Ugrás a tartalomhoz

Unije (Mali Lošinj)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Unije
Unije látképe nyugat felől
Unije látképe nyugat felől
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
Jogállásfalu
PolgármesterGari Cappelli
Irányítószám51562
Körzethívószám(+385) 051
Népesség
Teljes népesség66 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság0 - 40 m
Terület16,88 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 38′ 06″, k. h. 14° 14′ 53″44.635000°N 14.248000°EKoordináták: é. sz. 44° 38′ 06″, k. h. 14° 14′ 53″44.635000°N 14.248000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Unije témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Unije (olaszul: Unie) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Mali Lošinjhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Az azonos nevű sziget nyugati öblében Crestől 38 km-re délnyugatra, Mali Lošinjtól 22 km-re északnyugatra fekszik. A sziget egyetlen települése. A sziget körül még néhány kisebb szigetecske található. Északnyugatra Samunćel és a Zasmokve-zátony, keletre a keletre Mišnjak-sziget és a település előtti kis Školjić-sziget, délre pedig az Arbit és a pod Polcem-zátony. Lošinj szigetétől az Unije-csatorna választja el, délre a Vela Srakane-sziget található. A sziget legjelentősebb kiszögelései a Vnetak, Arbit, Vele stine, Lokunji és Maračol fokok. Legmagasabb pontja a 138 méter magas Kalk-hegy. Egy részét termékeny mező borítja ivóvízforrással. Feltétélezhetően a sziget is e mezőről kapta a nevét. A görög „neiosz” és a latin „nia” mezőt, illetve „u niu” formában a mezőn fekvő helyet jelöl.

Történelme

[szerkesztés]

Unije szigetén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. Ezt látszik igazolni a "Gradina" név, melyet Arbit és Malendarska vidékén a sziget északi és délkeleti végein is megtalálunk és amely ősi illír erőd egykori létezésére utal. A szigeten ezen kívül három bronzkori erődítmény (Turan, Malanderski és Kaštel) maradványai is találhatók. A sziget déli részén egy római Villa Rusticát tártak fel. A római korban Unijén nagy olajfa ültetvények voltak. Ebből a korból kutak és nyaralóépületek maradványaira bukkantak, míg a sziget északi részén római út maradványai is előkerültek.[2] 1102-től Unije a Kvarner szigeteivel, Dalmáciával és Horvátország többi részével együtt a magyar királyok uralma alá került. A 15. század elején a Velencei Köztársaság része lett. 1797-ben Napoléon Bonaparte tábornok megdöntötte a Velencei Köztársaságot, területeit Franciaország és Ausztria között osztotta fel. Az osztrák uralom idején 1813 és 1918 között közigazgatásilag Isztriához csatolták, melynek tartományi székhelye Trieszt volt. A település 1867-től 1918-ig az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, majd a rapallói szerződés értelmében a olasz uralom alá került. Az 1920-as évek jelentős gazdasági és demográfiai fellendülést hoztak. 1921-ben már 783 lakos élt a szigeten, mely ezzel elérte demográfiai csúcspontját. Ebben az időben két olajprés malom és egy kisebb halfeldolgozó üzem is működött itt. Az 1920-as évek végének gazdasági világválsága azonban sokakat az ország elhagyására késztetett. 1943-ban horvát és jugoszláv egységek szabadították fel. A német megszállás 1943-tól 1945. április 20-ig tartott. 1945 és 1990 között a szocialista Jugoszlávia része volt, majd az önálló horvát állam megalakulása után Horvátország része lett. 1978-ban a lošinji Jadranka vállalat mezőgazdasági és állattenyésztési tevékenységet kezdett itt, mely újabb gazdasági fellendülést hozott. Nagy esemény volt a sziget életében 1979. október 7., az elektromos áram bevezetése. Ekkor az iskola is megkezdte működését. A posta, a piac és az áramközpont működésének beindulása új munkahelyek létesítését eredményezte. A finn „Pekka Salminene Architects” cég 1987-ben megalapította az Unije Workshop nemzetközi központot, mely nemzetközi szemináriumokat, tanfolyamokat, kiállításokat szervez. 1997-ben a cég olajpréseléshez korszerű centrifugaprést vásárolt, mely lehetővé tette az olajtermelési hagyományok megújítását a szigeten. Unijénak 2011-ben 88 lakosa volt. A legjelentősebb megélhetési forrás a turizmus mellett a juhtenyésztés és olívaolaj termelés.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
517 520 630 678 696 758 783 717 457 402 273 113 85 81 90 88

