Ugrás a tartalomhoz

Sveti Vid-Miholjice

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sveti Vid-Miholjice
A Szent Mihály plébániatemplom
A Szent Mihály plébániatemplom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségMalinska-Dubašnica
Jogállásfalu
PolgármesterAnton Spicijarić
Irányítószám51511
Népesség
Teljes népesség292 fő (2021)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság85 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 07′ 41″, k. h. 14° 32′ 26″45.128100°N 14.540600°EKoordináták: é. sz. 45° 07′ 41″, k. h. 14° 32′ 26″45.128100°N 14.540600°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Sveti Vid-Miholjice témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Sveti Vid-Miholjice (olaszul: San Vito-San Michele) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Malinska-Dubašnica községhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Krk északnyugati részén Malinskától 1 km-re északkeletre fekszik. A szigetnek ezt a részét, ahova Sveti Vid - Miholjice és a környező települések is tartoznak Dubašnicának hívják. Jellegzetes krki település központjában templommal, kis kőházakkal, mely jellegzetes képe miatt kulturális minisztériumi védelem alatt áll.

Története

[szerkesztés]

Az ókorban közelében a Cickini erdőben haladt el a Curicumot (Krk) Fulfinummal (Omišalj) összekötő római kocsiút. Az erdő elnevezése ma is találgatások tárgya. Marija és Hrvoje Turk a Sveti Videt bemutató munkája szerint Szent Cecília a templomi kórusok védőszentje, prof. dr. sc. Miljenko Jurković szerint Szent Kvirin a krki püspökség védőszentje, Ranko Starac az itteni ásatások vezetője szerint Szent Ciprián püspök karthágói vértanú neve maradt fenn eltorzítva a névben. Az erdőben egy az 5. és 7. század között épített templomkomplexum romjai kerültek elő. A templom valószínűleg a 7. század elején történt avar-szláv betöréskor égett le, de ekkor még bár a lakosság már láthatóan szegény volt helyreállították. Véglegesen csak a 8. században a horvátok újabb betelepülése előtt pusztult el. Amint az élet újra rendeződött a lakosság új letelepedési helyén egy kisebb kápolnát épített magának, az épületegyüttest pedig benőtte a sűrű erdő.[2]

Sveti Vid település magja egy Szent Vid kápolna körül alakult ki, melynek építése egyben a település történetének kezdetét jelenti. A szakrális épület körüli lakóépületek jellegzetességei alapján a település a 16. – 17. században fejlődött ki. A további fejlődés során az elhagyott Miholjice - Semenje település egykori Szent Mihály plébániatemplomából a plébánia székhelye is Szent Vidre került.[3] Velence vazallusaiként Krk szigetét 1480-ig a Frangepánok igazgatták. Dubašnica volt a Krk-sziget egyetlen része, ahol ebben a korban városi település nem alakult ki. Ezt a vidéket egykor nagy kiterjedésű erdők és köztük legelők borították, az újonnan érkező lakosság azonban fokozatosan szántókká változtatta. A sziget 1480-tól közvetlenül Velencei Köztársasághoz tartozott. A napóleoni háborúk egyik következménye a 18. század végén a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után Krk is osztrák kézre került, majd a 19. század folyamán osztrák uralom alatt állt. 1867-től 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 62, 1910-ben 39 lakosa volt. 1895-re felépült a település új plébániatemploma, melyet a régi miholjicei plébániatemplom nyomán Szent Mihály arkangyal tiszteletére szenteltek. Az Osztrák–Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. A második világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 257 lakosa volt.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Mihály arkangyal tiszteletére szentelt plébániatemploma a település központjában áll. A templom 1890 és 1895 között épült.
  • A falutól keletre fekvő Cickini erdőben kora keresztény szakrális épületegyüttes[4] romjai találhatók, melyet a szakemberek az 5. és 7. század közötti időre datálnak. Az épületegyüttesben a templomon kívül néhány lakó és gazdasági épület maradványai találhatók. Feltárásuk 2002-ben kezdődött el és öt évig folyt. A templom az 5000 négyzetméteres ásatási terület délnyugati szélén helyezkedett el. A feltárás eredményei szerint a templom latin kereszt alaprajzú, egyhajós építmény volt félköríves apszissal, fedett előcsarnokkal. Harangtornya az északnyugati oldalon állt. A szentélyben megmaradtak a papi ülőhelyek nyomai, délnyugati részén pedig boltozott kriptát találtak. A feltárás során előkerültek az 5. századi oltárépítmény részei, a 6. századi felújításkor készített oltár egy táblatöredéke, keresztelőkút maradványai és még számos kőmaradvány melyeket hasonló módon konzerváltak. A templom súlyos károkat szenvedett a 7. század elején egy tűzvészben, de nagyon gyorsan helyreállították, végleg csak a 8. században pusztult el. Falai mintegy másfél méter magasságban maradtak meg.[2]
  • A templomtól északra egy „villa rusticának” meghatározott épület romjai közül egy ciszternából cserép és téglatöredékek mellett a romokat keltezve Traianus császár bronz érméje került elő az 1. századból.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
219 241 276 309 331 363 334 339 309 304 269 244 195 255 256 257

Irodalom

[szerkesztés]

Ranko Starac: Ranokršćanska crkva u šumi "Cickini" kod Sršići na otoku Krku. Hortus artium medievalum 2004.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. a b Stare crkve u sjevernom dijelu Krka (horvát nyelven). www.casopis-gradevinar.hr. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 24.)
  3. Sveti Vid (horvát nyelven). www.ineco-posluh.hr. [2016. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 24.)
  4. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1771.
  5. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  6. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf