkesztés]
Oktatás
[szerkesztés]Az általános iskolákban a harmadik évtől kezdődik az angol nyelv oktatása, addig a helyi nyelven tanulnak a diákok (akik általában közös nyelvet beszélnek). Ennek következtében a 15 évnél idősebb zambiaiak 80%-a beszél és ír angolul.
| Egyetemek listája | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
Állami[szerkesztés]
Magán[szerkesztés]
| |||||||
Írásbeliség
[szerkesztés]Bár az angol nyelvű irodalom a gyarmatosítás kezdete, 1890 óta jelen volt, a helyi nyelveket csak évtizedekkel később, a 20. század elején kezdték írásbeli formában lejegyezni, ekkor kaptak latin betűs ábécét is. Ennek célja elsősorban az volt, hogy a Bibliát az adott nyelven elérhetővé tegyék.
Mivel az írásbeliség csak nagyjából 100 éves múltra tekinthet vissza, ezért nem csoda, hogy sokkal nagyobb hangsúlya van a napi szórakoztatásban a történetek szóbeli terjesztésének. Sok településen, környezetben megtalálható az a néhány személy (férfi vagy nő), aki érdekesen tud történeteket mesélni és sok, tanulságos történetet ismer. A mesélés ideje az esti étkezés után van; az előadás interaktív és bemutató jellegű. A mese általában szórakoztató és tanulságos, megerősíti az ismert társadalmi és erkölcsi normákat, hagyományokat. Sokszor előfordul benne „mesés”, természetfeletti fordulat, vagy más, megmagyarázhatatlan jelenség (ami ugyanakkor a hallgatók számára megszokott).
Hagyományos művészetek
[szerkesztés]Bár európai értelemben ezek művészetnek számítanak, fontos megjegyezni, hogy Zambiában ezek a tevékenységek eredetileg gyakorlati szükségletekből jöttek létre. A kosárfonás technikáját például fekvőhelyek vagy ülőalkalmatosságok készítésére is használták.
Hagyományos művészeti forma a plasztika, a gyöngyfűzés és a kosárfonás. Található néhány sziklafestmény, némelyik a legutóbbi jégkorszak időszakából.
- Maszkok
Többféle maszkot készítenek, ezek anyaga is változatos: állati bőrök, tollak, fa, növényi rostok (például szizál). A maszkoknak a múltban többféle szerepe volt, ezeket más-más alkalommal használták. Általában rituális, gyógyító vagy vallási alkalmazásuk volt. Voltak maszkok, amik felidézték a meghalt ősöket, állatokat vagy szellemeket. Beavatási maszkok is voltak külön a fiatal fiúk és a lányok számára. Ezeket csak egyszer használták, a ceremónia alkalmával, majd annak végeztével megsemmisítették (ezért csak kevés maradt fenn belőlük). A táncosok maszkjai ábrázolhattak férfiakat vagy nőket, de csak férfiak viselhették őket, ők táncolták el a női szerepeket is. A maszkokat kizárólag férfiak készítették.
Gasztronómia
[szerkesztés]Az étkezés elmaradhatatlan része a kukoricából készült nshima, amit gyakran pörkölttel és/vagy zöldségekkel szolgálnak fel. Az ételt általában jobb kézzel fogyasztják.[25] Fogyasztanak ezenkívül szárított halakat és rovarokat is.
Habár a kukorica a legfőbb gabonaféle, mégis csak a 20. század második felében terjedt el Zambiában.[26] Azelőtt a nshimát is másfajta gabonából készítették. A kukorica az alapja a helyi söröknek is.
- Teaivás
Az angol gyarmatosítás következtében hagyománnyá vált a teaivás, amit általában cukorral és tejjel isznak. A vendégeket is ezzel kínálják meg.
- Bárok, klubok
Bárokban vagy klubokban alkoholos italokat lehet fogyasztani. Ezekre a helyekre csak férfiak léphetnek be, hiszen az asszonynak otthon a helye a gyerekek mellett.
