Ugrás a tartalomhoz

Paul de La Barthe de Thermes

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul de La Barthe de Thermes
De Thermes marsall portréja (Clouet-műhely, 1554)
De Thermes marsall portréja (Clouet-műhely, 1554)
Született1482[1]
Bordeaux
Meghalt1562. május 6. (79-80 évesen)[1]
Párizs
Állampolgárságafrancia
RendfokozataFranciaország marsallja
Csatáiitáliai háborúk
KitüntetéseiFranciaország marsallja

Paul de La Barthe de Thermes, közismerten Thermes marsall (Couserans, 1482Párizs, 1562. május 6.) okcitán nemes, Comminges grófja, felesége révén Saluzzo őrgrófja, francia hadvezér az utolsó itáliai háborúk idején, Franciaország marsallja. 1553-ban ő vezette Korzika meghódítását, és nevéhez fűződik az 1558-as gravelines-i vereség. Párizs kormányzójaként halt meg.

Származása, családja

[szerkesztés]

Elszegényedett nemesi család sarja volt. A La Barthe-család Labarthe őrgrófjaitól származott; a marsall apja, Jean de La Barthe – Bernard de La Barthe, Giscaro urának kisebbik fia – 1482-ben házasodott össze Jeanne de Peguilhannal, Thermes (másképp Termes, ma Thermes-Magnoac) örökösével.

Karrierjének kezdetei

[szerkesztés]

Paul de La Barthe katonának állt, és először 1528-ban, Nápoly ostrománál tűnt ki Odet de Foix-Lautrec marsall alatt. A sikertelen támadás nyomán a tengeren indult haza, de hajóját muszlim kalózok foglalták el, és fogságba vitték Berberföldre. Családja csak két év rabság után tudta kiváltani.

A nyolcadik itáliai háború során részt vett Piemont elfoglalásában (1536) és az ostromlott Thérouanne utánpótlásában (1537). A kilencedik itáliai háborúban Henrik dauphin mellett részt vett Perpignan kudarcos ostromában (1542), I. Ferenc pedig még az évben a piemonti Savigliano kormányzójává nevezte ki. 1544-ben a győztes ceresolei csatában ő vezette a francia könnyűlovasságot, ami sikeresen megfutamította a firenzei könnyűlovasokat. A csatában fogságba esett.

Skóciában

[szerkesztés]

1549 júniusában Skóciába küldték, hogy a „durva udvarlás” (rough wooing) néven ismert angol hódítási kísérlet elleni harcot segítse. Azt az utasítást kapta, hogy folytassa a határmenti erődítmények megerősítését, emellett rengeteg pénzt, hadianyagot és katonát hozott magával.[2]

Thermes Edinburgh-től keletre, Luffnessben, Aberlady közelében kezdett egy tüzérségi erődöt építeni a skót Alexander Ross segítségével, hogy akadályozza a Haddington felé tartó angol utánpótlást.[3] Arran régens maga is megszemlélte az építkezési munkálatokat, amihez a nyár folyamán az angolok támadásától tartva több ízben munkaerőt küldettek a térség földesuraival. A várat augusztusban négy ágyúval szerelték fel, amiket Invereskből hoztak Luffnessbe.[4][5] Egykorú angol hadijelentések szerint Thermes meglátogatta a stirlingi és a dunbari várat; utóbbi mellett kísérete összecsapott az angol lovassággal. A francia hadvezér Elvestonba, Ormistonba, Dunbarba, Luffnessbe és Musselburgh-ba tervezett csapatokat telepíteni, míg Longniddry és Aberlady vidékén táborozott.[6] Az angolok végül 1549. szeptemberében feladták Haddingtont, ahova Thermes és Arran régens is bevonult. V. Jakab skót király francia felesége, Guise-i Mária diadalmasan írta meg Franciaországba, hogy az angolok „csak a pestist hagyták maguk után”.[7] A skót királyné javaslatára Thermes kitüntetésként rövidesen a Szent Mihály-rend lovagja lett. 1550. február 6-án ő vezette a broughty-i vár elleni sikeres rohamot. A háborút az 1550. március 24-én megkötött boulogne-i szerződés zárta le, ezt követően Thermes hazatérhetett.

Itália és Korzika

[szerkesztés]

1550-ben II. Henrik király III. Pál pápához küldte követségbe, a következő évben pedig részt vett a parmai háborúban. 1552-ben Siena lakói fellázadtak a spanyol helyőrség ellen, amit francia segítséggel el is űztek (ld. sienai háború). A város francia helytartója a ferrarai II. Ippolito d'Este bíboros lett, majd védelmét a firenzei származású Piero Strozzi marsall vette át. Thermes maga is részt vett a háborúban, majd a bíboros kezdeményezésére – utólag II. Henrik királyt is meglepve – 1553 augusztusában az Oszmán Birodalom flottájának támogatásával partra szállt Korzika szigetén, Bastiánál. A sziget, amely stratégiai fontosságú volt a Spanyolország és Itália közti kapcsolattartásban, hat hét alatt a támadók kezére került Calvi városát leszámítva, ami a szigetet addig uraló Genovai Köztársaság támogatásával mindvégig, 1559-ig ellenállt a francia inváziónak.

II. Henrik úgy vélte, hogy hiba volt az előkészítés és egyeztetés nélküli támadással bevonni az addig semleges Genovát is a franciák elleni szövetségbe, de elfogadta a helyzetet, és 1553. szeptember 27-én Thermes-t nevezte ki Korzika királyi helytartójává. A hadvezér serege ekkortájt jelentősen meggengyült a török kontingens távozása miatt. Az addig igen energikusan hadakozó hadvezér a továbbiakban igyekezett minél kevésbé elidegeníteni a genovai uralmat egyébként ellenző helyi lakosságot. A helytartó a sziget pénzügyeinek és jogszolgáltatásának igazgatásához is szakmai támogatást kért Franciaországból, de csak előbbi téren hallgatták meg kérését: Michel Ribier blois-i adószedő kapott kinevezést a korzikai pénzügyek élére. A hatlmas munkabírású, lelkiismeretes tisztviselő 1554 februárjában történt érkezésétől fogva nagy megelégedésre irányította a sziget gazdálkodását. Thermes maga helytartói kinevezése után egy éven belül kérte a felmentését, mire 1554. szeptemberében a hódításban vele részt vevő Giordano Orsini (Jourdain des Ursins) kapott kormányzói és helytartói kinevezést a királytól. Utóbbi 1555 májusában érkezett Ajaccióba, ahonnan Thermes csak 1556 júniusában távozott, addig közösen irányították a szigetet és megosztoztak a feladatokon.

Utolsó évei

[szerkesztés]
Thermes marsall címere: az 1. és 4. mezőben a La Barthe, a 2. és 3. mezőben a Thermes emblémája

Thermes-t elismerésképpen 1555-ben Comminges grófjává nevezték ki, majd az 1558 januárjában angoloktól visszafoglalt Calais kormányzója lett. Ez év júniusában megkapta a Thionville ostrománál elesett Piero Strozzi marsallságát. Nyáron a marsall Flandriára támadt és július 6-án bevette Dunquerque-et, majd Bergues és Nieuwpoort városa is a birtokába került, ezután a tengerparti Gravelines ellen vonult. A franciák fosztogatásai, dúlásai miatt a flamand lakosság a Lamoraal van Egmont vezetésével közeledő spanyol sereg mellé állt. Thermes az ellenség közeledése hírére felhagyott Gravelines ostromával és megindította csapatait Calais felé, de július 13-án váratlanul két irányból is megtámadták seregét: a balszárnyat Egmont csapatai, a jobbat pedig a tenger felől felbukkanó angol flotta. A gravelines-i csata így súlyos vereséggel zárult, a francia sereg zöme megsemmisült, maga Thermes pedig fogságba esett. Egy év múltán, 1559-ban váltották ki. Szabadulása után Párizs katonai helytartójává nevezték ki; hivatalában halt meg 1562-ben Párizsban. A fővárosban, a celesztinusok templomában temették el.

Házassága, örökösödése

[szerkesztés]

Thermes kifejezetten öregen házasodott: 1554-ben, hetvenkét évesen, piemonti tartózkodása alatt vette feleségül Marguerite de Saluces-Cardét, az 1548-ban Franciaországhoz csatolt Saluzzói Őrgrófság örökösét, aki jogairól lemondott férje javára. A huszonéves Marguerite nem szült gyermeket agg férjének, aki rokonát, I. Roger de Saint-Lary-t (1525 k. – 1579), Bellegarde urát nevezte ki örökösévé, aki a piemonti kormányzósága óta részt vett a hadjárataiban. Saint-Lary 1565 augusztusában diszpenzációval feleségül vette Thermes özvegyét, akitől szintén megkapta az őrgrófságra vonatkozó jogokat. Saint-Lary, az 1574-ben trónra lépő III. Henrik király kegyence lévén maga is marsalli kinevezést kapott.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. a b GeneaStar
  2. Marcus Merriman, The Rough Wooings (Tuckwell: East Linton, 2000), p. 341.
  3. Cody, E. G., ed., The Historie of Scotland by Jhone Leslie, vol. 2 (Blackwood: Edinburgh, 1895), p. 329.
  4. James Balfour Paul, Accounts of the Treasurer, 1546-1551, vol. 9 (Edinburgh, 1911), pp. 319, 320-321.
  5. James Balfour Paul, Accounts of the Treasurer, 1546-1551, vol. 9 (Edinburgh, 1911), p. 340.
  6. Joseph Stevenson, Selections from unpublished manuscripts in the College of Arms and the British Museum illustrating the reign of Mary Queen of Scotland (Glasgow, 1837), pp. 37, 41.
  7. Marcus, Merriman, The Rough Wooings (Tuckwell, 2002), pp. 337-339, 344-345, "ny ont laisse que la peste derriere eulx".

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul de La Barthe de Thermes című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul de Thermes című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.