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Vrulje-öböl melletti Mirišće-öbölben római villa rustica maradványait tárták fel. A nyaraló és gazdasági célokat szolgáló épületet az 1. és 4. század között egy édesvízforrás közelében építették. Építési anyaga a tégla nem a szigetről való, valószínűleg a kontinensen vásárolták. Tekintettel arra, hogy abban az időben a sziget egyetlen nagy olajfaültetvény volt és sokkal több olajat termeltek mint amire az itt lakóknak szükségük volt a kereskedelem nagy szerepet játszott az életükben.[5]
  • A szigeten talált számos cseréptöredék között a legjelentősebb az a kőtöredék, mely egy saját farkába harapó kígyót ábrázol. A leletet annak bizonyítékaként magyarázzák, hogy a szigeten már az ősi időkben is volt kézművesség, művészet és fejlett kereskedelem. Mindazonáltal nem tudni, hogy a lelet pontosan mely korból való és mely nép kultúrájához tartozott.[5]
  • A sziget legmagasabb pontjain három, bronzkori erődítmény (Turan, Malanderski és Kaštel) maradványai találhatók. Turan vára a 128 méteres Turan magaslaton a sziget déli végében állt és ellenőrizte a sziget körüli hajóforgalmat. Mára két falának száraz falazási technikával rakott része maradt fenn. Malanderski vára a 96 méteres azonos nevű magaslaton állt a sziget északkeleti részén, ahol a legközelebb fekszik Lošinj szigetéhez. A sziget keleti részét és az Unije-csatorna forgalmát ellenőrizte. Kaštel a sziget középső részén emelkedő 82 méteres magaslaton állt. Falai ugyancsak száraz falazással épültek, nagyrészt megmunkálatlan, faragatlan kőtömbökből.[5]
  • Az olajpréselés korai ismeretéről tanúskodnak a szigeten talált olajtároló kőedények. Közülük kitűnik az a glagolita feliratos olajtároló kőedény, melyet a 194-es számú házban találtak. A feliratot 1654-ben Matij Brnić pap készítette és a legrégibb bizonysága a szláv papi tevékenységnek, egyúttal az egyetlen máig fenn maradt glagolita írás a szigeten. Ez az írásmód volt a középkorban és az újkorban általánosan használatos az egész Észak-Dalmácia, a Kvarner és Isztria területén egészen addig, míg velencei nyomásra be nem vezették a latin írást. A kőedény félköríves alakú, teletöltve 130 liter olaj tárolására volt alkalmas. A házat, melyben fennmaradt a helyiek palacnak (palota) nevezik, mert a legenda szerint abból a pénzből építették, melyet a kalózok a török hajókról raboltak és egy nagy trágyadombba rejtettek, mely a ház helyén állt. Amikor a pénzért visszatértek azon a helyen egy palotát találtak és csalódva állapították meg, hogy vagyonukat valaki már megtalálta.[5]
  • Az olívaőrlés és az olajtermelés megszervezése céljából hozták létre a sv. Andrija szövetkezetet, amely 1903-ban építette a 108-as számú házból kialakított Karvoski torać olajprésmalmot.[6] Az épület kétszintes, szabályos, téglalap alaprajzú, nyeregtetős épület. A kertet kerítésfal veszi körül, északi sarkában egy nagy kőedény található. A belső tér egy földszinti helyiségből áll, az olajbogyó préseléshez és feldolgozáshoz szükséges felszereléssel. A földszintről falépcső vezet a tetőtérbe. A földszint tégla burkolatú. A malom az 1960-as évekig üzemelt, felszerelése a mai napig megmaradt.
  • A sziget nyugati partjainál a kis Školjić-sziget előtt található a Tihanynak, a horvát-magyar gőzhajótársaság hajójának a roncsa.[7] A társaság működtette egykor az Isztria és Cres, valamint Lošinj közötti járatokat. A hajó 1914-ben az első világháború idején süllyedt el. Hosszúsága 60 méter, szélessége 7 méter volt. Roncsa 27-39 méter mélységben található a tengerben.[8]
  • A Vnetak-fok világítótornya 1873-ban épült. Hengeres alakú kőből épített torony, melynek földszinti része a pincével együtt 70 m2. Két raktár és egy gépház tartozik hozzá.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Unije
A Wikimédia Commons tartalmaz Unije (Mali Lošinj) témájú médiaállományokat.

Jegyzetek

[szerkesztés]