Társadalom, hagyományok
[szerkesztés]A nőktől gyakran megtagadják a föld öröklésének jogát, és erőszaknak vannak kitéve.[24] A hagyományos vezetők továbbra is sok vidéki területen a kialakult normák és gyakorlatok alapján osztanak „igazságot”.[24]
Az LMBT közösség tagjait magas szintű diszkrimináció éri.[24] A gyarmati korszak törvényei, amelyek akár 15 év börtönbüntetést írnak elő a férfiak közötti homoszexuális tevékenységért, továbbra is érvényben vannak, de ezt változó mértékben hajtják végre.[24]
- Férfi és női szerepek
Már a gyarmatosítás időszaka előtt is élesen kettéváltak a férfi és női szerepek. Például férfiszerep volt a maszkok készítése, a fafaragás, és női szerep a takarítás, a főzés vagy a gyereknevelés. A szerepek mereven elválnak egymástól. A gyarmatosítás idején igen nagy létszámú erős férfikézre volt szükség a bányákban, ez szívóhatást gyakorolt a vidéki lakosságra, ahol többségbe kerültek a nők, akiknek a hagyományos női szerepek miatt amúgy is otthon kellett maradniuk.
Napjainkban, a modern Zambiában is megmaradtak ezek a merev határok. Például elképzelhetetlen, hogy egy férfi takarítson, mosson, vizet hozzon vagy főzzön. A férfiak leülnek valahol, beszélgetnek, valamilyen játékot játszanak, vagy (ha anyagilag megengedhetik maguknak) együtt söröznek.[forrás?]
A szétváláshoz hozzájárul az is, hogy a férfiaknak általában pénzt kereső munkájuk van, így jogosnak érzik, hogy ők rendelkeznek a pénz elosztásáról is. Az asszonynak ebbe kevés beleszólása van, ő csak a háztartás működtetéséért felel.
Média
[szerkesztés]Az előállítás és a terjesztés költségei miatt a papíron kiadott újságok csak a városokban jelennek meg, vidékre egyáltalán nem jutnak el. A híreket és a szórakozást többnyire a rádió jelenti, a készülékek könnyű hordozhatósága és olcsósága miatt. A készülékeket elemről üzemeltetik, amit újabban kicsi, napelemes rendszerről töltenek fel. A tévé sok helyen luxuscikknek számít, ezért kevés van belőle (egy átlagos háztartás egy éves jövedelméből lehet tévékészüléket venni). A tévéadás a városoktól távolodva egyre kevésbé fogható, ami fizikailag korlátozza a használhatóságukat, és vidéken amúgy is szegényebb a lakosság.
Az 1990-es liberalizáció ellenére a média nagy része (a tévé teljesen) az állami Zambia National Broadcasting Company (ZNBC) irányítása alatt működik.
2004-es adat szerint 19 AM és 5 FM rádióadó működik az országban, de ez a gyakorlatban a sűrűn lakott, városi övezeteket jelenti, ahol az adások foghatók.
Nem mellékes körülmény, hogy vidéken kevés a megbízható, állandó áramellátás, amivel egy tévékészülék üzemeltethető lenne.
Egyéb telekommunikációs adatok
[szerkesztés]| Hívójel prefix | 9I-9J |
| ITU zóna | 53 |
| CQ zóna | 38 |
Sport
[szerkesztés]Zambiában a labdarúgás nemzeti sportnak számít. A legtöbb kis létszámú településen is megtalálható a „focipálya”, ami gyakran csak egy viszonylag sík terület, két jelképes kapufával, amik között rúgni lehet valami labdaszerűt, ami lehet, hogy csak rongyból van.
Zambia az olimpiai játékokon először 1964-ben vett részt még Észak-Rodézia néven, azóta az 1976-os olimpiai játékok kivételével minden nyári olimpián részt vettek. Az ország sportolói összesen két szereztek, egy bronzérmet ökölvívásban, egy ezüstérmet pedig atlétikában. A zambiai labdarúgó-válogatott legjobb eredménye a 2012-es afrikai nemzetek kupáján elért győzelem.
Ünnepek
[szerkesztés]| Dátum | Elnevezés | Helyi név | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Január 1. | Újév | New Year's Day | |
| Március 8. | Nemzetközi nőnap | Woman's Day | |
| Március 12. | Fiatalok napja | Youth Day | |
| Mozgóünnep | Nagypéntek | Good Friday | |
| Mozgóünnep | Nagyszombat | Holy Saturday | |
| Mozgóünnep | Húsvéthétfő | Easter Monday | |
| Május 1. | A munka ünnepe | Labour Day | |
| Május 25. | Afrika nap | Africa Day | |
| Július | Hősök napja | Heroes' Day | Július első hétfőjén tartják |
| Július | Egység napja | Unity Day | A hősök napját követő kedden tartják |
| Augusztus | Gazdák napja | Farmers' Day | Augusztus első hétfőjén tartják |
| Október 18. | Nemzeti imádság napja | National Prayer Day | |
| Október 24. | Függetlenség napja | Independence Day | Az ország 1964-es függetlenedésének ünnepe |
| December 25. | Karácsony | Christmas Day |
Források
[szerkesztés]- (Kultúra szakasz): Scott D. Taylor: Culture and Customs of Zambia, 2006, Greenwood Press, ISBN 0-313-33246-0
További információk
[szerkesztés]
- A kormány hivatalos weboldalal Archiválva 2005. június 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- Zambia Tourism (angolul)
- Zambiával kapcsolatos linkgyűjtemény (magyarul)
- A Konzuli Szolgálat tájékoztatója Zambiáról (magyarul)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ Worldometers
- ↑ Worldometers 2022
- ↑ Archivált másolat. [2017. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 1.)
- ↑ https://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2019/01/weodata/weorept.aspx?pr.x=69&pr.y=16&sy=2017&ey=2024&scsm=1&ssd=1&sort=country&ds=.&br=1&c=754&s=NGDPD%2CPPPGDP%2CNGDPDPC%2CPPPPC&grp=0&a=
- ↑ Archivált másolat. [2020. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 1.)
- ↑ https://data.worldbank.org/indicator/SI.POV.GINI?locations=ZM
- ↑ http://uis.unesco.org/en/country/zm
- ↑ The Concise Dictionary of World Place Names. Oxford University Press (2017. december 7.). ISBN 9780192556462
- ↑ Spectrum Guide to Zambia. Camerapix International Publishing, Nairobi, 1996. ISBN 1874041148.
- ↑ Ministry of Lands: Ministry of Lands Natural Resources and Environmental Protection:United Nations Convention on Biological Diversity Fifth National Report. Zambia - Ministry of Lands and Natural Resources , 2015. június 1. [2020. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Archivált másolat. [2010. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 11.)
- ↑ a b https://www.citypopulation.de/en/zambia/cities/
- ↑ CIA - The World Factbok. [2019. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 27.)
- ↑ 1964: President Kaunda takes power in Zambia. BBC 'On This Day'.
- ↑ Zambia – People (angol nyelven). Encyclopedia Britannica . (Hozzáférés: 2020. május 26.)
- ↑ https://www.indexmundi.com/zambia/ethnic_groups.html
- ↑ Encyclopædia Britannica, 2020. május 26. (Hozzáférés: 2020. május 26.)
- ↑ Mkandawire, Sitwe Benson.. The State of Affairs of Cultural Literacy in Zambia's Multicultural Education System. In A. L. Jotia and J. Dudu (Ed.), Multicultural Education Discourses: Breaking Barriers of Exclusion in Selected African Contexts. Windhoek, Namibia: Zebra publishing (Pty) LTD, 190–204. o. (2015). ISBN 978-99945-84-99-4
- ↑ Constitution of Zambia, 1991(Amended to 1996). Scribd.com, 2008. június 30. (Hozzáférés: 2012. december 18.)
- ↑ http://www.zamstats.gov.zm/
- ↑ https://www.indexmundi.com/zambia/religions.html
- ↑ a b c Archivált másolat. [2019. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 27.)
- ↑ a b c d e BTI 2022 Zambia Country Report (angol nyelven). BTI 2022. (Hozzáférés: 2022. augusztus 9.)
- ↑ 9 Traditional Foods You Must Eat While You're in Zambia (theculturetrip.com)
- ↑ McCann, James C. (2009): Stirring the Pot: A History of African Cuisine. Athens. Ohio: Ohio University Press. ISBN 9780896802728 139. o.
 Dél-Afrika | |
|---|---|
 Észak-Afrika | |
 Kelet-Afrika | |
 Közép-Afrika | |
 Nyugat-Afrika | |
| Függő területek | |
| Vitatott státusú területek | |
| |
.svg){kind=small}
