Ugrás a tartalomhoz

Antoine de Lettes-Desprez de Montpezat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antoine de Lettes-Desprez de Montpezat
Született1490
Puissalicon
Meghalt1544 (53-54 évesen)
Gabian
Állampolgárságafrancia
Csatáiitáliai háborúk
KitüntetéseiSzent Mihály-rend lovagja
HázastársaLyette, Dame du Fou[1]
Gyermekei
  • Héloise des Prez
  • Jacques Desprez de Montpezat
  • Melchior des Prez

Antoine de Lettes-Desprez, Montpezat ura (Puissalicon, 1490Gabian, 1544 novembere) francia nemes, az I. Ferenc francia király idején zajló itáliai háborúk hadvezére, Languedoc kormányzója, élete végén Franciaország marsallja.

Pályája

[szerkesztés]

Apja, Antoine de Lettes, Montpezat ura és Puissalicon bárója, a Szent Mihály-rend lovagja és a királyi kamara nemese volt, édesanyja pedig Blanche des Prés a Montpezat-házból. Anyai nagybátyja, a gyermektelenül meghalt Antoine des Prés (másképp Desprez) végakaratának megfelelően annak családnevét is felvette. Fivére, II. Jean de Lettes Béziers püspöke lett, majd 1556-ban protestáns hitre tért, megházasodott és Svájcba távozott.

Az itáliai háborúk kiemelkedő hadvezére, Odet de Foix-Lautrec marsall (megh. 1528) kompániájában kezdte katonai szolgálatát egyszerű nehézlovasként (gendarme). Brantôme szerint részt vett az 1515-ös marignanói csatában. 1516-ban a Szent Mihály-renddel tüntették ki, 1520-ban pedig a királyi kamara nemese lett. 1525-ben a királlyal együtt fogságba esett a paviai csatavesztéskor. Madridi fogsága során felajánlotta a váltságdíját kifizető királynak, hogy az inasa lesz; a király rajta keresztül küldött üzeneteket és titkos utasításokat édesanyjának, a régensséget átvevő Savoyai Lujzának. V. Károlynál is több ízben megfordult I. Ferenc képviseletében. 1526-ban a beauce-i Égouville várnagya lett.

1527-ben meghalt apósa, Jacques du Fou, akitől megörökölte Poitou tartomány erdői és vizei felügyeletét, amit 1532. augusztus 12-én a terület sénéchalsága követett, André Vivonne de La Châtaigneraie utódaként.

Érdemeiért az állandó ún. ordonnance-kompániákban kapott kapitányi kinevezést 50 ember élére. 1528-ban részt vett Nápoly ostromában, majd 1531-ben Montluçon kapitányává nevezték ki. Tournai átadásakor a nyolc, VIII. Henriknek átadott túsz egyike volt. 1532-ben követként fordult meg Angliában.

1536-ban, a nyolcadik itáliai háború során tanúbizonyságot tett katonai erényeiről, amikor kevés embere élén védelmezte Fossano piemonti városát a Francesco di Saluzzo őrgróf vezette császáriaktól – végül hiába, mivel a császári főerők előbb érkeztek a városhoz, mint a francia felmentő sereg. 1537-ben Antoine de La Rochefoucauld admirális alatt védelmezte Marseille-t V. Károly ostromlóitól.

1541-ben a kegyvesztett connétable, Anne de Montmorency helyett Languedoc kormányzójává nevezték ki. 1542-ben részt vett a roussiloni Perpignan ostromában Henrik dauphin és Claude d'Annebault marsall oldalán.

1544. március 13-án, Robert Stuart d'Aubigny halálát követően marsallá nevezték ki, de röviddel ezután, novemberben meghalt Gabianban. A montpezat-i Szent Márton-templomban helyezték örök nyugalomra.

Házassága, utódai

[szerkesztés]
Lettes-Desprez de Montpezat marsall címere

1521. december 26-án vette feleségül Lyette du Fou-t, Jacques du Fou, a poitou-i Le Fou és a quercy-i Préau ura, valamint Jeanne d'Archia leányát. Gyermekeik:

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. http://roglo.eu/roglo?lang=fr;p=antoine;n=des+prez;
  2. a b Henri de Panisse-Passis. Les comtes de Tende de la maison de Savoie. Librairie Firmin-Didot et Cie, 178-180. o. (1889) .

Irodalom

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Antoine de Lettes-Desprez de Montpezat című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Antoine de Lettes-Desprez de Montpezat című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.