Ugrás a tartalomhoz

Jelenje

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jelenje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségJelenje
Jogállásfalu
PolgármesterBranko Juretić
Irányítószám51218
Körzethívószám(+385) 051
Népesség
Teljes népesség5096 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság300 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 22′ 48″, k. h. 14° 27′ 00″45.380000°N 14.450000°EKoordináták: é. sz. 45° 22′ 48″, k. h. 14° 27′ 00″45.380000°N 14.450000°E
Jelenje weboldala
SablonWikidataSegítség

Jelenje (olaszul: Gellegne) falu és község Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Baštijani, Brnelići, Drastin, Dražice, Kukuljani, Lopača, Lubarska, Lukeži, Martinovo Selo, Milaši, Podhum, Podkilavac, Ratulje, Trnovica, Valići és Zoretići települések tartoznak hozzá.

Fekvése

[szerkesztés]

Fiumétól 7 km-re északkeletre, a horvát Hegyvidék nyugati részén a Grobničko poljénak (Grobniki mezőnek) nevezett, hegyek által körülvett medencében, az Obručki sklop nevű magaslat lábánál a Rječina patak partján fekszik. A medencét mintegy harminc magaslat övezi, északnyugatról az Obruč, Fratrovac, Suhi vrh, Pakleno, melyekben nagy sziklák, szurdokok, barlangok, állandóan hóval borított völgyek találhatók. A medence közepén a Hum nevű dombvonulat húzódik, melynek nyugati része Majurtól Jelenjéig zöld és termékeny szántókkal, rétekkel fedett. A keleti része Jelenjétől Podkilavacig karsztos, terméketlen táj, csak sovány legelők találhatók. Ma repülőtér található itt és itt halad keresztül a 3-as számú főút és az A6-os autópálya. Délen Čavle felé a Rvanj, Čudnić és Grobnik dombok határolják. A medence ékessége a Rječina patak, melynek forrásától a torkolatáig sorakoznak a falvak.[2]

Története

[szerkesztés]

A térség történetében az 1242-es tatárjárás az első feljegyzett jelentős esemény. A 16. századi krónikások a Grobniki mezőn vívott nagy csatákról számolnak be. Ezeket a feljegyzéséket mai történészek nagy fenntartással kezelik, mivel egyetlen hiteles történeti adat nem erősíti meg, hogy a tatárok itt vereséget szenvedtek volna. Bosznia elfoglalását követően a 15. és 16. században a török gyakran betört erre a vidékre is. Különösen nehéz időszakok voltak az 1470 és 1482 közötti, az 1493 és 1499 közötti, az 1529-es, 1559-es és 1590-es évek amikor a török Vinodolon, Bakaron és Grobnikon át egészen Klanáig pusztított. A gyakori török betörésekről több grobniki falunév is tanúskodik.[2]

Jelenje első, legrégibb Szent Mihály kápolnáját 1604-ben említik először, de ennél valószínűleg sokkal régebbi volt és az 1601-es török támadás után építették újjá. 1733-ban a grobniki plébánia filiájaként tűnik fel az írott forrásokban. A kápolna körül egykor temető volt. A jelenjei plébánia 1790-ben nyerte el önállóságát. Szent Mihálynak szentelt plébániatemplomát 1813-ban kezdték építeni a régi kápolna helyén. 1814. augusztus 20-án szentelte fel Ivan Krst Ježić püspök. Az építés azonban csak 1821-re fejeződött be. 1874-ben bővítették. Toronysisakja a II. világháborúban megsérült, 1946-ban kijavították és 3 méterrel megmagasították.[3]

A település első iskolája 1852-ben nyílt meg Stipan Valić házában. 1871-ben Ratuljén vásároltak egy házat az iskola számára és1893-ig ott zajlott az oktatás. Ekkor az iskola ismét visszatért Jelenjébe és ott működött 1943-ig amikor az épület leégett. 1949-ig ismét magánházban Ivan Kovačić házában működött, ekkorra épült fel az iskola épülete. A mai épületet 1977-ben nyitották meg.[4]

A településnek 1857-ben 404, 1910-ben 463 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Sušaki járásához tartozott. 2011-ben a falunak 429, a községnek összesen 5321 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
404 364 377 390 446 463 449 516 462 486 487 462 411 408 410 429

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Mihálynak szentelt plébániatemploma[7] a település délnyugati részén emelkedő Gorica nevű erdős magaslaton áll. 1813 és 1821 között építették, 1874-ben bővítették. Főoltára fehér kőből és többszínű márványból készült, 1870-ben nagyobbították. Mellékoltárai Szent István (1838), Szent Márton és Szűz Mária (1756) tiszteletére vannak szentelve. A szószék Szerafin fiumei kapucinus mester munkája. Orgonáját 1895-ben Heferer mester zágrábi műhelyében készítették. A templomot 1929-ben Anton Talatin fiumei festő festette ki. Harangtornya a II. világháborúban súlyosan megsérült ezért a háború után kijavították és egy szinttel magasították.[3]
  • A temetőben álló Szent Rókus kápolnát 1845-ben építették.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. a b Iz prošlosti Jelenja (horvát nyelven). www.zupa-jelenje.hr. [2013. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 1.)
  3. a b Župa sv. Mihovila - Jelenje (horvát nyelven). www.jelenje.hr. (Hozzáférés: 2013. március 1.)
  4. Povijest škole - Jelenje (horvát nyelven). www.os-drazice.skole.hr. [2014. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 1.)
  5. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  6. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  7. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1989.