Szatmárzsadány

Szatmárzsadány (Sătmărel)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Rang	falu
Községközpont	Szatmárnémeti
Irányítószám	440001
SIRUTA-kód	136508
Népesség
Népesség	1136 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	37
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 44′ 17″, k. h. 22° 47′ 39″47.738144, 22.794203
Sablon • Wikidata • Segítség

Szatmárzsadány (románul: Sătmărel), település Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése

Szatmár megyében, Szatmárnémetitől délnyugatra Szamosdob és Szatmárnémeti között, a hajdani Ecsedi-láp keleti szélén, a Homoród-patak mellett fekvő település.

Nevének eredete

Neve személynévből keletkezett, magyar névadással.

Története

Szatmárzsadány (Zsadány) nevét már a 13. század elején, 1215-ben említették a Váradi regestrumban Sadan néven. A falu eredetileg királyi várbirtok volt.

1222-ben a szatmári németek ispánja Mérk Zsadány lakosságát perli, amiért szolgálójától 6 márkát erőszakkal elvettek.

1332-ben is Sadan néven írták nevét, ekkor a Zsadányi család-é volt, kinek a település ősi birtoka volt.

1379-ben már Szántói Petten fiainak birtokaként említették egy oklevélben.

1391-ben pedig a Báthoriakat iktatták be a birtok egyes részeibe.

1400-as években pedig a Vetési család kapott részt benne.

A 15. században már két részből álló település volt: Nagsadan és Kyssadan volt említve.

1548-ban Pálfalvai Burián László kapta meg Kis-Zsadányt.

1609-ben pedig Macskássy Mihály, 1632-ben Németi János Nagy-Zsadányban kapott birtokrészt.

1660 júniusábban itt táborozott Barcsay Ákos fejedelem.

1709-ben gróf Károlyi Sándor serege is táborozott itt.

A 18. század végén a gróf Teleki, gróf Thoroczkay, Szalay, Sztojka, Dániel, Buday, Kállay és Domahidy családok voltak a település földesurai.

A 19. század elején birtokosa a Haller család volt.

A 20. század elején Szarka Andor, a szatmári jezsuiták és Világossy Gáspár volt itt birtokos.

A trianoni békeszerződés előtt Szatmárzsadány Szatmár vármegye Szatmárnémeti járásához tartozott.

Közlekedés

A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.

Nevezetességek

• Görögkatolikus temploma - 1820-ban épült.

Források

• Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
• Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései.